Ha a Magyar Olimpiai Bizottság és Budapest úgy határoz, hogy megpályázza a 2012-es nyári játékok rendezési jogát, akkor a konkurencia soraiban minden bizonnyal német versenytárssal is szembe találja magát. Az egyesített ország négy régiója ugyanis bejelentette ötkarikás ambícióit, sőt legutóbb Berlin is jelezte, hogy esetleg szintén felíratkozna a jelentkezők listájára.

Az olimpiai reményeket tápláló városok (Lipcse, Düsseldorf, Frankfurt, Stuttgart) mögött kivétel nélkül egész régiók húzódnak meg. A szakszövetségek egyhangúan támogatják a tervet, hogy 1936 és 1972 után ismét német földön találkozzanak a világ legjobbjai - azonban kizárólag a nyári játékok képviselői. A téli sportágak szervezetei hasonló egyetértésben foglaltak állást a havas versenyek lebonyolításának terve ellen. A NOB moszkvai ülését követően konkretizálódtak a német pályázók tervei, addig ugyanis a Német Olimpiai Bizottság nem volt hajlandó egyértelmű határozatot hozni, amíg nem dőlt el, hol kerül majd sor a 2008-as játékokra.

A németek véleménye szerint, ha európai város kapta volna meg a rendezést, akkor négy esztendővel később a kontinens esélyei nullára csökkentek volna. Ilyen körülmények között pedig felelőtlenség lett volna milliókat költeni a kilátástalan pályázatra. Peking színre lépése azonban változtatott a helyzeten, és a nemzeti olimpiai bizottság november 3-án Hamburgban sorra kerülő konferenciáján kijelöli a német pályázót.

Lipcse - maga mellé állítva Drezdát, Chemnitzet és Riesát - München példáját követve szorgoskodik. A bajor főváros 1972 után óriási hasznot húzott az infrastruktúra fejlesztéséből, és hasonló fejlődés reményében készülődik az ország keleti jelöltje is az olimpiára. A 2006-os labdarúgó-világbajnokságra építendő stadion és több modern sportcsarnok mellett vakmerő elképzelés egészíti ki a terveket: a hajdani barnaszén-kitermelés területét vízzel árasztják el, és többmilliárd márkás befektéssel impozáns tavat létesítenek a helyén. A lipcseiek - 160 ezer márka ellenében - szakvéleményt kértek az egyik vezető hazai tervezőirodától esélyeik felmérésére, és a következő választ kapták: "Reális esély van az olimpiai játékok lipcsei lebonyolítására, ez az egész nem illúzió csupán!"

Frankfurtban hosszú ideig politikai síkon folyt a vita az olimpiai feladatok vállalásáról, amit sokan "halva született ötletnek" tartottak. Mindenekelőtt a kereszténydemokrata honatyák elszántságának köszönhető, hogy a pénzgazdálkodás német központja végül pozitív döntést hozott. A Majna-parti metropolisz a befolyásos sportszervezetek otthona is: ott székel a sportszövetség, az olimpiai bizottság

és a labdarúgó-szövetség. A Frankfurt-Wiesbaden-Offenbach-Mainz összefogás legnagyobb problémája: nem rendelkezik az evezős-, kajak-kenu-, valamint vitorlásversenyek lebonyolítására alkalmas vízfelülettel.

Stuttgart mindenekelőtt a világ legsportszerűbb és leglelkesebb közönségével rendelkező városaként reklámozza magát, számtalan nagy esemény tanulságaira támaszkodva: az 1986-os, illetve 1993-as atlétikai Európa- és világbajnokságra, az 1991-es kerékpáros vébére, az 1989-es tornász-világbajnokságra. A virágzó iparára büszke Baden-Württemberg tartományi miniszterelnöke, Erwin Teufel mellett a Német Munkaadók Szövetségének elnöke, Dieter Hundt a stuttgarti pályázat leghatásosabb támogatója. A környező települések jelezték, hogy már a pályázat kidolgozásának költségeiből is hajlandók kivenni a részüket.

Stuttgart - a tapasztalatszerzés érdekében - éppen úgy küldöttséggel képviseltette magát a NOB moszkvai kongresszusán, mint a Ruhr-vidék reményeit megtestesítő Düsseldorf.

"Az anyagiakon nem múlhatnak az olimpiai tervek!" - hangoztatta Michael Vesper, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány sportminisztere. A tartományi kormány a világ legsűrűbben lakott és legnagyobb területű iparvidékének strukturális átalakulására szeretné feltenni a koronát az olimpiai játékok megrendezésével. A sebtében megalapított Olimpia Részvénytársaság máris megkezdte munkáját, csak a pályázat elkészítésére 45 millió márka áll rendelkezésre, a pályázóbizottságot a harminc esztendővel ezelőtt Münchenben két aranyérmet szerző atléta, Heide Ecker-Rosendahl irányítja.

Doppingcsomag a franciáknál?

PÁRIZS. A Liberation nevű napilap értesülése szerint a sydneyi olimpián részt vett francia csapat orvosainál minden tizedik készítmény doppingszer volt. A 340 sportoló számára kivitt 580 gyógyszerből 57 szerepelt a NOB tiltólistáján. Az újság arra a tájékoztatóra hivatkozik, amelyet a nemzetközi szervezet küldött tavaly áprilisban az ausztrál egészségügyi minisztériumnak.

Maurice Vrillac, a Francia Olimpiai Bizottság orvosa felháborodottan reagált a vádra: "Ezek a gyógyszerek minden orvosnál megtalálhatók. A kísérők között voltak idős, szív- és cukorbeteg emberek, ezért felelőtlenség lett volna az elsősegélyhez szükséges anyagok mellőzése."

Nem történt rágalmazás

SYDNEY. Egy helyi bíróság elutasította Gafur Rahimov keresetét, mert úgy ítélte meg, hogy az egyik ausztrál televízió nem követett el rágalmazást. Az ABC a tavalyi ötkarikás játékok előtt közölt riportot az üzbég sportdiplomatáról, azt állítva, hogy kábítószer-kereskedő, és kapcsolatban áll az orosz maffiával. Rahimov, aki az ázsiai olimpiai tanácsnak és a Nemzetközi Amatőr Ökölvívő Szövetség végrehajtó bizottságának egyaránt tagja, ezek után nem kapott vízumot Ausztráliába, s nem lehetett jelen a játékokon.

Stefan Lazar, Nemzeti Sport 2001.08.02.