A japánok nagy vágya teljesült, amikor 1964-ben az olimpiai láng útja Japánba vezetett. A nagyszerű versenyek, a rekordeső, az öröm és a csalódás pillanatai után a záróünnepélyen az egymásba karoló, különböző nemzetiségű és színű sportolók vidám "szabálytalan" menete is jelképezte, hogy az olimpiai láng fontos szerepet tölt be a népek kölcsönös megértésében.
A római tapasztalatokat felhasználva sikerült megállítani a hanyatlást, és így remek napok elé nézhettünk. Olimpiásaink nagyszerűen küzdöttek, ennek köszönhető a 10 bajnokság, mert a kiegyensúlyozott mezőnyben kevésen múlott egy-egy helyezés. Az éremeső számunkra az 5. napon kezdődött -
dr.Török Ferenc öttusázónk remekelt - majd utána alig múlt el nap magyar győzelem nélkül. A vívók 4 arannyal térhettek haza: női tőr egyesben Újlakyné Rejtő Ildikó, női tőr-, és férfi párbajtőrcsapatunk, s férfi kardegyéniben Pézsa Tibor lett első. Polyák Imre, Kozma István a birkózók becsületét védték meg. Hammerl László méltó utódja lett
lövészbajnokainknak, hibátlan 100-as sorozatával az utolsó körben befogta az addig vezetőt és belépett Tokió világrekorderei közé.Megfiatalított vízilabdacsapatunk a döntő
utolsó 2 percében fergeteges hajrában biztosította győzelmét. Labdarúgóink is hasonló lejátszásban nyertek, az utolsó 10 perc volt a döntő. (jobbra Hammerl-Rejto-Torok)
 Az 1964-es olimpia hőse: dr. Török Ferenc (1935. Budapest). Jogot végzett. Sokféle sportággal megismerkedett. Atlétaként, majd háromtusázóként versenyzett, míg végül az öttusánál kötött ki. 1960-ban már bajnokságot nyert a Bp.Honvéd öttusacsapatának tagjaként. Olimpiai bajnok egyéniben és csapatban.
|
FONTOS
