-- Egy fontos ünnepi esemény az olimpiai eskü után,és száz nappal a sydneyi játékok kezdete előtt milyen a hangulata?

-- A következő hetekben rengeteg feladat vár még rám és a munkatársaimra, de azt hiszem, hogy az olimpia közeledtével a felfokozott várakozás érzése mindent elnyom. Annak mindenesetre örülök, hogy szombaton a Vígszínházban valóban jól sikerült az olimpiai eskü, színvonalas műsor köszöntötte a sportolókat.

-- Abban a szerencsés helyzetben van, hogy pályafutása során sportolóként és sportvezetőként is átélhette ezeket a pillanatokat. Mennyiben érezte magát másként akkor és most?

-- Már valóban sok olimpiai eskün vettem részt, és mindannyiszor megérintettek ezek a pillanatok. Lehettem sportoló vagy sportvezető, mindig is büszkeséggel töltött el, hogy a magyar olimpiai csapathoz tartozhatok, s bizonyára így vannak ezzel azok a versenyzők is, akik most Sydneybe készülnek. És abban is biztos vagyok, hogy ugyanilyen izgalommal várják a játékok kezdetét, hiszen már csak az általuk megtett hosszú út utolsó lépései vannak hátra.

-- A feladatok azonban egyre sűrűsödnek...

-- Így igaz, nagyon sok olyan háttérmunka vár még ránk, amelyek ugyan nem látványosak, de mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy az elkövetkezendő száz napban minden rendben menjen. A formaruhákkal, az utazás előkészítésével, az edzőtáborokkal még rengeteg szervezési munkánk van, ami a csapatvezető Molnár Zoltán irányította stábra vár. De talán még ennél is fontosabb, hogy az előttünk álló időszakban a szakemberek vezette műhelyek milyen munkát végeznek majd, hiszen most dől el, hogy kik lesznek azok, akik Sydneyben a dobogóra állhatnak, pontszerző helyen végeznek, vagy egyszerűen csak a legjobb tudásuk szerint becsülettel helytállnak.

-- Néhány kivételtől eltekintve gyakorlatilag eldőlt, hogy mely sportágakban és hányan képviselhetik hazánkat az olimpián. A MOB elnökeként elégedett a szereplési jogot kiharcolt sportágak és sportolók számával?

-- Mielőtt erre válaszolnék, nézzük az adatokat: a jelenlegi állás szerint huszonöt sportágban, körülbelül százkilencven sportolónk utazhat Sydneybe. Ez a szám valamelyest változhat, hiszen néhány sportágban még nem jelölték ki a végleges keretet, ráadásul, ha az íjászok is kapnak szabadkártyát, akkor a sportágak száma huszonhatra módosul. Úgy gondolom, hogy ezek az adatok a magyar sport sokszínűségét bizonyítják, elvégre a sportnagyhatalmakat, vagyis az amerikaiakat, az oroszokat és a németeket leszámítva kevés olyan nemzet lesz az olimpián, amely ennyi sportágban indít majd versenyzőket. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy az olimpiai játékokat követő paralimpián kilenc sportágban mintegy ötvenöt magyar indulónk lesz, akkor talán senki nem tekinti elfogultságnak, ha azt mondom igen, elégedett vagyok.

-- Semmi keserűség, semmi csalódás?

-- Természetesen vannak fájó pontok, sajnálom például a férfi párbajtőrcsapatot és a női vízilabda-válogatottat, ők mindenképpen hiányozni fognak majd Sydneyben. De ezzel szemben meg kell említenem, hogy akadnak olyan sportágak, amelynek képviselői számomra nagyon kellemes meglepetésként harcolták ki a részvételi jogot, gondolok itt a szinkronúszókra, vagy a szörfösökre.

-- Mint említette, sok függ a következő hetek szakmai munkájától. Kérdés, hogy az ehhez szükséges hátteret -- miként az a korábbi igéretekben elhangzott -- sikerült-e megteremteni?

-- Úgy érzem, az edzőtábori igényeknek maradéktalanul eleget tettünk, s a megfelelő tudományos háttér is mindenkinek a rendelkezésére áll. A kormánnyal kialakult jó kapcsolatnak köszönhetően a miniszterelnök úr személyesen is részt vett a szombati olimpiai eskün, és valószínűleg ott lesz majd Sydneyben is. Nagy örömöt és persze megnyugvást jelentett a kormány hathatós anyagi támogatása, és a sportolók, edzők számára az is jó hír, hogy a kormány az olimpia utáni jutalmazást is magára vállalta.

-- És vajon mennyibe kerül majd mindez?

-- Úgy gondolom, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr is azt szeretné, hogy minél többe, mert az azt jelentené, nagyon jól szerepeltek a magyar sportolók a huszonhetedik nyári olimpián.

-- Azt tudjuk, hogy a sportolók és a szakemberek várhatóan mivel töltik majd az előttünk álló száz napot, de vajon milyen feladatok várnak Schmitt Pálra?

-- Természetesen én sem fogok unatkozni -- de ez így is van rendjén --, hiszen a hármas funkcióm sok terhet ró rám. A MOB elnökeként természetesen figyelemmel kell kísérnem a csapat felkészülését, június huszonharmadikán lesz az Olimpiai nap, július végén az ünnepélyes csapatgyűlés Tatán, azután ott vannak még a millenniumi diákolimpia rendezvényei. Magyarország svájci nagyköveteként a világ magyarjai számára, augusztus huszadikára egy pikniket szervezek Bernben, ennek az előkészületei is rengeteg energiámat emésztik fel, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban elfoglalt helyem pedig megköveteli, hogy már korábban ott legyek Sydneyben, és részt vegyek a NOB végrehajtó bizottságának ülésén és közgyűlésén.

-- Pihenés?

-- Azt hiszem, arról mostanában le kell, hogy mondjak.

-- S nem érzi magát fáradtnak?

-- Hozzászoktam a feladatokhoz.

-- Mint rutinos olimpiai résztvevő, milyen tanácsokkal látná el a magyar olimpiai csapat tagjait száz nappal a rajt előtt?

-- A sportolóknak azt javasolnám, hogy tiszta eszközökkel, sportszerűen készüljenek tovább, még az utolsó napokban is tegyenek meg mindent, hogy a játékokon a tudásuk legjavát nyújthassák. Az edzőknek azt mondanám, konzultáljanak a hasonló zsánerű sportágak szakembereivel, úgy vélem, például a kajakosok és a hosszútávfutók szakmai felkészítésében lehetnek hasonlóságok, de ugyanez igaz lehet más sportágakra is. Ne szégyelljék a többiek segítségét kérni, hiszen a cél -- a minél jobb olimpiai szereplés -- közös. A sportvezetőknek pedig az tanácsolnám, hogy a csapat egységére figyeljenek. Ez nagyon fontos, talán sokan nem is gondolnák, hogy mennyit számít a sportpályán, a ringben, a páston vagy a vízben lévő sportolóknak, ha tudják, hogy a parton ülők is ugyanazt akarják, mint ők.

Szűcs Miklós, Nemzeti Sport 2000.06.07