Egy olyan újság hasábjain, amelynek cikkei távol állnak a lányregény témáitól, aligha kell magyarázni, hogy - példánknál maradva - egy héthetes edzőtábor sem tartozik a leányálom kategóriába. Márpedig a júliusi, szegedi kajak-kenu Európa-bajnokságra készülő, Fábiánné Rozsnyói Katalin edzette női kajakválogatott tagjaira mostanság efféle megpróbáltatás vár. A csapat már a múlt héten bekvártélyozta magát a dunavarsányi edzőtáborba, és dolgos hétköznapokkal e helyt várja be a válogatott derékhadát, a jövő hét végéig Sevillában és Sabaudiában tréningező férfi kajakosokat és kenusokat.

Kovács Katalinról túlzás nélkül leírhatnánk, hogy a gárda sztárja, csakhogy ez ellen épp ő tiltakozik a legjobban, hisz manapság valóban egyformán értékes és klasszis teljesítményre képes lapátforgatók alkotják az MTK-s és tiszaújvárosi versenyzőkre épülő csapatot. Más megközelítést keresve: azért cáfolhatatlan, hogy a Kőbán Rita fémjelezte korszak zárultával épp Kovács az, aki az egyes hajók - mindig különös érdeklődéssel figyelt - mezőnyében világraszóló sikerek elérésére hivatott. Úgyhogy a szőke hölgy a szegedi Eb-nél keresve sem találhatna jobb alkalmat arra, hogy mindezt riválisai körében és egy országnyi emberben tudatosítsa.

- Engem nem nyomaszt a hosszú edzőtáborozás - állítja Kovács Katalin. - Sok választásunk amúgy sincs. Hogyha nem itt készülnénk, akkor Szolnokon lennénk hetekig, ám a kajakozás szempontjából az lenne igazán bajos, ha Budapesten maradtunk volna.

- Nocsak, nem szeret otthon időzni?

- Dehogynem, imádok. Csakhogy tisztában vagyok a feladataimmal, és Pesten sok minden elterelné a figyelmemet. Ahogy hallom, a Duna áradása miatt tragikus a közlekedési helyzet, ám magamat ismerve, az edzések között a városban autózgatnék és intézném az ügyeinket. Varsányban csendben, nyugodtan kajakozhatunk, és a napi három edzés közötti szünetet valóban pihenéssel töltjük.

- Idilli képet vázolt. Tényleg minden a legnagyobb rendben zajlik?

- A szél lehetne enyhébb. Olykor úgy érzem magam a vízen, mintha akaratomon kívül vitorlásversenyre neveztek volna be. Szolnokon védettebb a Holt-Tisza medre, ám számunkra az év fő versenye a szegedi Európa-bajnokság, és ne tagadjuk, a Maty-éren gyakorta fodros hullámokkal kell küzdeni.

- Tehernek tartja, ha megállapítjuk: a honi Eb-re hangoló szurkolók a négyes mellett szólóban is sokat várnak Kovács Katalintól...

- Még azt sem tudom, hogy indulhatok-e egyes hajóban.

- Hogyhogy?

- Semmit sem szeretek elkiabálni. Két válogató alapján, májusban és júniusban dől el, ki melyik számban rajtolhat az Eb-n és a sevillai vb-n, úgyhogy jobb óvatosan fogalmazni. Persze én minden tőlem telhetőt megteszek, de hozzám hasonló mentalitású emberből akad még jó néhány a csapaton belül.

- Feltételezhetően immár időmérő edzéseket is tartanak, vagyis csak-csak érzi, hol tart a tavalyi esztendőhöz, avagy a sydneyi olimpia évéhez képest?

- Legyen elég annyi, alakul a formám. Jó erőben érzem magam, még ilyen "mennyiségben" is élvezem a kajakozást. Azért azt sem mondom, hogy nem várom már a háromnapos húsvéti edzésszünetet, hiszen július végéig aligha lesz egyvégtében ily hosszú szabadságunk.

- Utoljára a 2001-es augusztusi vb-n versenyzett: nem kevesli a regattákat, Világkupa-részvételeket?

- Sík vízen a legkorábban április végén kezdődik a főszezon, úgyhogy mindig az alapozás az év leghosszabb időszaka. Amúgy számomra kedvezőbb, ha csak néhány nagy versenyen kell csúcsformába lendülnöm. Egy-két nemzetközi versenyre szívesen elmegyek, és úgy tudom, ez évben a mecheleni vagy a duisburgi Vk-n rajthoz is állhatunk. Elárulom, most még elsősorban a húsvétra készülök.

- És a locsolók rohamára...

- No, arra nem vágyom oly nagyon. Kapok én elég vizet a hajamba egész évben az edzéseken.