Az ókori olimpiák 393-as megszűnését követően hosszú ideig semmi ehhez hasonló kezdeményezés nem történt. Bár a XI-XII. században a lovagi tornák megteremtettek egyfajta testkultúrát és versenyszellemet, ám az igazi fellendülés csupán a XV. századi reneszánszban mutatkozott meg. A korszak alapmintaként az antik szokásokat helyezte előtérbe, így az irodalom, a képzőművészet és a zene mellett fontos szerephez jutottak a görög mintára berendezett iskolák Mantovában. Itt a növendékek labdáztak, ugrottak futottak, lovagoltak, birkóztak, valamint kirándultak. Az első olimpiainak elnevezett testgyakorló bemutatóra 1516-ban , Badenben került sor; Angliában 1604-ben indították útjára az "English Olympic Games" elnevezésű versenysorozatot. Utóbbi közel száz éven keresztül meghatározta a szigetország kulturális életét, megszűnésével egyre inkább felerősödtek azok a hangok, amelyek az ókori játékok felújítását szorgalmazták.

De ehhez meg kellet ismerni az eredeti helyszíneket. Először 1766-ban Richard Chandler oxfordi régész utazott Olympiába, ahol rábukkant Zeusz templomára. A komoly kutatások a német Ernst Curtius vezetésével kezdődtek el. A döntő lépést azonban nem ők, hanem egy francia katona-történész-irodalmár, Pierre de Coubertin báró tette meg: 1892. november 25-én Párizsban az olimpiai játékok felújítása érdekében sorsdöntő előadást tartott, amelyben szinte "megtervezte" a sport béketeremtő arcát. Alig fél ével később a Francia Atlétikai Sporttársaságok Uniója a sport szempontjából jelentős határozatot fogadott el, mely szerint "a kongresszusnak és az egyes országoknak erkölcsi érdeke, hogy az olimpiai játékok modern formában ugyan, de a régi keretek megtartásával nemzetközi alapon életre keljenek." Ezzel megalakul a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), első elnöke a görög Demetriosz Vikalasz, titkára pedig Pierre de Coubertin lett.

Az első újkori olimpia rendezési jogát Athén kapta meg. A görög kormány azonban nem örült a lehetőségnek, de ezzel nem volt egyedül. Kemény Ferenc, a NOB alapító tagja puhatózó lépéseket tett annak érdekében, hogy az olimpiát Magyarország rendezhesse, ám itt is elutasító választ kapott. Az olimpiai játékokat a görögök nemzeti ünnepén, 1896. április 5-én I. György görög király nyitotta meg; a helyszínen közel 60 ezren tekintették meg a sporttörténeti pillanatot. A tíznapos viadalon 13 nemzet mintegy 300 versenyzője mérte össze erejét 9 sportág (atlétika, úszás, vívás, kerékpár, torna, tenisz, lövészet, súlyemelés, birkózás) 43 kategóriájában.

Szó szerint is vehetjük, hogy az újkori olimpiák történetében Magyarország már az első lépéseknél képviseltette magát. Az 1896-os athéni játékokon ugyanis az első versenyszám a 100 méteres síkfutás első előfutama volt, amelyben Szokolyi Alajos indult az 1-es rajtszámmal. A döntőben harmadik lett, azaz elméletileg ő az első olimpiai érmesünk, ám Athénban a harmadik helyezettek nem kaptak érmet... S Szokolyi balszerencséje ebben még nem merült ki. A sokoldalú atléta legjobb száma a 110 méteres gátfutás volt, s ha az elődöntőben, vezető helyen nem esik el az utolsó gátban, akkor talán nem Hajós Alfréd, hanem ő lenne az első olimpiai bajnokunk.

A gát, amelyikben elesett, ráadásul nem is az ő pályáján volt. A mellette futó versenyző rúgta be elé, persze nem szándékosan, s Szokolyi a két gátat már nem tudta átugrani. Elesett, de felpattant, s holtversenyben a 2-3. helyen beért a célba. A szabályok szerint a döntőben a két futam győztese és a két második helyezett indulhatott volna, ám Szokolyi futamában nem tudták eldönteni, hogy ki a második. Így elvágva a gordiuszi csomót, a versenybíróság úgy határozott, hogy a döntőben csak a két futamgyőztes indulhat. (Történt persze azóta cifrább eset is, 1908-ban a 400 méteres döntőben csupán egy versenyző futott, de erről majd a maga helyén.)

