"Fodrásznál van, de mindjárt előkerítem" - mondta Száraz András, Sebestyén Júlia edzője, amikor szombat reggel a magyar csapat legeredményesebb tagja - versenyzőnőnk Salt Lake Cityben a 8. helyen végzett - után érdeklődtem. A tiszújvárosi versenyzőnő a hölgyek kűrje óta nemcsak a hazai küldöttségben örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem az olimpiai faluban is. Sőt. Talán az sem túlzás, hogy egész Salt Lake City-ben, hiszen lépten-nyomon megállítják az utcán, hogy gratuláljanak a teljesítményéhez, lefényképezzék, vagy aláírást kérjenek tőle. Ami rendjén való, hiszen aki szereti a műkorcsolyát, már megszokhatta, az utóbbi években a nőknél orosz és amerikai dominanciáról beszélhetünk - gondoljunk csak a legutóbbi világbajnokságokra, vagy éppen az Európa-bajnokságokra, ahol a dobogó minden fokát az oroszok bérelték ki -, így aztán kétségtelenül üde színfoltot jelentett a mi Julink feltűnése a nagy nevek között.

- A frissen jött hírnévhez új frizura dukált?

- Ó nem, csupán beszárítattam. A manikűröshöz viszont még föltétlen elmegyek hazautazás előtt, mert szeretném, ha az én körmeimre is ráfestenék az olimpia emblémáját. Ez egyébként őrült nagy divat lett itt a lányok körében, de nem ezért csináltatom meg, hanem mert tényleg rendkívül mutatós - mondta Sebestyén Júlia.

- A fodrász felismerte, hogy ki került a székébe?

- Igen, kicsit meg is lepett.

- Ne szerénykedjen, elvégre most már végérvényesen helyet követelt magának a legjobbak között.

- Na de itt a faluban annyi, de annyi igazán híres sportoló van, én is csak a fejemet kapkodom néha. Az ebédlő például maga a Paradicsom lenne egy autogramvadásznak.

- A szavaiból ítélve élvezi az olimpiai hangulatot.

- Nagyon, már a megérkezéskor láttam, hogy itt minden rendben lesz. A többiek, akik már belakták a falut, mindent gyorsan megmutattak, így aztán szinte első naptól kezdve otthonosan mozogtam Salt Lake City-ben.

- Vagyis egy csöppet sem bánta, hogy csak később csatlakozhatott a küldöttséghez?

- Nem, hiszen az edzőmmel mi döntöttünk úgy, hogy a játékok előtt még betervezünk egy rövid edzőtáborozást. Lancklunában nyugodtan készülhettem, semmi sem terelte el a figyelmemet a tréningekről, és az eredmény is mutatja, hogy jól döntöttünk. Itt a helyszínen azért nyilván jobban izgultam volna.

- Pedig nem látszott, hogy különösebben ideges lett volna a rövid programja előtt.

- Higgye el, az voltam. Amikor bekorcsolyáztam a pályára, nem mertem fölnézni a tribünre, nehogy bepánikoljak a rengeteg ember láttán.

- Azóta bizonyára megnézte már, mekkora a Utah Jazz csarnoka, vagyis mennyi ember tapsolt Önnek!

- Igen, amikor kint voltunk a rövid pályás gyorskorcsolyázók versenyén a legfelső sorok egyikében ültünk. Mondhatom, félelmetes érzés volt visszagondolni, hogy közel tizenhatezren figyelték a programomat.

- A remek kötelező után, amikor megkapta a pontszámait, sejtette, hogy ezekkel majd a hatodik helyre kerül?

- Az az igazság, hogy amikor a lihegőben várni szoktam az eredményre, hiába nézem a pontokat, sohasem realizálódnak bennem a látottak. Most is így történt. Valójában akkor annak örültem, hogy minden ugrásom sikerült. A tripla flipp után nagyon koncentráltam a Lutz-ra, mert azt az Európa-bajnokságon elrontottam, és amikor az is megvolt, már csak az járt az eszemben, hogy a dupla Axelt egyszerűen nem ronthatom el.

- A rövidet viszonylag a mezőny elején mutatta be. Megnézte az ön után következőket?

- Igen, felültem a tribünre, és figyeltem. Aztán egyre furcsábban éreztem magam, amikor azt láttam, hogy ennek is alacsonyabb a pontja, meg az is mögém került.

- Mondhatjuk, hogy eddigi pályafutása legjobb kötelezőjét mutatta be?

- Nyugodtan, és az eddigi legjobb eredményt is értem el vele, hiszen az olimpiai mezőnyben a hatodik helyre kerültem. Álomszerű volt.

- Gondolom, az viszont inkább rémálomhoz hasonlított, hogy olyan vetélytársakkal kellett egy csoportban tréningeznie a kűr előtt, mint a négyszeres világbajnok amerikai Michelle Kwan, a négyszeres Európa-bajnok orosz Irina Szluckaja, honfitársnője, a világ- és Európa-bajnok Marija Butirszkaja, vagy a két feltörekvő amerikai tehetség, a hazai pálya minden előnyét élvező Sahsa Cohen és Sarah Hughes?

