Ezt a hetet akkor is együtt töltené a női kajakválogatott, ha a csapat nem vonult volna be az amúgy kötelezően előírt, november 29-ig tartó tiszaújvárosi edzőtáborba. Így azonban legalább ünnepnapok teszik elviselhetővé a monoton késő őszi felkészülést: hétfőn volt Viski Erzsébet névnapja, kedden köszöntötték fel a születésnapos edzőt, Fábiánné Rozsnyói Katalint, vasárnap pedig újra trénerüket és Kovács, valamint Móni Katalint éltetik nevük napján. A bulik fő szervezője a hazai terepen edző Dékány Kinga, aki minden, a válogatottal töltött napot ünnepnek tekint, hiszen tudja, egy évvel ezelőtt még olyan állapotban volt, hogy egy szolid pezsgőzés után sem álmodott volna világbajnoki érmei megtriplázásáról.

Márpedig Dékány - aki legutóbb 1998-ban szerepelt világversenyen - két elsőséggel és egy harmadik hellyel zárta az idei poznani világbajnokságot. "A vb-ünneplésnek már rég vége, ám a lendületem azóta is tart - mondja a tiszaújvárosi kajakos. - Az elszántságra nagy szükség van, ugyanis kemény alapozáson veszünk részt: délelőtt általában két órát úszunk, a déli pihenő után hét-nyolc kilométert futunk a Tisza-menti gátakon, majd késő délután kondizással zárunk. Igaz, mostanság az estéink lazábbak, hála az egymást követő születés- és névnapoknak. A hét végén a csapat közös ajándéka lesz, hogy Farkas Zoltán polgármester meghívására a helyszínen nézhetjük meg a magyar-lett férfi kosárlabda Eb-középdöntőt, illetve ellátogatunk két mesterszakácshoz, akik a kóstoló mellett néhány fogásra is megtanítanak minket. Kíváncsian várjuk a továbbképzést, tudniillik a gárda zöme nemcsak a vízen, a konyhában is profi."

Maradjunk persze a víznél, még akkor is, ha a hölgyek november 5-től valószínűleg márciusig nem fognak lapátot a kezükbe. "Ilyen hidegben nincs kedve az embernek hajóba ülni, ám a gondolataink ettől függetlenül a következő idény körül forognak - ismeri el Dékány. - A minap beszélgettünk például az olimpiáról és a németekről, pontosabban arról, hogy miként tarthatjuk meg lépéselőnyünket az elmúlt szezonban fiatalító fő riválisunk ellenében... Hogy mire jutottunk?! A reményeink szerint jó válasz túlontúl összetett ahhoz, hogy néhány mondatban kifejtsem. Röviden annyit: Kati néni személye és az idális, mégis folytonos rivalizálás közepette alakuló csapatmunka fontos garancia. A kapcsolatunk a versenyhelyzet ellenére kitűnő, mindnyájan tudjuk, csak így, együtt érhetünk el nagy eredményeket."

Természetesen Dékány személyes ambíciója sem mellékes szempont. A nyolc vb-éremre büszke kajakos a következő célokat fogalmazza meg: "Mindenekelőtt szeretném megőrizni a kétszázas és az ezres négyesben, illetve sprinttávon a párosban is a helyem. Tavaly egy hosszabb leállás után küzdöttem vissza magam, ám ehhez az kellett, hogy visszafogadjanak a csapatba. Úgy vélem, immár én is teljes értékű tag vagyok, s egyenrangú félnek tekintenek a többiek. Más vágyam nem lehet, mint bekerülni valamelyik olimpiai távon, tehát ötszázon versenyző hajóba. Négyesben kínálkozhat esély, ám tisztában vagyok azzal, a jelenlegi összetételben világbajnok a kvartett, ráadásul még hatan gondolkodnak hasonlóképp, mint én."

Jövő hét kedden - az ünnepek után - várható az igazi hajtás: ekkor Angyal Zoltán szövetségi kapitány látogatja meg serényen alapozó női szakágunkat.

GG, Nemzeti Sport 2001.11.22.