Első aranyérmünkre tehát még egy kicsit, négy napot várnunk kellett, de 1896. április 11-én a 18 éves Hajós Alfréd nem is egy, hanem két aranyérmet nyert! Ahogy az Akropolisz című lap elnevezte, a "magyar delfin" a 100, majd nem sokkal később az 1200 méteres gyorsúszást is megnyerte a Zea-öbölben rendezett versenyen, közel 40 ezer néző előtt. A magyar táborban csak az okozott bosszúságot, hogy az eredményhirdetésnél a zenekar először az osztrák himnuszt kezdte játszani... "A legnagyobb küzdelmet nem az ellenfeleimmel, hanem a tengeren feltornyosuló négy méteres hullámokkal és a rettentően hideg, 10-12 Celsius fokos vízzel kellett megvívnom" - emlékezett vissza később Hajós, aki György görög király "Hol tanult meg ilyen jól úszni?" kérdésére nagy zavarában a következő, amúgy kétségbevonhatatlan választ adta: "A vízben, Felség!"
Akinek a király az olimpián elsőként gratulálhatott, James B. Connolly amerikai egyetemista volt a Harvardról. Ő az újkori olimpiák első bajnoka, aki a hármasugrást 13,71 méteres eredménnyel nyerte. A kis létszámú, nyolcfős magyar olimpiai csapat még nem említett érmei is az atlétikai versenyeken születtek, Dáni Nándor 800 méteren második, Kellner Gyula maratoni futásban harmadik lett. A maratoni a hagyományok miatt "szent" volt a görögök számára, s a verseny felvezetése ennek megfelelően elképesztő méreteket öltött. A 70 ezer fős olimpiai stadiont egy milliomos, George Averoff építtette 900 ezer drachmából, s most is kitett magáért. A leendő győztesnek- feltétel, hogy görög legyen-, felajánlotta lánya kezét 1 millió drachma hozománnyal! Többek között egy borbély életre szóló ingyen borotválkozást, egy csokoládégyáros tíz mázsa édességet ígért, egy szabó pedig vállalta, hogy a bajnokot élete végéig ellátja ruhával. A mezőny Maratonból indult s amikor a győztes beért az Olimpiai stadionba, az ottani hangulat leírására nincs szó. Merthogy görög győzött, Szpiridon Luisz, aki a terepet ismerve rutinosan kivárta, hogy a gyilkos tempót diktáló amerikai, francia és ausztrál ellenfele kidőlt előle a sorból. Luisz még mint egyszerű levélhordó indult, a saját tempóját futotta, időnként pihent egy kicsit és közben elfogyasztott egy-egy pohár bort (!), milliomosként érkezett a célba. Bár nős volt, így Averoff lányára és mesebeli hozományára nem tarthatott igényt, már a stadionban elhalmozták ékszerekkel, ajándékokkal, pénzzel, sőt kapott juhnyájat, tehéncsordát is.

Ám amíg Louis a mennybe, a harmadikként célba érkező honfitársa, Belokas "pokolra" jutott. Kiderült, hogy a táv egy részét kocsin tette meg, így utólag kizárták. - Ez volt az újkori olimpiák első óvása, mitöbb letépték róla a kék-fehér színű görög nemzeti mezt. Így lett utólag harmadik a negyedik helyről előre lépő Kellner, akit György király egy aranyórával engesztelt ki.
A görögöknek azért is rettentően fontos volt, hogy győzzenek a maratonfutásban, mert addig egyetlen aranyérmet sem szereztek. (Később még nyertek kilencet.) Az különösen bosszantotta a hazaiakat, hogy a szintén görög számnak tartott diszkoszvetésben be kellett érniük a második és harmadik hellyel. Az amerikai Garrett,- főállású súlydobó, -néhány nappal az olimpia előtt, már Athénban, egy edzésen látott először diszkoszt. Ám gyorsan elsajátította a technikát, s a versenyen az utolsó dobásával megszerezte az aranyérmet. Jó napja volt, mert a súlydobásban is győzött.

Érdekesség, hogy az atlétika, súlyemelés, birkózás, vívás, céllövészet, torna és úszás mellett a kerékpár és a tenisz is bekerült az olimpiai programba. Az evezés is be volt tervezve, de ezt a kedvezőtlen időjárás meghiúsította. A tenisztorna sztárja az angol Boland lett: - egyéniben és egy némettel összeállva párosban is nyert. A német úr turistaként érkezett Athénba, s csak a helyszínen tudta meg, hogy a városban valamilyen sportversenyt rendeznek... Villámgyorsan benevezett és szerzett egy ütőt. S ezzel a nehezén már túl is volt.

