A január elsején életbe lépett sporttörvény előírja, hogy a sportági szakszövetségeknek március 31-éig meg kell újulniuk, tisztújító közgyűlést kell tartaniuk. Igaz ez azokra a szövetségekre is, amelyek már tavaly, az év első felében megtartották cikluszáró közgyűlésüket, és igaz azokra is, amelyek csak az elmúlt év végén, decemberben tanácskoztak.

A Magyar Öttusa-szakszövetség az előbbiek közé tartozik, hiszen tavaly május óta irányítja új vezetőség a szervezetet.

- Praktikus oka volt annak, hogy korai időpontban tartottuk meg a tisztújító közgyűlést, mégpedig az, hogy elnökünk, Császári Attila esélyeit növeljük a nemzetközi választásokon - kezdi Kálnoki Kis Sándor társelnök. - Tudtuk, hogy az európai szövetség júliusban választ elnököt, és nagyobb súllyal esik latba az, akinek újból bizalmat szavazott saját szövetsége, mint az, akit esetleg majd ismét megválasztanak. Nos az élet igazolta elképzelésünket, sikeres volt a "menedzselés", és Császári Attilát egyhangúlag választották meg az európai szövetség elnökévé. Bár a közgyűlés időpontja egyelőre nem ismert, természetesen mi is eleget teszünk a törvényben előírtaknak, és megint megtartjuk a választásokat. Bevallom, nem látok okot arra, hogy az újabb tisztújítás a tavalyihoz képest változásokat hozna. A szövetségben béke van, nem zavarják torzsalkodások, ellentétek a munkát.

- Pedig négy éve alapvető változások következtek be a szövetség életében.

- Valóban, kilencvenhat végén koncepció- és vezetőségváltással indult az újabb olimpiai ciklus. A fő célunk az volt, hogy az eredményességet megtartsuk, mert sikerek nélkül nem lehet létezni, de ugyanilyen fontos volt a gazdasági alapok stabilizálása is. Jelentős változás volt a válogatottak életében a tisztán központi felkészülésből áttérés a vegyesre. A központi felkészülés jó elemeit megtartottuk, de "visszaadtuk" a sportolókat a klubjaiknak. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert tudom, hogy egy gyerek versenyzőnek milyen sokat jelent, ha együtt edzhet a klub olimpiai vagy világbajnokával. Ráadásul ily módon az egyesületi edzők is inkább magukénak érezhetik a sikereket.

- Sikerekből pedig volt bőven.

- Igen, vagyis a fő célunkat, az eredményesség megtartását elértük. Bár igazából nem lehet összehasonlítani a két időszakot, mert például az utóbbi négy évben olyan utánpótlásversenyek is megjelentek, amelyek korábban nem voltak, de akkor is tény, hogy míg az 1996-ig tartó ciklusban olimpián, valamint felnőtt- és korosztályos világbajnokságokon huszonhat érmet szereztek versenyzőink, ebből tíz volt az arany, addig a most zárult időszakban a huszonnyolc éremből tizenhárom volt a legfényesebb. Az utóbbi négy évben, már az Európa-bajnokságokat is beszámítva, összesen ötvennyolc éremmel, ebből huszonhét arannyal gazdagodott a magyar öttusa. A csúcsév a kilencvenkilences volt, amikor a férfiak a világ- és az Európa-bajnokságon is minden aranyat megnyertek, és Vörös Zsuzsanna jóvoltából a női szakág első világbajnoki sikere is megszületett. A világversenyeken szerzett pontok alapján ugyanúgy, mint Atlanta előtt, most is az élen állunk a nemzetek ranglistáján.

- A versenyzőkhöz hasonlóan sikeres volt a szövetség sportdiplomáciája is, hiszen az 1996-os nemzetközi kongresszuson elvesztett pozíciókat tavaly decemberben vissza tudták szerezni. Ez minek köszönhető?

- A tudatos munkának. Méltatlannak tartottuk, hogy a sportágban vezető szerepet játszó országnak ne legyenek képviselői a nemzetközi szövetség legfelső irányító testületében. Császári Attila európai elnökként automatikusan bekerült a nemzetközi szövetség végrehajtó bizottságába, és ugyanide választották kincstárnokként Bretz Gyulát. Az pedig, hogy Pécsi Gábor a technikai bizottság tagja lett, azt eredményezte, hogy a három szakemberrel méltó súllyal, a világelsőségnek megfelelően képviseljük a magyar öttusát a legfelsőbb vezetésben.

- Bár a pénzből sohasem elég, hogyan sikerült a szövetség gazdasági stabilizálása?

- A kilencvenkilences margitszigeti világbajnokságnak köszönhetően sikerült megfelelően megerősíteni az alapokat, és ebben elévülhetetlen érdemei vannak a szervezőbizottság elnökének, Pakucs Jánosnak. Szolidan ugyan, de támogatni tudtuk az egyesületeket és az utánpótlás-nevelést. Elsősorban ennek, a minden szakosztályt érintő támogatásnak köszönhető, hogy az egyik meghatározó szakosztály, a sanyarú helyzetbe került UTE életben maradt. Egyébként a legfiatalabbtól a felnőttig valamennyi válogatott keret edzőtáboroztatását, versenyeztetését és felszerelését a szövetség finanszírozta. Lehetőségeinkhez képest a támogatást folytatni szeretnénk, a klubok versenyeken való részvétele és eredményessége szerint, bár még nem tudjuk, mekkora összegből gazdálkodhatunk az idén.

- Összességében tehát eredményes időszakot tud maga mögött a sportág. Nincs is semmi javítanivaló?

- Dehogynem. Bár az elmúlt időszakban a versenyzői létszám növekedett, az élversenyzők köre szűkült. Hogy ezen változtassunk, vidéken is szélesíteni akarjuk az alapokat. Az egykori fellegvárban, Győrben is újra kívánjuk indítani az öttusát, Pécsett pedig már be is indult a szervezés. Teendőnk, finomítanivalónk mindig akad. A következő négy év részletes programjáról addig azonban nem lehet beszélni, amíg sok a bizonytalansági tényező. Még nem tudjuk, milyen sportági támogatásban részesülünk, hogyan alakul a ösztöndíjrendszer, milyen hatásai lesznek az új sporttörvénynek. Az azonban nem kétséges, hogy a versenyeken és a sportdiplomáciában elért sikereinket szeretnénk megtartani és továbbra is stabilan gazdálkodni.

(füredi) , Nemzeti Sport 2001.01.26.