Az azért sok lett volna, ha Fehéroroszország válogatottja újabb csodát téve az elődöntőt is győztesen zárja az olimpiai jégkorongtornán. Túlzás, mert, és ezt lássuk be, ennek a csapatnak igazából nincs helye még a legjobb négy között sem, csak hát volt egy nagyképű, a saját jégkorongját játszani egyszerűen nem tudó svéd együttes, amely beleszaladt a késbe, és szégyenszemre 4--3-ra kikapott a beloruszoktól a negyeddöntőben. Nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, elképesztő gólokat lőttek a fehéroroszok, három Tommy Salo kapus hibája nyomán született, az a bizonyos negyedik találat, nos, arról nem érdemes még egyszer értekezni, maradjunk annyiban, még tisztán látjuk magunk előtt.

E világraszóló szenzáció után sokan úgy vélekedtek, többek között a dunaújvárosi Szélig Viktor is, hogy eddig tartott a csoda, többre nem lesz képes a belorusz gárda, főleg, hogy a svédek zakója után nyilván nem nézi le ellenfelét -- vagy legalábbis nem annyira, mint tették azt a háromkoronások... -- az olimpiai bajnoki címre 1952 óta váró Kanada. Nos, nem kellett csalatkoznunk, Fehéroroszország valóban ellőtte az összes puskaporát, a juharlevelesek könnyed játékkal, sok helyütt elsősorban a szépségre törekedve simán nyertek.

Hogy a fehéroroszok nem voltak a jégen, az enyhe kifejezés, az első kapura lövésükre például több mint tíz percet kellett várni, addigra meg már bent volt az első kanadai gól: a hetedik percben a svédek ellen bámulatosan védő Mezin éppen Yzerman elé tolta ki a korongot, a Detroit Red Wings ásza pedig köszönte szépen, higgadtan a kapuba emelt.

Aztán egyenlítettek a piros mezesek, de mint utóbb kiderült, az 1--1-es állás, illetve a szoros mérkőzés lehetősége csupán tiszavirág-életű volt. Szalej kapásból zúdította kapura a pakkot, amelyre remekül mozdult ugyan Brodeur, ám olyan szerencsétlenül nyúlt hozzá, hogy az valahogy bepattant a kesztyűjéről. Ez volt a harmadik kapura lövés Szalejék részéről...

Sokat nem kellett várni a válaszra. Yzerman süvített be Mezin ketrece mögé, okosan középre passzolt, ahol érkezett Brewer, és bár gyengén trafálta el a korongot, Mezin elképesztő bénázása miatt (rá akart tenyerelni a pakkra, de az csak becsorgott) mégis a gólvonal mögé került. A második harmadban látszott igazán, mekkora a szakadék a két válogatott között, ezt a játékrészt ugyanis 2--0-ra megnyerték a juharlevelesek, de lőhettek volna akár hatot is, ám "meghaltak" a szépségben. Előbb Kariya indította a nagy Lemieux-t, ő szenzációs passzal kínálta meg Niedermayert, aki -- hol máshol? -- Mezin lába között bombázott a kapuba, majd a 34. percben Yzerman átadását Kariya váltotta gólra, méghozzá úgy, hogy a korong Mezin lábvédőjéről vágódott be. Szegényt le is cserélték ezután.

Messze nem volt vége a fesztiválnak, kegyelemdöfés gyanánt emberhátrányból lőttek gólt a kanadaiak rögtön a harmadik harmad elején. Peca szerzett korongot a saját harmadában, pimasz csellel becsapta a rá támadó védőt, a legjobb ütemben passzolt az ifjú Gagne-hoz, aki "elküldte" Sabanovot, és a helyére passzolta a pakkot. A hátralévő időben már csak azok hajtottak igazán a fehér mezesek közül, akik még nem lőttek gólt a tornán -- a kínos sorozatot Lindrosnak és Iginlának sikerült végre lezárnia (Shanahan még adós!), beállítva a 7--1-es végeredményt.

Olimpiai elődöntőben közte hat gól. Nonszensz. Ezért sajnálhatjuk, hogy nem a svédek jutottak be a négy közé, és kerültek volna ismét a kanadaiak útjába. Hogy miként tudott nyerni ez a fehérorosz válogatott a negyeddöntőben?

JÉGKORONG. Férfiak

Elődöntő: Kanada--Fehéroroszország 7--1 (2--1, 2--0, 3--0). G: Yzerman (6:05, Sakic, Blake), Brewer (17:25, Yzerman), Niedermayer (22:09 -- ee., Lemieux, Kariya), Kariya (33:28, Yzerman, Lemieux), Gagne (45:21 -- emberhátrány, Peca), Lindros (52:24, Smyth, Nolan), Iginla (56:15, Shanahan), ill. Szalej (13:24). K: Brodeur 13/14, ill. Mezin 23/27, 33:28-tól Sabanov 21/24

Nemzeti Sport 2002.02.23.