|
|
| ||||
|
|
Kolonics György még nem döntött, hogy egyesben megpróbálja-e megvédeni az olimpiai bajnoki címét
Csak minőségileg változott a mérce -------------------------------------------------------------------------------- forrás: Novák Miklós, Népszava 2004.01.06 -------------------------------------------------------------------------------- Kajak-kenuban beköszöntött az az év, amikor Sydney sikerei már nem ösztönzőek, hanem nyomasztóak. Idén ugyanis, ha tetszik, ha nem, a 2000-ben szerzett négy aranyérem (továbbá két ezüst és egy bronz) a mérce. A nagyon magas mérce. Amely ha mennyiségileg nem is, minőségileg jelentősen átalakult. Oly' módon, hogy Athénban már elsősorban hölgyeinktől reméljük a sikereket. Ez a változás Sydney óta fokozatosan ment végbe, tartalmáról pedig két végpontja ad tökéletes eligazítást. A bő sydneyi termésből "csupán" két ezüst (kettes, négyes) fűződik a nőkhöz, a tavalyi gainesville-i világbajnokságon az olimpiai számokban szerzett három aranyból viszont mind a három; miközben a férfiak erejéből csak egy ezüstre (K4 1000) és egy bronzra (C2 1000) futotta. A sommás vélemény tehát így hangzik: a nők jók, a férfiak rosszak. Amit azonban mindenképpen árnyalni kell. Kezdjük a kellemesebb felével! És egy meglepő, de indokolható kijelentéssel. Kovács Katiék Athénban könnyebben gyűjthetik be a három győzelmet, mint a világbajnokságon. Egyrészt, mert ezúttal csak két-két számban indulnak (sőt Viski Erzsébet csak négyesben), másrészt, mert a négyest, illetve az egyest és a kettes külön napon bonyolítják le. Gainesville-ben Kovács Katalinnak csak negyven perce volt arra, hogy a négyes után egyesben is rajthoz álljon - de a Szabó Szilvia, Bóta Kinga duónak is csak bő órája -, Athénban ellenben egy egész nap. Ami azzal az előnnyel is kecsegtet, hogy a lányok a kvartett szombati győzelme után vasárnap felszabadultan ülhetnek hajóba. Mert ha valamelyik athéni magyar aranyra bátran köthetünk fogadást, akkor az a női kajak négyesé. Ezt persze csak kívülálló, az újságíró mondja. A lányok edzőjükkel, Fábiánné Rozsnyói Katalinnal együtt hevesen tiltakoznak ez ellen. Ezért a tisztesség mellett a szerénység is megköveteli, hogy vegyük sorba a lehetséges riválisokat. S először mindjárt itthon nézzünk körül! Tiltakozva az "előre leosztott" lapok ellen, Fábiánné csapatából Rasztótzky Eszter és Fazekas Krisztina bankot, azaz edzőt váltott, Paksy Tímeához csatlakozva Sztaics Istvánhoz szegődött. Ez az esztendő hivatott eldönteni, hogy e lépés bátor volt-e vagy meggondolatlan. A külföldiek közül mindenképpen Birgit Fischer kívánkozik az élre. Nyolc olimpiai bajnoki címe tiszteletet parancsol, még akkor is, ha három évet kihagyott és elhaladt a negyedik iksz mellett. Terveit nem fedte fel, de megjósolható, hogy (miként Paksyék) Katrin Wagnerrel a szám címvédőiként a kettest célozzák meg. A németek mellett másik két nagy öreget, a németből olasszá lett Josefa Idemet és a kanadai Caroline Brunet-t kell megemlíteni. Ám - a gondolat végére érve - helyesebb, ha a mieinkre figyelünk. Ha váratlan esemény nem jön közbe, nehéz lesz megakadályozni a triplázást. Áttérve a férfiakra, a kajakosokról azt mondhatjuk, három évig tartó vargabetű után próbálnak ismét egyenesbe kerülni. A sydneyi eredmények megismétlése szinte lehetetlen, de az ősszel ismét egységbe verődött csapat egy aranyra mindenképpen jó lehet. Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos és Horváth Gábor nem felejtett el kajakozni, az idő sem szállt el felettük, nekik kellett visszaszállniuk - a földre. Azaz, hogy a vízre, amit még éppen időben megtettek. Ha derűlátóan fogjuk fel helyzetüket, idén az ő vállukat nem nyomja az esélyesség terhe. A kenus szakág immár egy évtizede elsősorban Kolonics Györgyön áll vagy bukik. Természetesen nem akarunk megfeledkezni új partneréről, Kozmann Györgyről, harcostársairól, a szintén címvédő Pulai Imréről és Novák Ferencről, valamint a lehetséges utódról, Joób Mártonról, de az ő lehetőségeiket egyértelműen Koló választása jelöli ki. Közülük Pulai Imrét muszáj kiemelnünk, mert ha sikeresen megvívja a válogatót, akkor ötödik olimpiájára utazhat. Egyedüliként a magyar sport jelenlegi elitjéből. Ez egyelőre nyitott kérdés, ezért a szintén nem mai gyerek, 31 évesen negyedik olimpiájára készülő Kolonics Györgytől kértünk helyzetértékelést. Aki tavaly olyanra volt képes, amire hosszú pályafutása során még egyszer sem: decemberben szerzett világbajnoki aranyérmet. Kajak-kenuban persze még nem próbálkoznak fedett pályás versennyel, sőt verseny nem is volt, csak eredményhirdetés, egész pontosan ítélethirdetés. Az év végén hozták ugyanis hivatalosan nyilvánosságra, hogy Szergej Uljegin fennakadt a gainesville-i vb doppingtesztjén. Az orosz kenus lebukása három futam végeredményét is átírta, ezek közül a magyar csapat és Kolonics szempontjából is az a legfontosabb, hogy az eredetileg második Malomsoki Sándor, Vasali László, Kozmann György, Kolonics György négyes kétszáz méteren aranyérmessé lépett elő. Kolónak ez lett pályafutása tizenharmadik világbajnoki első helyezése - a tizenkettediket még Horváth Csabával párban az 1998-as szegedi vb-n lapátolta -, azaz újból lépéselőnybe került az egy-egy tucatnál járó kajakoshölgyekkel, Kovács Katalinnal és Szabó Szilviával szemben, továbbá alighanem ennek köszönhetően ismét, immár nyolcadszor őt jelölte a kajak-kenu szövetség az év legjobb kenusának. Kolonics György tehát jól zárta az évet, mégsem maradéktalanul elégedetten: - Az ötszáz méteren mutatott teljesítményem miatt hiányérzetem van. Az egyesbeli és a párosbeli miatt egyaránt. Szólóban csak kilencedikként értem célba, de a Kozmann Gyurival kettesben szerzett ötödik, illetve az oroszok kizárása miatt negyedik hely is csak azért épphogy elfogadható, mert olimpiai kvótát ér. A győztesektől nagyon sokkal, több mint egy hajóval lemaradtunk. - Az utólagos arany nem jelent kárpótlást? - Részben. Minden érem szép, de az olimpiai számokban szerzettek azért értékesebbek. Annak ellenére, hogy én sohasem becsültem le a négyes jelentőségét. A világbajnokság előtt tavaly is többen megpróbáltak lebeszélni az indulásról, mondván, miért kell az nekem, de lám, utólag különösen nekem van igazam. A kétszáz négyes már azért sem lehet nyűg, mert nem különösebben fárasztó, s addigra a többi szám lemegy, nincs mire tartalékolni. Ugyanez már nem mondható el az ezer négyesről, amit emiatt nem is vállalok. - Idén ezt a "problémát" nem kell megoldania, hiszen az olimpián kenuban csak egyes és kettes futamokat rendeznek. Azaz az ön esetében inkább az a kérdés, hogy egyes vagy kettes. Döntött-e már? - Az biztos, hogy ezren párosban, Kozmann Gyurival szeretnék indulni. Arról, hogy ötszázon megpróbálom-e a címvédést, majd csak márciusban döntök. Itt tehát még áll a kérdés: egyes vagy kettes. - Miért éppen márciusban dönt? - Két okból is. Egyrészt, mert február elején szállunk vízre, tehát márciusban már érzem, hogy mire számíthatok, másrészt, a májusi Európa-bajnokságon mindenképpen abban a számban szeretnék indulni, mint az olimpián. - Csak célhoz értünk... - Esélylatolgatásra azonban most még nem vállalkozom. Annyit elárulhatok, hogy szeretnék éremmel hazajönni negyedik olimpiámról. |
| ||||||
|
FONTOS
