A világklasszis Kovács Katalin - nem meglepô - gond nélkül került be az 500 méteres fináléba Gainesville-ben (fotó: Meggyesi Bálint)

Miután a regattaközpont felé tartva - az egyforma gyorséttermek szegélyezte kivezető utak egyikén - elvétettük az irányzékot, félreállva épp a helyi seriffbe botlottunk. A testes közeg szerfölött megörült nekünk, mint mondta, a helyi újságból értesült arról, hogy világklaszszis magyarok látogattak el hozzájuk. Már-már kedvenc magyar kajakosa megnevezésére készült, amikor bárgyú mosolyunkból észlelte, nekünk most sietős a dolgunk. Édeskés tormával telinyomott hot dogját félretéve behuppant hatalmas Fordjába, és intett, kövessük. A seriff felvezetésével aztán kisebbfajta feltűnést keltve időben érkeztünk a Lanier-tó partjára, így nem maradtunk le az első magyar érdekeltségű futamról.
A péntek délelőttnek úgy vágtunk neki, hogy csütörtökön 10 egységünk már az előfutamok alapján döntőbe került. Benkő Zoltánnak a középfutamban kellett volna kiharcolnia a fináléba jutást, ám húszéves újoncunknak egyelőre túl erősnek bizonyult a világbajnoki mezőny.
Ötödik helye egyelőre a tapasztalatszerzésre és a B-döntőre elég. Egy kvótánk tehát hibádzik, ám a helyzet korántsem nyugtalanító: nem számonként szerezhető ugyanis olimpiai kvalifikáció, hanem az indulói létszámot tekintve. Közérthetőbben: amennyiben ezer méteren férfi négyesünk és párosunk sikeres lesz (értsd: az első hatban végez) máris hat férfi kajakost nevezhetünk az athéni játékokon. "Én megköszöntem Benkőnek a helytállást. Élete első világversenyén többet nem várhattunk tőle. Az is dicséretes, hogy csütörtöki teljesítményéhez képest is javult két másodpercet” - mondta optimistán Angyal Zoltán szövetségi kapitány.
A már említett páros és négyes pedig máris angyali mosolyt csalt az arcára. A Kammerer Zoltán, Vereckei Ákos, Kökény Roland, Veréb Krisztián összetételben versenyző kvartett középfutamát elképesztő magabiztossággal nyerte, a Bártfai Krisztián, Bauer Márton páros pedig a második helyezéssel is fináléba jutott, miközben épp annyit adott ki magából, amennyire ezúttal szükség volt. Kívülről legalábbis ezt láttuk: és ha netán esetükben egyszersmind ez lenne a maximum, bajban akkor sem leszünk, hisz ilyen kajakozással szombaton akár érmet is szerezhetnek.

Kenusaink közül Fürdök Gáborért izgultunk, ugyanis az előfutamban még nem lapátolt valami fényesen. A második napon azonban belelendült, s egy harmadik helyezéssel nyújtotta be igényét a kvalifikációra. Minthogy ötszáz méteren közvetlenül a fináléba verekedte magát párosuk, Kozmann György és Kolonics György ezúttal csak az egy kilométeres távra koncentrálhatott: a következmény a középfutam második helye, ami azt sejteti, Koló 1996 után újfent szép napokat élhet meg a korábbi olimpiai pályán. Edzője, Ludasi Róbert mind derűlátóbb, s amondó: akár három olimpiai számban is érmet nyerhetnek. Magunk tesszük hozzá, az igazi az arany lenne, elvégre a tizenkétszeres vb-első 1998 óta kajtat a bűvös tizenharmadik után.
"A kenusok eredményei egyelőre nekem is kellemes meglepetést jelentenek - értékelt Angyal. - Különösen Fürdököt illeti dicséret: a számára kedvezőtlen hátszélben is kiválóan lapátolt. Összességében ezer méteren tizenkét számból egy finálét hagyunk ki, s ez várakozáson felüli. A válogatók után még úgy véltük, szóló kenuban, kajak egyesben és párosban adódhat problémánk, s lám, most háromból két számban nagyon közel kerültünk a kvalifikációhoz.”
A délután folyamán (a magyar idő szerint éjszakába nyúló 500 méteres középfutamokon) egyesben Vereckeire, Kolonicsra és Kovács Katalinra, valamint a Kammerer, Veréb párosra várt hazafias feladat.
Lapzártánkig a három egyes futam ért véget - döbbenetes izgalmak közepette. Csak Kovács Katalin jutott könnyedén (kéthajónyi előnnyel) a döntőbe, Kolonics tizennégy ezredmásodperccel (!) előzte meg Daltont, s így csípte el a finálét, Vereckei pedig csupán a legjobb harmadik idővel biztosította (…) a helyét.