Kajakozni csak olyanok kezdhetnek el, akik tökéletesen tudnak úszni. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen ezt a sportágat csak úgy lehet űzni, ha az illető nem esik pánikba, ha éppen belefordul a hajójából a vízbe. Ezért is kézenfekvő, hogy az úszás a kajakozók egyik, talán a legfontosabb kiegészító sportja. Ebben Bóta Kinga, az UTE versenyzője az ügyesek közé tartozik, hiszen termete, testfelépítése alkalmassá teszi akár a "hableány" szerepre is.

Magas, karcsú, sudár fiatal hölgy, aki az idén végleg leteheti a névjegyét. Bár aki jártas a sportágban, az bizonyára eddig is ismerte őt, hiszen már három esztendeje tagja a válogatott keretnek, és Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhet. Pályafutása azonban, sokak szerint, az idén fordulhat igazán egyenesbe, hiszen a tavalyi olimpián, csak tartalékként vehetett részt. De olyan beugró lett volna, aki bármelyik számban használható. Egyesben végül nem került sor szétlövésre közte, és Kőbán Rita között, párosban az Európa-bajnoki ezüstérem kevés volt számára az üdvösséghez, a négyes pedig adva volt... Talán ezért is végzi olyan keményen a felkészülést, mert oly eltökélt. Pedig nem is biztos, hogy az úszás minden kajakosnak a szíve csücske. De ha valaki Fábiánné Rozsnyói Katalinnál készül, akkor számolnia kell azzal, hogy nincsenek kérdések. Csak a munka létezik. Mint szerdán délelőtt is...

A víz a kajakosok természetes közege. Mint szerdán

A Népstadion uszodájában kétszáz méter bemelegítéssel kezdenek a hölgyek, majd következik 8x25 méter - időre. A hat pályán kettesével szelik a hullámokat, aki odaért a falhoz, akár meg is pihenhet. Ha az időeredménye ezt lehetővé teszi... Mert Kati néni hangja az adott pillanatban bizony keményen harsan, s ha valaki még úton van "odafelé", akkor igyekeznie kell, hogy a már a következő hosszt kezdő társait valahogy utolérje. Az edzőnő társaságában ketten "vannak: a stopper, és Zsebi, az egyik kiskutyája. Az eb nyugodtan szemlélődik a gazdája ölében, látott ő már eleget ebből a sportágból ahhoz, hogy ne kapja fel mindenre a fejét. Talán az aggaszthatja, hogy nincs vele az állandó pajtása, Athosz. Meg persze, a másik barát, Roger is hiányzik. Ennek kézenfekvő az oka: az ő gazdája, Kőbán már nem tagja sem az UTE-nak, sem a négyesnek... A szűk másfél órás edzés befejeztével az edzőnő gyorsan távozik, a lányok pedig szép lassan szállingóznak elő az öltözőből. Kovács Kati is siet, bepattan a kocsijába, és egy ügyes ipszilon tolatás után a gázra lép. Viski Erzsébet a még vizes hajával van elfoglalva. Egészen biztosan nem fázik meg a kellemes tavaszi napsütésben. Szabó Szilvia a telefonját kapcsolja be az ajtón kilépve. Tőle kérdezem, hogy vajon sokáig kell-e várni Bóta Kingára. "Mindig ő az utolsó" - feleli az utolsó előtti... Aztán amint megjelenik Kinga, rögtön megértem a körülményessége okát.
- Akinek ilyen szép hosszú haja van, nem csoda, hogy lassabban készül el a többieknél.
- Nem szeretek ilyenkor sietni, inkább nyugodtan elkészülök. A hajam még most is nedves.
- Milyen viszonyban vannak a kajakosok az úszással?
- A futást kevésbé szeretjük, az úszással szerintem mindenki jóban van. Bár amikor időre kell teljesíteni, akkor bele szoktunk húzni. Az nem árt, ha minden évben megjavítja az ember az egyéni csúcsát. Nekem százon egyperc tíz másodperc a legjobbom, talán a még hátra levő három hetes téli alapozás alatt le tudok majd faragni belőle.
- Van összefüggés a jó úszóeredmény, és a nyári kajaksikerek között?
- Nem feltétlenül jobb kajakos nálam az, aki gyorsabban úszik, mint ahogy a legjobb futó, vagy a legjobb fekvenyomó sem biztosan a leggyorsabb a vízen. De ezek hozzátartoznak az eredményességhez, az igazán jó versenyzők valamennyi "segédszámban" jártasak. Ám a kajakban nagyon fontos a technika is, és mindezek összessége adja ki az eredményes versenyzőt.
- Márpedig ön ebben az évben szinte sikerre van ítélveÉ
- Megvannak a terveim. Eddig jól ment az alapozás, most többet is futottunk, mint máskor. Nem voltam beteg, sérült, és ilyenkor a legerősebb az ember. Szeretnék bekerülni a négyesbe, és megpróbálom az ezer egyest, és az ötszáz egyest is. Bízom magamban, és Kati néniben, hogy a munkám alapján ki tudok kerülni az idei világversenyekre. Nálunk a válogatási elvek alapján egy ember legfeljebb három számban indulhat. Ezek közül kettő lehet olimpiai. Csak egy dolog biztos, senkinek sem biztos a helye egyik egységben sem. Szerintem a legnagyobb riválisaim itt vannak a csoportban, velük kell majd megküzdenem a helyemért. Az Európa-bajnokságon vagy világbajnokságon még nem tudni, hogy kik indulnak a külföldiek közül, csak akkor derül ki, hogy ki lesz ott a rajtnál, és ki hagyja abba.

