|
|
| ||||
|
|
33. világbajnokság, Gainesville
Kellemes előfutamok a gainesville-i világbajnokság nyitónapján Velünk a „Beé-közép” -------------------------------------------------------------------------------- forrás: Murányi András, Népszabadság 2003.09.12 -------------------------------------------------------------------------------- „Az öv maradhat” – mondta a biztonsági ember az atlantai reptéren, és ez a mondat örömmel töltött el. Elvégre azt követően, hogy a világbajnokságra kiadott, speciális vízum ellenére percenként kellett olyan kérdésekre válaszolni, mint mit akar az Egyesült Államokban, és hozott-e valamilyen bombát, az egyik detektoros ellenőrzésen csak úgy lehetett átjutni, hogy a polgár levette a cipőjét, s berakta az ellenőrizendő cuccok közé. Képzeljék el, amint a megannyi látogató a fűzőjével babrál a többórás út után, s miközben zokniban átsétál a detektoros kapun, a beengedő személy sajnálkozik, hogy hát bocs’, de a topánkában is lehet olyan szerkezet, amely az ország biztonságát veszélyezteti. Bólogattunk, és a két évvel ezelőtti borzalmakra gondoltunk. Amúgy szeptember 11. közelsége, illetve évfordulója nemcsak a fokozottnál is fokozottabb intézkedésekben nyilvánult meg, ugyanis – nagy újdonságot persze nyilván nem mondunk ezzel – valamennyi televíziós csatorna, valamint újság a két évvel ezelőtti terrorakció emlékének szentelte idejének jelentős részét, s az al-Kaida vonatkozó, állítólagos megnyilvánulásait taglalta. És akkor most tovább is evezünk erről a témáról, hiszen – sportrovat lévén – mégiscsak a gainesville-i vb lenne a lényeg, meg az, mi a helyzet a magyar részvevőkkel ebben a jelentősebb erdei falunak tetsző településen. Jelentjük tehát mindenekelőtt, hogy az akklimatizáció során a küldöttség egy része kihasználta a regényes zöld terület adottságait: akadtak például, akik esténként a szabadban mindenféle húsokat sütögetve ütötték agyon az időt; mást – munkájuk mellett, kikapcsolódás gyanánt – itt nem is nagyon tehettek volna. Egyebekben lassan mindenki teljesen egészséges; aki nem volt az, az éppen megfázással bajlódott vagy az átállás miatt, vagy a légkondicionáló szakszerűtlen használata okán. Ezenközben a vb gondos, viszont idegesítő szervezőbizottságának tagjai javában dolgoztak azért, hogy minden flottul menjen a vb-n. Kisebb sikereket arattak. Tudniillik mialatt az illetékesek harminckétfog-vigyorral közelítettek az akkreditáltak minden problémájához, s időjárás-felelőst is szerződtettek a vetélkedőre – John Cleveland feladatát ennyiben jelölték meg a hivatalos műsorfüzetben: Weather –, addig az utolsó transzportok egyikében érkező tizenegy honfitársunkat kinn hagyták a repülőtéren, majd Schmidt Gábor szövetségi főtitkár érdeklődésére, miszerint miért nem küldték oda a megrendelt buszt, mosolyogva azt válaszolták, „jaj, elfelejtettük...”. Noha a magam részéről csak az akkreditálás másfél órás – másutt kétperces – procedúráját kínlódtam végig, tanúsíthatom: nehéz ilyenkor higgadtnak maradni. A Lanier-tavon – itteni idő szerint – csütörtök délelőtt minden úgy zajlott a mieink szempontjából, mint a világbajnokságok „bemelegítései” alkalmával általában. Az 1000 méteres előfutamokból valamennyi magyar versenyző, illetve egység továbbjutott (négy rögvest a fináléba), s gondot legföljebb az okoz, hogy a vb-újonc Benkő Zoltán (kajak), valamint Fürdök Gábor (kenu) miként jut majd a „középcsatározásból” a döntőbe. Miként azt Angyal Zoltán szövetségi kapitány rögzítette, részint a futamok erőssége, részint – Benkőnél – a debütálás nehézsége az, ami valamelyest gátló tényező lehet, mindenesetre bizakodjunk erősen. Kivált, mert a víz szélén ott van egy piros-fehér-zöld színű bohócsapkában lévő úriember, akinek mutatványai nagyban hatnak a honfitárs egységekre. Igen, a kis, magyarországi erőpróbáktól az olimpiákig minden megméretésen ott lévő, mindemellett elsősorban a fiáért szorító Beé István Gainesville-ben is üti-veri dobját, s bár társa alig akad, feltétlenül elmondható: a magyarokért egy egész szektor rikoltozik. A „Beé-közép”. |
| ||||||
|
FONTOS
