Csakhogy a hajók nem maradhattak örökké a csepelinél, a megállapodás azt is tartalmazta, hogy előbb-utóbb el kell adni őket. A két teljesen egyforma közül az egyiket (amelyben Vereckei nyert az idei milánói vébén) már Sydneyben az előolimpián eladta egy ausztrál versenyzőnek. A másiknak most keres gazdát, mert a hajóépítő (vagy inkább üzletember) abból is pénzt akar látni. Mihamarabb. Ha sikerül túladni rajta, akkor Vereckeinek nem marad hajója.

Seruga ígéretet tett arra, jelentkezik, akkor pedig a magyar klasszis Varsóba utazik, ahol teljesen egyedi, személyre szóló hajót kap. Csakhogy eddig nem értesítette a lengyel -- igaz, ez nincs is időhöz kötve. A találkozást nehezíti, hogy a hajóépítő nemcsak Vereckeit, hanem a lengyel Kotowiczot és az izraeli Kolganovot is hívja, egyszerre akar találkozni velük, talán nehéz megszervezni a négyes randevút.

Mindenesetre az idei üzlet bejött: Vereckei világbajnok lett, a kajak pénzt hozott a lengyelnek, aki a kiváló hajóival legalább akkora hírnévre tett szert a szakmában, mint a legjobbak. Hiszen a milánói döntősök, ezáltal győztesek, túlnyomó többsége az általa készített kajakokban versenyzett.

A lengyel feltehetőleg meggazdagodott. Már csak az a kérdés, hogy felhívja-e újra Vereckeit, akar-e újabb üzletet? Ha igen, akkor Vereckein keresztül ő is megszerezheti a legnagyobb elismerést, az olimpia bajnoki címet. Ha nem, akkor Vereckei kajak nélkül marad.