Kolonics az olimpián milliókért lapátol, miközben klubjának itthon filléres gondjai vannak

- Tíz éve tart ez a folyamat, ám nem hittem volna, hogy a mi, eredményességben a magyar sport egészét tekintve kiemelkedő szakosztályunk is végveszélybe kerülhet - mondta az olimpiai bajnokokat nevelő kenus edző. - Azt hittem, hogy a sikerek természetes védettséget garantálnak a kajak-kenu számára, s a Csepel Művek szétesését követően, több szakosztállyal ellentétben, hosszú távra tervezhetünk, s nem lesznek filléres gondjaink. Nem dúskáltunk a javakban, ám Kiss Imre klubelnök tavaly őszi lemondásáig legalább a járandóságunkat kézhez kaptuk. Azóta sajnos hónapról hónapra rosszabb a helyzet. Ott tartunk, hogy az egyesület adósságai miatt nem kaphatja meg az úgynevezett "nullás papírt" az ISM-től, így mi csak óvás terhe mellett indulhatnánk a válogatón.

- Ez aligha csekély tehertétel, hiszen úgy tudjuk, csak a mindkét hazai válogatón érvényesen és eredményesen próbálkozó versenyző kerülhet az olimpiai csapatba.

- Márpedig tényleg ez a szabály, ezért mihamarabb lépnünk kell. Nem hezitálhatunk, hiába tartozik nekünk az egyesület még a tavalyi milánói világbajnokságért járó prémiumokkal, inkább a pénz vesszen, mint az olimpiai indulás lehetősége. A klub immár képtelen előteremteni a tizenhárom szakosztály működésének minimumát jelentő száz-százhúszmillió forintot. Egyetlen lehetőségünk, hogy a szövetség tagjai közé sorolt Csepel SC Alapítványba igazolunk, minthogy az önkormányzat vállalta, hogy ezen kereteken belül az olimpiáig kifizeti a versenyzők, az edzők, vagyis összesen tizenhat alkalmazott bérét.

- Öt hónap múltán mit csinálnak majd?

- Sejtelmem sincs. Számos verzión törtem a fejem, de egyik sem jelentene végleges megoldást. A szakosztályban százhúszan vagyunk, a boldoguláshoz tehát több kell. A vízitelepre, amely az alapítvány tulajdona, szükségünk van. Két értékünk: ez a kissé lepusztult létesítmény és a szakmai munka, ami a múltbeli és a jelenlegi eredményeket figyelembe véve garantált minőségű. Például a hó végi, szegedi Világkupán tizenhét csepeli versenyző állt rajthoz a magyar válogatott színeiben.

- Csakhogy kérdéses, vajon képesek lesznek-e megtartani a legjobbakat...

- Remélem, igen. Szerencsére a versenyzők is ragaszkodnak hozzánk. Miután a lapjukban megjelent a hír, hogy nehézségeink adódtak, már csörgött is egy-két sztárversenyző telefonja, s megpróbálták elcsábítani őket. Azt hiszem, hasztalan, mert Sári Nándor kollégám és a többiek felkészültségével egyelőre nem lehet konkurálni. A Gerevich Alapítvány és olyan egyéni támogatók nélkül, mint Kolonics esetében a McDonald's vagy Vereckeinél a Mol, becsukhatnánk a boltot. Persze a többiekre is gondolnunk kell, akik ugyanannyit hajtanak, mint a menők, de a világversenyeken elért második, harmadik helyezésüket hamar elfeledik.

- A sydneyi érmeink közül alighanem mindegyikre emlékezni fogunk...

- Én abban bízom, hogy tényleg felejthetetlen teljesítményeink lesznek, s akkor senkinek sem kell felhívni a figyelmét arra, hogy létezünk, hogy léteznénk... Csak a magunk részéről két-három éremre számítok. Ha így lesz, az önkormányzat vezetői a jövőben is evidenciának tartják majd, hogy Csepelért igenis sokat tesznek a kajakosok és kenusok.

Vízitelepek lapáton?

Az Ifjúsági és Sportminisztérium nem kárhoztatja mostoha szerepre a kajak-kenut: a télen például hajóvásárlások finanszírozásával segítette a szövetséget. A tárca érdeklődését jelzi, hogy a múlt hét végi Mol-Világkupán jelen volt Deutsch Tamás, valamint az 1998-as vb szervezésében szerepet vállalt helyettes államtitkár, Dénes Ferenc. Információink szerint az ISM-ben tervezik, hogy csepeli székhellyel egy budapesti kajak-kenu központot létesítenek, ám a tárgyalások még nem kezdődtek el. A hír azért eljutott az érintettekhez, s általános nézet, hogy aligha ez lenne az ideális megoldás. Az "összfővárosi vízitelep" alapítása egyrészt a kelletenél több súrlódáshoz vezetne a műhelymunka módszereihez szokott sikersportágban, másrészt nem szolgálná az utánpótlás érdekeit, mivel kizárható, hogy egy Óbudán kajakozó gyerek szülei naponta végigautózzanak a városon azért, mert a "bázis" Csepelre költözött.

GG, Nemzeti Sport 2000.06.03