Milyen szép is a hagyománytisztelet. A kanadai gyorskorcsolyázónő, Catriona-LeMay Doan Naganóban egy aranyéremmel ajándékozta meg párját, Bartot Valentin-napon, merthogy Naganóban éppen február 14-re esett az 500 méteres szám eredményhirdetése.

Nos, Salt Lake Cityben ugyancsak ezen az angolszászok körében oly népszerű ünnepen kellett másodszor rajthoz állnia a tizennégykarátos mosollyal rendelkező korcsolyázónőnek. És Catriona nem akart csalódást okozni a kedvesének.

Dehogyis tenné, hiszen férjeura egyben a legfőbb szerencsehozója, aki minden versenyén ott áll a palánk mellett, s aki még arra is képes volt, hogy Calgaryban - ami 1990-től jelenti számukra a közös otthont -, jégmesternek álljon, hogy még jobban segíthesse a feleségét. Ami különösen annak tudatában nem lehetett könnyű döntés, hogy Bartot igazi rodeósztárként ismerik hazájában, aki soha egy percre sem válna meg a cowboykalapjától.

A kanadaiak kedvenckéje egyébként a táv abszolút favoritjaként érkezett Salt Lake Citybe, hiszen a szezon hat Világkupa-futamán egyszer sem engedte ki a kezéből a győzelmet. Igaz, a hibátlan sorozat ellenére sokan féltették a bajnoknőt, miután a téli olimpia első hete jócskán bebizonyította, hogy a favoritok milyen könnyen elbukhatnak.

Catriona azonban a Utah Olympic Ovalban is villámgyors volt.

Az első nap után új olimpiai csúccsal (37.3o) került az első helyre, s noha másnap nem sikerült tovább faragnia a másodpercekből - az újabb próbálkozásra 37.45 másodpercet mutatott az eredményjelző tábla -, ez is elég volt ahhoz, hogy a két teljesítmény alapján az ő nyakába kerüljön a legfényesebb medália.

"Olyan volt a napom, mintha egy hullámvasútban ültem volna, hol fenn jártam a fellegekben, hol lenn, a pinceszinten. És sehogy sem akart telni az idő, rengeteget kellett várni a verseny kezdetéig. Egyszerűen őrjítő volt. Nagyon rosszul viseltem, és úgy éreztem, olyan vagyok, mint egy tizenkét éves gyerek. Szerencsére Bart és az edzőm nagyon türelmesek voltak velem. A verseny alatt aztán megpóbáltam nyugodt maradni, és amikor áthaladtam a célvonalon, és érzékeltem, hogy Monique mögöttem van, olyan de olyan boldogságot éreztem, amit nehéz szavakba önteni" - összegzett az immár kétszeres olimpiai bajnoknő a versenyt követően.

S hogy mit szólt mindehhez a német rivális, a hatszoros világbajnok Monique Garbrecht-Enfeld?

"Örülök ennek az ezüstéremnek, ami valószínűleg az utolsó olimpiai érmem lesz egyben. Igaz, ahogy a mondás tartja: soha se mondd, hogy soha."

A németek ráadásul duplán örülhettek, hiszen a második után a harmadik helyen is egy honfitársuk, Sabine Völker futott be.

Egyed Krisztina a szerdai országos rekordja után (39.47) ezúttal kissé lassabban tette meg az egy és negyed kört (39.81), de még ez az idő is jócskán negyven másodperc alatt volt, ami sokáig áttörhetetlen határnak tűnt a magyar versenyzőnő számára.

A már osztrák színekben versenyző olimpiai bajnoknő, Hunyady Emese sem tudta megismételni egy nappal korábbi eredményét, és végül - közvetlenül Egyed előtt - a 26. helyen végzett.

Névjegy

CATRIONA-LEMAY DOAN

Született: 1970. december 23., Saskatoon

Nemzetisége: kanadai

Sportága: gyorskorcsolya

Magassága/testsúlya: 17o cm/66 kg

Legjobb eredményei: 2x olimpiai bajnok (500 m, Salt Lake City, 2002, 500 m, Nagano, 1998), olimpiai 3. (1000 m, Nagano, 1998), 2x sprintvilágbajnok (Hamar, 2002, Berlin, 1998), 3x távonkénti világbajnok (500 m, Salt Lake City, 2001, Heerenveen, 1999, Calgary, 1998)

GYORSKORCSOLYA. Nők, 500 m, 2. futam: 1. Catriona LeMay-Doan (kanadai) 37.45, 2. Sabine Völker (német) 37.57, 3. Monique Garbrecht-Enfeldt (német) 37.60, 4. A. Kotyuga (fehérorosz) 37.66, 5. A. Nuyt (holland) 37.83, 6. Okazaki T. (japán) 37.87, ...29. Egyed Krisztina (magyar) 39.81. OB: CATRIONA LEMAY-DOAN (KANADA) 74.75, 2. Monique Garbrecht-Enfeldt (Németország) 74.94, 3. Sabine Völker (Németország) 75.19, 4. A. Nuyt (Hollandia) 75.37, 5. A. Kotyuga (Fehéroroszország) 75.39, 6. Okazaki T. (Japán) 75.64, ...27. Egyed Krisztina (Magyarország) 79.28

Nemzeti Sport 2002.02.16.