A történetet lassan már az is ismeri, akit egy csöppet sem hoz lázba a műkorcsolya - különösen a párosok szereplése -, hiszen a Salt Lake City-i téli olimpia legnagyobb, s eddig szerencsére egyetlen botránya éppen ehhez kapcsolódott. Nevezetesen, hogy a korcsolyázók versenyeit nyitó párosok kűrje után a pontozók 5:4 arányban az orosz Jelena Berezsnaja, Anton Sziharulidze kettőst látták jobbnak a kanadai Jamie Sale, David Pelletier duóval szemben. A közönség és a sajtó - na és tegyük hozzá, hogy a szakemberek nagy része is - viszont igazságtalannak érezve az ítéletet, ezúttal nem elégedett meg egy kézlegyintéssel, hanem egészen a legmagasabb körökig vitte az ügyet, ami miatt Ottavio Cinquantának, az ISU (Nemzetközi Korcsolyázószövetség) elnökének pályafutása során talán először ingott meg igazán a széke. Nem csoda, hogy a mizériát minél előbb le akarta zárni a vezetőség, így aztán utólag az oroszok mellett a kanadaiakat is győztessé nyilvánította. Persze az érintett felek érthetően nem egyformán örültek a döntésnek.

"Ez a botrány, a közönség és a média viselkedése nagyon megkeserítette az életünket az elmúlt napokban. Pedig mi senkinek sem ártottunk, csak egyszerű korcsolyázók vagyunk, akik tették a dolgukat. Méghozzá jól. A kialakult helyzet azonban nagyon lelomboz bennünket. Nem vitás, hogy a kanadaiak remek versenyzők, hiszen bármikor találkozunk velük, mindig óriási csatát vívunk. Így aztán lehet, hogy a pontozók hibáztak. Ki tudja? Viszont ha rossz döntést hoztak, akkor az kilenc ember rossz döntése volt, nem pedig egyetlen egyé. De tudják mit, nem is akarok erről többet beszélni. Örülök, hogy vége van, és csak azt kérem mindenkitől, hadd élvezhessük a továbbiakban az olimpiát. Mi már csak vendégek vagyunk itt, kérem, ne rontsák el a hangulatunkat" - mondta szomorkásan Anton Sziharulidze, akinek a fejében már a visszavonulás gondolata is felvetődött.

"Kissé bűntudatunk van, hogy a világon rengeteg sportoló kerül hasonló szituációba, mint mi hétfőn este, és mégsem jut nekik utána reflektorfény, főleg nem kárpótolják őket. Úgy gondolom, ez az egész ügy a végére kicsit kicsúszott a kezünkből, túlnőtt rajtunk. Természetesen nagyon örülünk a döntésnek, annak pedig különösen, hogy Jelena és Anton is megtarthatta az aranyérmét, ez ugyanis nem ellenük, hanem a pontozási rendszer ellen szólt, és remélem, hogy ezzel a döntéssel nem nyugszanak meg a kedélyek, és az ISU tovább folytatja majd a tisztogatást a saját háza táján" - összegzett az immár ugyancsak aranyérmes David Pelletier. Párja, Jamie Sale sem hagyta szótlanul, hogy végül mégiscsak elsőként búcsúzhatnak majd Salt Lake Citytől: "Végül győzött az igazság, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ennyien mellénk álltak. Rengeteg embernek tartozunk köszönettel, de elsősorban a közönségnek, amely nem nyugodott bele a szerinte elhibázott döntésbe."

A NOB nevében az alelnök, Vitalij Szmirnov csupán annyit mondott a happyendre: "Elfogadom az ISU döntését. Az nem az én feladatom, hogy megítéljem, ki volt a jobb. De azt bátran kijelenthetem, a versenyzők sokkal emberibben viselkedtek, mint a nézők..."

S végül egy "szakmabeli ", a férfiversenyt toronymagasan - a játékok történetében a férfiaknál elsőként négy darab 6.0-os ponttal - nyerő Alekszej Jagugyin véleménye, aki ugyan orosz színekben versenyez, ám az Egyesült Államokban él.

"Két aranyérmes páros? Szerintem ez nem tesz jót a sportágnak. Innentől kezdve ugyanis nyitva az út, bárki panasszal élhet. Ott vannak mindjárt a kínaiak, most akkor kezdjenek el lobbizni az ezüstéremért? Talán jobb lenne inkább változtatni a pontozási rendszeren. Bár az is igaz, hogy a bírók attól még emberek maradnak" - vélekedett Jagugyin.

