Fél életét töltötte fél térden, és mielőtt - az anyagi nehézségek okán - végleg térdre kényszerülne, abbahagyja a versenyzést. Hoffmann Ervin harminchárom évesen, ideális kenus korban, négyszeres világbajnokként, majd' húsz év után döntött úgy: immár nem kezdi el a téli alapozást.

- Ha az első számú érvemre kíváncsi, akkor a megélhetést említem - mondja Hoffmann, aki MTK-versenyzőként teszi le lapátot. - Pénz nélkül ezt a sportot sem lehet magas színvonalon űzni, és az utóbbi években az eredményeim sem voltak a legjobbak. Nem is lehettek, hisz általában egy világklasszis mögött maradtam le néhány centivel.

- Barátnője és klubtársa, Kovács Katalin mindent megtett, és el is érte, hogy klubja jobb helyzetbe kerüljön, minthogy a tavalyi diadalai nyomán a kék-fehérek jelentős egyesületi támogatásban részesülnek.

- Abból a pénzből azért elég sok versenyzőt el kell majd tartani. Amúgy akadt más is, ami a visszavonulásom mellett szólt. Történetesen az, hogy elfáradtam. A folyamatos fizikai megterhelés is megtört némiképp, de már az a gondolat is fásulttá tett, hogy tudom, dupla erőbedobással kellett volna készülnöm, hogy az új, keskeny hajók között az én kenum is az élen hasítsa a vizet. Ráadásul a sikert így sem garantálhatta senki és semmi. Az én fizikumomhoz, a kilencvenhat kilómhoz nem passzolnak a szabálymódosítások után kifejlesztett, lesoványodott vízi járgányok: Kolonics Gyurinak, Martin Doktornak és a hasonló kisebb, ugyanakkor technikás embereknek kedvez a trend.

- Pulai Imre és Novák Ferenc két mázsával is nyert Sydneyben, ez sem biztatja?

- Talán utoljára ott, azon az iszonyúan hullámos vízen érvényesülhetett a tudásuk, tapasztalatuk, és nyerhettek a széles fakenuval. Kíváncsian várom, mire lesznek képesek az idén, szorítok értük és minden korábbi válogatott-társamért, csakhogy mostantól szigorúan a partról, szurkolóként.

- Biztos az elhatározásában?

- Ezen a télen még alig sportoltam, úgyhogy ha akarnám, akkor sem vehetném fel újra könnyedén a tempót. Végleges a döntésem, noha azt nem mondom, hogy a kétszázas sprinttávon soha nem állok be a rajtgéphez. Tavaly a nyolcvanas olimpia két bajnoka, Vaskuti és Foltán is részt vett egy versenyen...

- Ha korábbi regattáira gondol, melyik döntő képe villan be nyomban?

- Az első világbajnoki címünk, 1993-ból. Az olimpiát követő év szokás szerint kissé szűkös volt, és érzékeltették velünk, ha Koppenhágában nem produkálunk, koppanunk, azaz szélnek eresztenek minket.

- A produkálás ebben a sportágban a vb-arany szinonimája.

- Én is így értettem. Úgyhogy Szabó Attilával, Boldizsár Gáspárral és Novák Ferenccel fene nagy félelmünkben az első helyen végeztünk. Hasonlóan szép emlék az egyesben szerzett vb-ezüst, 94-ben a kétszeres olimpiai bajnok Buhalov vert meg.

- Két éve ön is összetérdelt egy kétszeres, illetve akkor még egyszeres olimpiai bajnokkal...

- Igen, Koloniccsal akkor próbáltuk ki a párost, amikor különváltak Horváth Csabával. Sajnos rosszkor ért a nagy lehetőség, három hetünk maradt az Eb-ig, hogy összecsiszolódjunk, pedig legalább hat hónap kellett volna.

- Manapság mivel tölti az idejét?

- Dolgozom, illetve tanulom az új szakmámat. Az Expert Computer alkatrész-nagykereskedésében a garanciális ügyekkel foglalkozom. Az alaplapok között az alapokat sajátítom el, és igen jól érzem magam. Az edzősködés?! Ugyan már, az nem az én világom. Azok a volt versenyzőtársaim, akik erre adták a fejüket, kissé korán őszülnek. Én, ha kevesebbet is mozgok, szeretném megőrizni a fiatalságomat.

GG, Nemzeti Sport 2002.02.10.