- Mikor evett legutóbb gulyáslevest?

- Húúú..., talán tavaly nyáron, amikor legutóbb otthon voltam. De most van egy lány az egyetemen, aki magyar és főzni is tud. Megkértem rá, hogy főzzön, vasárnap pörköltet készít - mondja a tengerentúlon, Miamiban tanuló Eb-ezüstérmes műugró, Lengyel Imre, aki a hétvégén zárult amerikai egyetemi bajnokságon két bronzérmet nyert.

- Jönne már haza?

- Nagyon, de májusig nem tehetem. Azért megvagyok, reggelente az interneten elolvasom a Nemzeti Sportot, az edzőmmel, Benyák Andrással is sűrűn beszélgetek telefonon, a magnómból pedig a Republic vagy az Edda szól.

- Nem sajnálom... Miami, napfény, kék ég, haverok, csokibarna lányok. Folytassam?

- Nincs sok időm a szórakozásra, ráadásul a hangulat sem az igazi. Tudja, megszüntették az egyetem férfi úszócsapatát, sok jó barát ment máshová. Úgy volt, hogy a műugrást is száműzik, de aztán megmaradtunk.

- Mi a baj a vizesekkel?

- Az égvilágon semmi. Csak van egy bolond szabály, amely szerint ugyanannyi fiú és lány ösztöndíjasnak kell lennie. Az egyetemnek van egy amerikaifoci-csapata, nyolcvan ösztöndíjassal. Kevés a lány, ezért létszámcsökkentéssel próbálják megtalálni az egyensúlyt. Mókás. Mi, műgrók megmaradtunk, de furcsán is nézett volna ki, ha szétszedik azt a csapatot, amelyik tíz éve nyeri meg az egyetemi bajnokságokat. Egyébként mostanában mindenre van időm, csak a napozásra nincs.

- Tudom, edzés reggel, délben és este.

- Az a legkevesebb, de tanulni is kell.

- Mit hallgat?

- Nagyokat...

- De komolyan!

- Média szakos vagyok. Újságírás, televíziózás, reklám.

- Kolléga lesz?

- Még az is megeshet. Érdekel az újságírás, de nem csak az. Sok lehetőségem van, de, hogy valójában mivel fogok foglalkozni, most még nem tudom. Nagyon érdekel például a futás. A százméteres síkfutás. Már az edzőmmel is beszélgettem erről.

- Ugye, csak viccel?

- Nem, komolyan gondolom. Amikor kint voltam az universiadén, élvezettel néztem a futókat.

- Tehetsége is van hozzá?

- Az nem sok.

- Akkor ha kérhetem, maradjunk a műugrásnál. Mégiscsak Európa-bajnokság és olimpia lesz.

- Még annyit hadd mondjak, akármi lesz az olimpián, egy ideig, egy-két évig felhagyok az ugrással.

- Ez új...

- Így döntöttem, nagyobb hangsúlyt akarok fektetni a tanulásra, és minden másra, ami nem műugrás.

- Belefáradt?

- Úgy ismer? Szó sincs róla, csak érzem, egy kis szünetre van szükségem. De addig mindent az olimpiára és a helsinki Európa-bajnokságra teszek fel. Az olimpia lesz életem legnagyobb versenye. Egy biztos, nem fogok nyivákolni az edzéseken, nagyon jónak kell lennem Sydneyben.

- Az Európa-bajnokság mellékes?

- Nem mellékes, inkább próbaverseny. Mindenki Sydneyre hegyezi ki magát, de az Eb közel lesz az olimpiához, ezért már ott is nagyot kell produkálni.

- Tavaly az isztambuli Eb-n három méteren ezüstérmes lett. Akkor azt mondta, legalább van hová előrelépnie...

- Tartom, nyerni szeretnék. Helsinkiben - csakúgy, mint az olimpán - három méteren és toronyból indulok.

- A hétvégén az amerikai egyetemi bajnokságon két bronzérmet szerzett. Az nem volt fontos?

- Egy hetet betegeskedtem előtte, ahhoz képest jó a két bronz.

- Egy és három méteren egyaránt Dumais nyert. Ő is ott lesz Sydneyben.

- Kijött neki a lépés, amúgy nem olyan nagy ördög, legyőzhető.

- Az Eb-n aranyat szeretne. És az olimpián?

- Hivatalosan az első hat hely valamelyikét kell elérnem.

- A negyedik hely például megfelelne?

- Hivatalosan igen. Nekem nem...

Sal Endre, Nemzeti Sport 2000.03.30.