Az 1896. április 6-15-ig zajló első újkori olimpián 9 sportág 43 versenyszámában az amerikaiak (11 arany, 7 ezüst, 2 bronz) és a görögök (10-17-9) szerepeltek a legjobban. Athénban csupán 13 ország alig 300 sportolója találkozott, de a görögök vendégszeretete és lelkesedése, a játékok hangulata megkérdőjelezhetetlenül útjára indította az újkori olimpiákat. Az újkori olimpiák első bajnoka a Harvard egyetem tanulója, az amerikai James Brendan Connolly lett, miután 13,71 méteres teljesítménnyel megnyerte a hármasugrást. A Michael Brèel, francia akadémikus javaslatára programba vett maratoni futást a görög Szpiridon Luisz nyerte. Győzelme egyben tradicionális sikerként is elkönyvelhető, hiszen az ismeretlen görög hős emlékére megrendezett viadalt (Kr. e. 490-ben, a marathoni győzelem után egy katona futva tette meg az utat a csatatért és Athén között, közölve a hírt, majd a fáradtságtól meghalt) görög atléta nyerte. A verseny magyar szereplője, Kellner Gyula a negyedik helyen futott célba, ám szemtanúk szerint a 3. helyezett görög futó, Velokasz a táv egy részét szekéren tette meg, emiatt kizárták. Kellneren kívül Szokolyi Alajos (10 m-es síkfutás) bronzot, Dáni Nándor (800 m-es síkfutás) ezüstöt, míg Hajós Alfréd kér aranyérmet nyert (részletesen lásd a keretes írást). Az olimpiai éremtáblázaton az Egyesült Államok végzet az élen 11 aranyéremmel, megelőzve a 10 aranyérmet gyűjtött Görögországot (összesen 50 érmet nyertek a hazai versenyzők) és a 7 elsőséget szerző Németországot.

Az első magyar aranyérem:

HAJÓS ALFRÉD

Első magyar olimpiai bajnokunk - Guttmann Arnold néven - 1878. február 1-én született. Született sportzseni volt, aki úszásban két olimpiai aranyérmet nyert, míg a BTC labdarúgó-csapatával kétszeres magyar bajnok lett (1901, 1902), sőt egy alkalommal a válogatottban is bemutatkozhatott. Építészmérnökként Alpár Ignác, majd Lechner Ödön irodájában dolgozott, ő tervezte a debreceni Aranybika szállót, az Újpesti Stadiont és a margitszigeti Nemzeti Sportuszodát. 1924-ben szellemi olimpiai ezüstérmet nyert.
Az első olimpiai aranyérmet a 100 méteres gyorsúszásban 1896. április 11-én szerezte. A viadal érdekessége, hogy még nem uszodában, hanem nyílt tengeren rendezték, s a versenyzőket kis gőzösökkel szállították az öböl közepén fekvő, kezdetleges rajthoz. A versenyen végig Hajós vezetett, végül biztosan, elsőként ért célba. A díjátadáskor a versenybíróság hajóján maga a görög trónörökös vonta fel a főárbocra a zászlót. A zenekar az osztrák himnuszt kezdte el játszani (Magyarország ekkor még az Osztrák-Magyar Monarchiába tartozott), ám a jelen lévő magyarok hangosan belekezdtek a magyar Himnuszba. És a zenekar elhallgatott...
Jó órával később indult az 1200 méteres verseny mezőnye. Hajós faggyúval kente be testét, védekezve a 10 fokos víz dermesztő hidege ellen. Győzelme után a görög újságok magyar delfinnek nevezték el a kétszeres bajnokot.
77 évesen, 1955. november 12-én hunyt el.


Éremtáblázat

Egyesült Államok 11 arany, 6 ezüst, 2 bronz
Görögország 10 arany, 19 ezüst, 18 bronz
Németország 7 arany, 5 ezüst, 3 bronz
Franciaország 5 arany, 4 ezüst, 2 bronz
Nagy-Britannia 3 arany, 3 ezüst, 1 bronz


Carl Schuhmann (GER) (torna/birkózás) 4 arany
Hermann Weingartner (GER) (torna) 3 arany, 2 ezüst, 1 bronz
Alfred Flatow (GER) (torna) 3 arany, 1 ezüst
Paul Masson (FRA) (kerékpár) 3 arany
Fritz Hoffman (GER) (atlétika/torna) 2 arany, 1 ezüst, 2 bronz

Fábik Tibor - Pincési László, Sporthírek 2000. május 30.