Félő tehát, hogy az ügynek még koránt sincs vége. A kanadaiak elindítottak egy lavinát, ami akár az egész korcsolyasportot maga alá temetheti...

Sallai szerint a média és a közönség nyomására született meg a határozat

Jamie Sale, David Pelletier ügyéhez hasonló esetet élhettek át egyszer a magyarok is az olimpián, a Regőczi, Sallai jégtánckettőst nyilvánvaló bírói részrehajlás fosztott meg 1980-ban az olimpiai aranyéremtől. A NOB és az ISU pénteki döntése alapján akár ők is a sportbírósághoz fordulhatnának, hogy orvosolják sérelmüket, nyilvánítsák őket is olimpiai bajnoknak.

- Egyáltalán nem gondolok ilyesmire - mondta beszélgetésünk során Sallai András Salt Lake Cityben, a rádiós, televíziós központban. - Megalázó volna számomra, ha én magam szaladgálnék az igazságunkért. Hiszen huszonkét év telt el azóta, lehet, hogy már az eredeti videofelvételeket sem lehetne megfelelően elemezni. De ha a Magyar Olimpiai Bizottság valahogy utólag elismerésben részesítene bennünket, annak nagyon-nagyon örülnék.

- Hogyan is zajlott a huszonkét évvel ezelőtti eset?

- Az amerikai David Wallechinsky, az olimpiai játékok egyik legismertebb tudományos kutatója most megjelent legújabb könyvében a téli olimpia egyik legnagyobb botrányának minősítve emlékezett a történtekre. A pontozók fele bennünket, a másik a szovjet kettőst hozta ki győztesnek. Az angol holtversenyként értékelte a látottakat. A szovjet pontozó azonban nyilvánvaló részlehajlással még csak nem is a második, hanem furcsa módon a harmadik helyre sorolt bennünket, és így lettünk végül csak ezüstérmesek.

- S mi történt utána?

- Néhány héttel később tárgyilagos pontozással megnyertük a világbajnokságot. De bevallom, ez nagyon szerény vigasz volt.

- Mit lehetett, kellett volna tenni?

- Azt, hogy mit kellett volna, mindenki tudja, de azt is, hogy mit lehetett. Hogyan tiltakozhatott volna annak idején a pártállam által irányított állami sportvezetés a nagy Szovjetunió ellen? Az irányított magyar sajtó is mélyen hallgatott, egyszerűen nem tehetett mást.

- Hogyan vélekedik a mostani esetről?

- Elfogadhatatlan, a szabályokkal ellentétes döntést hoztak, amelynek számos, erősen megkérdőjelezhető részlete van. Cinquanta, az ISU elnöke is megjegyezte védekezésként, hogy a döntést a külső körülmények, vagyis a közönség és a média erős befolyásolására hozta meg. Szinte beleszuggerálták ezt az erősen vitatható döntést a korcsolyázószövetségbe, majd annak elfogadására késztették a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot.

- S nem árt ez az újabb botrány a műkorcsolyázó-sportnak?

- Egyáltalán nem, sőt, rendkívül hasznos. Ne ítéljenek el érte, de én magam, akinek a korcsolyázás és a televíziózás az élete, az esetet etikailag természetesen mélyen elítélem, de valahol mégis örömet okoz számomra. A korcsolyázóesemények televíziós nézettsége ugyanis, még ha ilyen sajnálatos áron is, de jelentősen emelkedik az olimpia alatt és után. Ez pedig valahol jövedelmező lesz a műkorcsolyázósport számára is.

Aján Tamás: vitatható döntés

Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség elnöki és AGFIS alelnöki minőségében erősen bírálta a döntést.

"A Nemzetközi Korcsolyázószövetség sajnálatos módon vitatható döntésbe kényszerítette a NOB végrehajtó bizottságát. Ebben a felfokozott, feszült helyzetben az olimpiai bizottság nem tehetett mást, kénytelen volt elfogadn, és szentesíteni a szövetség javaslatát. A szövetség rendkívül nagy hibát vétett, hiszen a szabályok szerint a versenyek lebonyolításáért ők a felelősek, éppen ezért gondoskodniuk kell a verseny sportszer?, megfelelő rendezéséért. Ezt a korcsolyázók most már visszatérően nem teljesítik, s ez az ő felelősségük. Ugyanakkor ezzel a javaslattal olyan döntésbe kényszerítették a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Mindenesetre a korcsolyázósportnak sürgősen rendet kellene teremtenie saját háza táján."

Nemzeti Sport 2002.02.17.