Vereckei öröme (kép: Népszabadság - Gárdi Balázs)

"Még Kati néni is megdicsért bennünket" - mondta büszkén Bóta Kinga, a pazarul szereplő női különítmény nyerőinek egyike. Nagy szó ez, tisztelettel, tudniillik Fábiánné Rozsnyói Katalin "csapatfőnök" a legritkább esetben dicsér; csak hát ezúttal tényleg volt mit és kit. Például Kovács Katalint. Ez a huszonhat éves kajakos ezren akkora fölénnyel múlta felül az olasz Idemet, mintha egy Mercedes és egy Trabant haladt volna egymás mellett. Aztán ötszázon is megtette ugyanezt: nem sokkal az után, hogy a négyes tagjaként első lett, hajóba ült és kvázi újra megalázta Idemet, a szám olimpiai bajnokát. Az ember csak lesett, a közönség tombolt, Kovács meg ekként összegzett: "Azért van ez, mert versenyszintűek az edzések." Hogy mennyire így van ez, arról annyit: a "Fábiánné-istálló" legrutintalanabb egysége is simán nyert. A K-4 1000-en befutó kvartettből Viski Erzsébet és Móni Katalin egyaránt 22 éves, Paksy Tímea, valamint Keresztesi Alexandra pedig úgy 19, hogy közben újonc... A sorból a két jó kedélyű, szőke nő, a Bóta, Szabó Szilvia duó sem maradhat ki: győzelem ezer párosban, győzelem négyesben (Viskivel és Kováccsal), majd - micsoda blamázs! - "csak" ezüstérem K-2 500-on. "Amellett, hogy nekünk sem tetszett ez az eredmény, Kati néninek kivált nem" - magyarázta Szabó, majd a kézenfekvő kérdésre, miszerint e "példátlan" második hely kapcsán Kati néninek pontosan mi nem tetszett, azt felelte: "Annyi mindent mondott, hogy azt most nem tudom fölidézni."

Vereckei Ákos sikere K-1 500-on (olimpiai szám) fölvetette, hogy e kitűnő, "sokszoros" versenyző meddig bírja a tempót üldözőivel, a válasz: "Korai kérdésnek tűnik." Egyébiránt aranyérme megszerzése után, beugorva vízbe, elmondta azt is: "Nagyon kellemes érzés! Úgy húsz-huszonkét fokos..." A C-4 1000 küzdelmeit Novák Ferenc nem lapátolta végig: akkora volt az előny a románokkal szemben, hogy nevezett szétnézett, és nekilátott ünnepelni. Miközben mögötte Iván Gábor, Belicza Béla és Kozmann György még serénykedett... Másnap, több százan - Novák helyett Malomsoki Sándor térdelt a kenuban - már kiszenvedett győzelmet konstatálhattunk az oroszok ellenében, és Iván két felvetésre is röviden felelt. "Volt-e olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy nem lesz meg az arany?" "Nem!" Aztán: "Mit érzékeltek a közönség húzd, húzd! bíztatásából?" "Azt, hogy húzd!"

Végül az inkább látványos vetélkedőnek számító 200-as futamokban örülhettünk kétszer nagyon, aztán újra megállapítottuk azt, amit már az első mondatban. Jó volt magyarnak lenni Szegeden, ugye.

MA, Népszabadság 2002.07.22.