FONTOS


 

Boldog női szakasz, bánatos férficsapat a vb után
Lányos mosolyok


Mi ez, siralomház?!

Mindenesetre ritkán látni annyi csalódott kajakost-kenust egy helyen, amenynyi a sevillai világbajnokság zárónapján üldögélt a Guadalquivir folyó partján, miként ritka, hogy sikeres szereplés után konstatálja azt a szemlélődő: többen is számot vetnek életük eddigi konkrét menetével. Legalábbis furcsa volt a szituáció: a hivatalos statisztikákban éppen azt olvastuk, hogy Magyarország az első helyen végzett az éremtáblázaton (6 arany-, 1 ezüst- és 4 bronzérem), illetve, hogy a férfikajakszakág megnyerte a pontversenyt, amikor a kategória legrutinosabb tagja, Horváth Gábor azt bírta kibökni: „Nem emlékszem, legutóbb melyik vébén maradtunk arany nélkül. Nyolcvanhat óta biztosan nem fordult elő velünk ilyesmi."

Na igen: van, ahol néhány bronz óriási kudarc, még akkor is, ha a puszta helyezések elegendőek a „pontos" győzelemre. Egyébként 1983-ban esett meg az a „szégyen", hogy magyar kajakos nem állt a dobogó tetején - akkor mindössze a Vaskuti, Buday kenupáros örvendhetett -, azonkívül pedig a különítmény valóban kudarcként élte meg ezt a rendkívüli eseményt, s ennek folyományaként többen mindenféle konklúziók levonását sürgették. Akadt - maradjunk ennyiben - akkreditált személy, aki a külföldre jó pénzért elcsábított, így honfitársai ellen dolgozó szakvezetők azonnali hazahozatalát és kiemelkedő dotálását „irányozta elő"; akadt aztán, aki a „sztárok" észhez térítését tartotta kívánatosnak; s akadt, aki egyszerűen csak föltette a kérdést: „Mit várjak egy olyan edzőtől, aki sms-üzenetében azt a mondatot, hogy mikor megy a csapat, egybe és kérdőjel nélkül írja?" Összességében azért az önkritika nyerte a sajátos különvetélkedőt; az olimpiai és világbajnok Horváth például maliciózusan jegyezte meg: „Egy civil barátommal fogadásból páros versenyt vívunk majd a Velencei-tavon két cimboránk ellen. Ott legalább győzelmei eséllyel ülhetek hajóba."

És akkor most rakjuk el a zsebkendőket, s tegyünk említést egy csodáról: Fábiánné Rozsnyói Katalin női „külön tréner" több ember előtt jól hallhatóan kijelentette, hogy elégedett. Tehát még egyszer: az ő szájából kijött ez a szó.

Persze hat elsőség, egy harmadik és két negyedik helyezés után kevés olyan edző lenne, aki bosszúsan járkálgatna a stégen - csak hát Kati nénitől még az ilyesmi is kitelik. Közhelyfölvetés: mi a siker titka? Mozaikokból annyi föltétlenül összerakható, hogy a minden részletre kiterjedő kőkemény munka mellett a tréningek versenyszerűen egy-egy „olimpiának" felelnek meg, nem utolsósorban, hogy a gondosan kiválasztott tehetségek teljes mértékben hisznek az örökké a hibákat kereső, olykor egyórás, a felénél már versenyzői sírással „aláfestett" előadásokat tartó edzőnőben. Másként: ahogy Bóta Kinga megjegyezte a tréningekkel kapcsolatban, kedvesen mosolyogva: „Időnként haldoklunk."

A kérdés - amint azt azért többen is feszegették a „lefújás" után... - csak az, hogy ez a parádés széria kitart-e a 2004-es athéni játékokig? A válasz: a jó ég tudja, ugyanakkor - kölcsönvéve Angyal Zoltán szövetségi kapitány meglátását - megnyugvásra adhat okot, hogy a vb két legeredményesebb versenyzője, az egyformán négy-négy aranyéremig jutó Szabó Szilvia és Bóta Kinga, valamint a négyes és a páros után egyéniben is a világbajnoki címet szerző, most „csak" három első helyig jutó Kovács Katalin mögött minimum „tolonganak a tehetségek".

Egyebekben álljon itt a kapitányi vélemény, lévén, hogy egy vb után nem árt hivatalos konklúziót is vonni. „Komoly elemzést kell készítenünk, hogy ráleljünk a férfiak produkciójának okaira, noha az már most bizonyos: kajakban mind az edzésmunkán, mind a motivációt illetően muszáj a változtatás, míg kenuban, nincs mese, fiatalítani kell - említette hétfőn Angyal, egyet aludva a történtekre. - Mindazonáltal szerencsés, hogy most jöttek ki a hibák, mert így legalább van idő korrigálni Athénig. A nőknél teljesen más a helyzet; minden jelző elkoptatottnak tetszhet, ezért rövidre fogom: fantasztikus a mérlegük, és remélem, hogy a csapat tagjai az olimpián is hasonlóan leckéztetik a mezőnyt."

Amúgy Sevilla éli mindennapos életét. Éjfél körül az éttermek teraszai tele vannak vendéggel, a belváros nevezetességeit továbbra is regimentnyi ember keresi föl, s a város erősen készíti elő kandidálását a 2012-es olimpia megrendezésére. Hm, itt tényleg akarnak valamit.

Murányi András, Népszabadság 2002.09.03.

Kőbán Rita Kajak-kenu Eb, Szeged 2002
KAJAK-KENU

LINKEK