Bótának ez lesz a negyedik szezonja a sportág nemzetközi élvonalában. 1997-ben került a Honvédtól Fábiánné csoportjába. A női kajakosoknál ritka az olyan eset, hogy valaki hirtelen, ismeretlenül berobbanjon a lagjobbak közé. A menőknek is szüksége volt néhány évre ahhoz, hogy a csúcsra jussanak. Talán egyedül a német Birgit Fischer volt az, aki már tizennyolc évesen befutott. Vele kapcsolatban Bóta Kingának pozitív élményei vannak.
- Nekem mindig szimpatikus volt, első ránézésre nem az jutott az eszembe, hogy doppingolna, így aztán nem tűnt legyőzhetetlennek. Teljesen normális volt a kinézése. Alacsonyabb, mint én, legfeljebb "sűrűbb". Sokakkal ellentétben, számomra nem volt "ijesztő látvány."
- Olyan nem fordult elő, hogy megijedt volna nevesebb, vagy "vastagabb" ellenfeleitől az indulás előtt? Ön ugyanis egyátalán nem izomkolosszus, nem olyan, akire azt mondaná az ember, hogy az ilyen "tablettát pisilÉ"
- Egyszer volt ilyen, az első világversenyemen, a plovdivi Európa-bajnokságon. Az ezer egyes előfutama előtt körülnéztem, és azt láttam, hogy mindenki izompacsirta, én vagyok a legcingárabb. Nem is jutottam tovább, középfutamra kényszerültem. Akkor elhatároztam, hogy erre többet nem figyelek, és sikerült is a döntőbe kerülnöm, ahol harmadik lettem. Azóta nincs ilyen fenntartásom.
- Az olimpia előtt számított-e arra, hogy esetleg bekerülhet a csapatba, vagy már annak is örült, hogy tartalékként ott lehetett Sydneyben.
- A válogatók előtt csak arra pályáztam, hogy ott lehessek a keretben, akár tartalékként is. Aztán ahogy közeledett a verseny, a négyhetes itthoni edzőtáborban egyre nehezebb volt százszázalékos munkát végeznem. A többiek tudták, hogy indulhatnak, így persze megfeszültek, nekem pedig nem mindig sikerült a végső kimerülésig húzni. A kinti hetek, ha lehet, még nehezebbek voltak.
- Megfordult a fejében ott kint, hogy most talán jobb lenne otthon?
- Igen, néha volt ilyen érzésem. De az utolsó nap, az csodálatos volt. Ott már felszabadultan tudtam szurkolni a többieknek, és jöttek is az aranyak. Viski Böske meg is jegyezte, hogy olyan ez, mint egy országos bajnokság. Aki elindul, biztosan nyer. Közben a tévén néztük a vízilabdázók és a kézisek meccsét is, óriási volt a hangulat. Ha nem húzódnak el a kajakdöntők a szél miatt, akkor az egyik csapatunk meccsére ki is mentünk volna. Így azonban maradt a tévé, de soha ne legyen nagyobb bajunk ennél. Athénban például nagyon boldog lennék, ha egyáltalán nem férne bele az időmbe, hogy mások döntőjét nézzem. Mert ez azt jelentené, hogy abban az időben nekem más fontos dolgom vanÉ