- Szerencsés utat, jó szereplést kívánok valamennyiüknek. Biztos vagyok abban, hogy maradandó élményekkel térnek vissza Salt Lake Cityből - így búcsúzott a többi között Nancy Brinker, az Egyesült Államok budapesti nagykövetasszonya a téli olimpiára utazó magyar sportolóktól. Arról is biztosította a versenyzőket és a szakvezetőiket, hogy a szeptember 11-i terrorakció után minden lehetséges intézkedést megtettek a résztvevők biztonsága érdekében, s ez lesz a legméltóságosabb olimpia.

A jókívánságokat Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter köszönte meg, hangsúlyozva, hogy becsületes helytállást vár a magyar versenyzőktől, azt, hogy valamennyien túlszárnyalják eddigi legjobb eredményeiket, helyezéseiket, becsülettel küzdjenek. S leszögezte, hogy az olimpia napjainkban szeptember 11-e után minden eddiginél fontosabb szerepet tölt be a megértésért küzdő világban a béke megőrzésében.

Aján Tamás, a MOB főtitkára hozzátette, hogy az Egyesült Államok ezúttal nyolcadszor rendez olimpiai játékokat, s ezzel rekorder házigazda. Mint ahogyan versenyzőik is a legsikeresebbek, az örökranglisták első helyén állnak. A mi versenyzőink a nyári olimpiákon jeleskednek, de azért reméli, hogy a csapat Salt Lake Cityben sem okoz csalódást.

A többféle sportot, elsősorban a lovaspólót kedvelő nagykövetasszony a téli olimpia hivatalos címerével ellátott zászlóval ajándékozta meg a magyar sportolókat, akikkel szívélyesen elbeszélgetett, majd rövid interjúra is vállalkozott.

- Már elnézést, nincs valamilyen rokoni kapcsolatban Norman Brinkerrel, az egykori kiváló öttusázóval? - kérdeztük bevezetésként.

- De igen... - nevetett barátságosan. - A férjem volt... Néhány éve ugyan elváltunk, de nagyon jó kapcsolatban vagyunk, hiszen fiaim édesapja.

- Tud arról, hogy Norman résztvevője volt az 1954-ben, Magyarországon rendezett öttusa-világbajnokságnak?

- Természetesen. Sőt, azt is tudom, hogy baleset érte az első napon, a tereplovaglásnál bukott, és kulcscsontját törte.

- Pontosan ott voltam Örkénytáborban,mint kezdő rádióriporter, ott álltam a közelben, és szemtanúja voltam a balesetnek.

- Nahát, ez csodálatos... Tudja, több fényképet is őrzök erről a balesetről, és nagyon sokat beszélgettünk a magyarországi világbajnokságról.

- Akkor a magyar csapat Benedek, Szondi, Tasnádi összeállításban nyerte meg a világbajnokságot, és mindhárman jó egészségnek örvendenek.

- Volt férjemet egy éve autóbaleset érte, és sajnos még nincs a legjobb állapotban. De ha teljesen felgyógyul, nagyon szeretném, ha eljönne Budapestre, s akkor találkozhatna egykori magyar ellenfeleivel is. Megszervezné ezt a találkozót?

- Természetesen, nagy örömmel.

- De tudja mit? Hívjuk fel telefonon Texasban... - azzal tárcsázott, és kezembe nyomta rádiótelefonját.

- Itt Norman Brinker, hallom, hogy látta a balesetemet?

- Igen, ott voltam annak idején.

- Nahát, ez igazán véletlen. S annak ellenére, hogy súlyos baleset ért Magyarországon, s nem folytathattam a versenyt, nagyon jó érzéssel gondolok vissza arra a gondos orvosi ellátásra, kezelésre, amellyel elláttak a kórházban. S igazán nagyon örülnék, ha találkozhatnék Szondiékkal, a régi barátokkal. Szóval, ha egészségi állapotom javul, elmegyek Budapestre...

Vad Dezső, Nemzeti Sport 2002.01.31.