Storcz Botond azzal kalkulált, hogy olimpiai számai mellett - a szólókajakozás kétszeres világbajnokaként - idén egyeshajóban is visszatér, ehhez képest most örülnie kell, ha a hét végi második válogató után legalább azt elmondhatja, nem indul kevesebb erőpróbán, mint tavaly. A kétszeres olimpiai bajnok ez évi felkészülését nem csupán a szó szoros értelmében kísérték szelek, viharok. Miként a válogatott több tagja, Storcz is klubot váltott: az MTK-tól a Démász-Szegedhez szegődött, majd amikor úgy érezte, minden rendben van körülötte, valami belülről támadta meg. Egy makacs baktérium, amely a felkészülés legfontosabb időszakában, az első válogatót követő héten - mikor is a hibák kijavítására még érdemben adatik esély - parancsolta ki kajakjából. Botond lemondott hát az aránytalanul nagy terhet jelentő egyesbéli edzésekről, és társával, Kammerer Zoltánnal az elmúlt másfél hétben szinte csak a pároshajót hozta ki a csónakházból.

"Valóban megegyeztem Kamerával és az edzőmmel, Sári Nándorral, hogy a maradék időben szinte csak párosban készülünk - erősítette meg Storcz. - Olimpiai bajnok négyesünk már kiharcolta az Eb- és vb-részvételt, ám e számban sem lazíthatunk. A németek idén megvertek minket Szegeden, majd a következő Világkupán kikaptak a szlovákoktól, úgyhogy mind kiegyensúlyozottabb a mezőny. Egyesben még több a rivális, de nem ezért mondtam le újfent - hangsúlyozom, időlegesen - a szólókarrierről. Sydneyben győztes párosunk és a kvartett sikere számomra, számunkra mindennél fontosabb, így már a válogatón sem kockáztatunk, s egy számban, K-2-ben állunk rajthoz, hogy biztosan megkaparintsuk a még hibádzó indulási jogot."

A tavasszal kialakult klubmizériát jelzi, hogy a Csepeli KKE kajak- edzőjének, Sári Nándornak Storczék szegedi-győri duóját a Honvéd-Westelhez igazolt Veréb Krisztián és az MTK-s Bártfai Krisztián alkotta kettős ellenében kell felkészítenie... "Köztünk nem teremt feszültséget, hogy más-más egyesülethez tartozunk - állítja Storcz. - Az, hogy a menők erősebb szponzori háttérre büszke fővárosi klubokhoz, illetve vidékre szerződnek, természetes folyamat. A legjobb kajakosokat egyénileg kezdik megbecsülni, ám a sportág egészét illetően tragikus a helyzet. Most derült ki például, hogy a milánói Eb-re busszal utazunk, a poznani vb-re pedig hálókocsis vonattal megyünk. Nem sznobságból mondom, de én nyaralni is szívesebben mennék repülővel, nemhogy versenyezni... Mindenki azt mondja, tavaly mi tettük a legtöbbet az országimázsért, ehhez képest lassacskán úgy fest, hasztalan nyert a csapat négy olimpiai aranyat."

Storcz természetesen kész "hozomra" is harcolni az újabb elsőségekért - egyelőre, ugyebár, a válogatón. "Nem estünk vissza annyira, mint azt sokan hiszik: időmérő edzésen Kammererrel a minap minden idők második legjobb idejét teljesítettük. Igaz, a pályacsúcsot is mi állítottuk be tavaly. Ha mindkét számban részt vehetünk az Eb-n és a vb-n, dupla aranyszerzésre készülünk, ám reálisan négy arany helyett kettővel, azaz egy-egy győzelemmel is elégedettek lennénk."

Botond immár nemcsak magáért küzd, hanem családjáért is. Mednyánszky Szilvia, 1994 világbajnoka közös, novemberben születendő gyermeküket vájra. Az öt hónapja fogant csemetéről az ultrahang alapján még nem derült ki, hogy a férfi vagy a női kajakszakágban lapátolhat-e majd híres szülei örökébe. Kenus, ugye, aligha lesz belőle.

GG, Nemzeti Sport 2001.07.04.