- Valóban nagyon feszült volt a hangulat. A lányok egyszerűen nem voltak hajlandóak kitérni egymás elől. Ha valaki ugrani akart, az egy percig sem volt tekintettel a másikra. Különösen Butirszkaja tűnt agresszívnek. De nem volt mit tenni, mert ha udvariaskodom, akkor nem tudok rendesen edzeni, így aztán én is igyekeztem alkalmazkodni ehhez a stílushoz. Azért óvatos voltam, hiszen nem akartam összeütközni valamelyikükkel és megsérülni.

- Mit érzékelt az arénában történtekből, mielőtt jégre lépett?

- Az óriási üdvrivalgás miatt gondoltam, hogy az előttem korcsolyázó Hughes jól futott. Na meg amikor elkezdtem a bemelegítést, láttam, hogy mennyi virág és plüssállat van a jégen.

- Látszott, hogy még be is segített a jégtakarításba...

- Egy virágszirmot tettem ki a palánkra, ami nagyon balesetveszélyes lehet, ha nem veszi észre az ember és rákorcsolyázik.

- Nem zavarta meg, hogy a rengeteg celofánba csomagolt rózsát kerülgetve tudott csak ráhangolódni a szabad programjára?

- Nem. Talán jól is jött, hogy kicsit korizgathattam, ismerkedhettem a jéggel.

- Elemezné egy kicsit a kűrjét? Hogyan látta belülről?

- Amikor beálltam a nyitó pozícióba, csak az járt a fejemben, hogy meglegyenek az első nehéz ugrásaim, vagyis a flipp és a Lutz. Mikor aztán megcsináltam, kicsit kiengedtem, emiatt aztán a Rittberger már nem is sikerült. Akkor jött egy lassabb rész, és összeszorítottam a fogam, hogy ha törik ha szakad, az újabb Lutz-ot tökéletesen fogom bemutatni. Nagyon boldog voltam, hogy összejött. A végére egy kicsit ugyan elfáradtam, de összességében egy szavam sem lehet, hiszen ilyen mezőnyben, így futni, több mint nagyszerű. Hiszen a nyolcadik helyemmel a harmadik legjobb európai lettem, akit csak a két orosz favorit, Szluckaja és Butirszkaja előzött meg.

- Ráadásul ha nem közvetlenül a későbbi olimpiai bajnok után következik, akár még jobban is alakulhatott volna a dolog...

- Ezt nem lehetett előre sejteni. A sorsolás után még megkönnyebbülést éreztem, hogy nem Kwan vagy Szluckaja fut előttem. Elvégre mindenki arra számított, hogy ők harcolnak majd az aranyéremért.

- Úgy látszik, a sztárokat is megviselte a feszült hangulat.

- Igen, ez látszódott rajtuk már az edzéseken is.

- Sajnálja, hogy nem Michelle Kwan nyert? Elvégre az olimpia előtt azt mondta, megérdemelné a bajnoki címet.

- Igen, hiszen Naganóban is éppen hogy csak lemaradt a dobogó tetejéről. De úgy voltam vele, győzzön a jobb, és most Huhes volt a jobb.

- Mi lesz a programja még az olimpia hátralévő napjaiban?

- A záróünnepség természetesen, na és egy kicsit szétnézek még Salt Lake City-ben.

- Otthon pedig végre kipihenheti majd magát?

- Nem teljesen, hiszen március közepén kezdődik Naganóban a világbajnokság.

- Ki se csomagol?

- Azt azért nem, de rögtön edzésre megyek, amint hazaértem. Főleg, hogy új korcsolyacipőt kell megszoknom, mert a mostani már nagyon betört.

- Az alig három hét elég lesz rá?

- Igen, azt hiszem.

- A kűrruháját is megváltoztatta az olimpiára. Netán az is elhasználódott?

- Nem, csak már többször volt rajtam a szezonban, hiszen abban indultam a Grand Prix-versenyeken és az Európa-bajnokságon is. Így aztán szerettem volna egy újat, és erre jött az ötlet, hogy csináltassunk egy királykék kűrruhát. A kék ugyanis a kedvenc színem.

- A világbajnokság miatt nem aggódik? Elvégre most aztán mindenki kiemelkedő szereplést vár majd öntől.

- Nem szabad erre gondolni, és akkor nem lesz gond. Ha sikerülnek az ugrásaim, a pontok már jönnek maguktól...

- Otthonról kapott már visszajelzéseket a sikere után?

- Természetesen rengetegen felhívtak. Nem túlzás, ha azt mondom, szinte egész Tiszaújváros ott gubbasztott hajnalban a televízió előtt, hogy láthasson.

- A mamája, aki szinte minden világversenyére elkíséri, ha csak teheti, bizonyára elsőként gratulált.

- Igen, édesanyám nagyon-nagyon boldog volt. Gondolom, most hogy egy kicsit otthon leszek a két verseny között, még a szokásosnál is jobban elkényeztet majd...

Névjegy

SEBESTYÉN JÚLIA

Született: 1981. május 14., Miskolc

Nemzetisége: magyar

Sportága: műkorcsolya

Magassága/testsúlya: 164 cm/50 kg

Legjobb eredményei: olimpiai 8. (Salt Lake City, 2002), olimpiai 15. (Nagano, 1998), 3x Eb-6. (1999, 2000, 2001), vb-7. (2000), ob-1. (2001)

Nemzeti Sport 2002.02.24.