Szomorú képet mutatott vasárnap a Sportakadémia. A mindig zsúfolt, beszélgetéstől zsongó, nevetéstől vagy elkeseredett kiáltástól hangos létesítmény-együttes nagyon üres volt. A küldöttségek nagy része hazautazott, csupán az utolsó napon érintett férfiváltók tagjai -- no és az edzők, vezetők -- tartózkodtak még Szófiában.

Persze, így is voltak derűs pillanatok, még az utolsó versenynap ádáz küzdelmei során is.

Kora reggel, a nyitó lövészeten például egy kérdés késztette mosolyra a résztvevőket.

-- Tagdá kto sztriljál? -- vagyis: De akkor ki lőtt? -- kérdezte megszeppenve a lövészet vezetője.

Történt ugyanis, hogy az orosz csapat első emberének, Mojszejevnek a táblacserénél gondja akadt a gépével. A hibát kijavították, ám ez a baki megzavarhatta őt. Még a "start" vezényszó előtt elcsattant egy lövés, és Mojszejev automatikusan jelezte, hogy ő volt az, ő lőtt. Ezzel felhívta magára a figyelmet, mire a versenybíró azonnal közölte: a lövés nullát ér, mivel a start vezényszó előtt történt. Az orosz észbekapott, hogy nem kellett volna elvállalnia. "Nem én lőttem!" -- próbálta helyrehozni a hibát. Ez a kijelentés viszont a versenybírót lepte meg. "Akkor ki lőtt? Ki lőtt?" -- nézett körbe a teremben a tettest keresve. Persze, mindenki tudta, hogy Mojszejev volt.

A közjáték derültséget keltett, az oroszokat meg is zavarta, de a mieinket szerencsére nem. A Fülep Sándor (94 kör), Kállai Ákos (92), Horváth Viktor (92) alkotta trió 278 körrel (1240 pont), három körrel a németek előtt megnyerte a számot.

Fantasztikus kezdés!

Aztán fantasztikus folytatás a páston: öt győzelem zsinórban. Méghozzá nagy különbségű győzelmek. Az ukránok elleni 3:5-nél még azt hittük, csak kisiklás, de az oroszoktól elszenvedett 7:2 bajt sejtetett. Valóban, újabb vereségek következtek, öt egymás után. A fiúk nem tudtak kimászni a gödörből. Egyszerre jelentkezett náluk a holtpont, és nem volt, aki húzza a társakat. Az elhullajtott pontokat sajnálva az nyújtott némi vigaszt, hogy a vereségek minimálisak voltak. Az pedig a lelkünknek is jót tett, hogy mégsem vereséggel hagytuk el a termet, az utolsó körben 6:3-ra legyőztük a svédeket.

"A jó lövészet után jól kezdtünk, és nekünk állt a zászló. Talán a fiúk képzeletben már előre is szaladtak, nem figyeltek a befejezésre. Nem rossz az eredmény, de lehetett volna jobb" -- összegzett Pálvölgyi Miklós szövetségi vezetőedző.

Mivel a csapatok körbeverték egymást, illetve a lövészetben a gyengébbek szerepeltek jól a páston, válogatottunk őrizte vezető helyét.

Az uszodában nem várhattunk ugyanolyan teljesítményt a fiúktól, mint előző nap a lányoktól -- vagyis hogy megnyerjék a számot --, ám ők minden várakozást felülmúlva teljesítettek (2:56.75), a középmezőnyben végeztek, így összetettben továbbra is az élen álltak. A lovaglást rossz előjellel kezdtük, ugyanis azt a lovat sorsoltuk, amellyel előző nap az egyébként jó lovas britek öt akadályt vertek. Nem kellett aggódnunk, remek produkcióval, egy verőhibával zártak a fiúk -- és a záró futás előtt 4 pont, vagyis egy másodperc volt az előnyük a nem kifejezetten villámlábú lengyelek előtt, a veszélyesnek tartott, remek futó litvánokat pedig 29 másodperccel előzték meg.

"Ezt az előnyt meg kell tartanunk, bármilyen jók is a litvánok" -- mondogatták a futásra készülődve.

Csak a magyar-litván párharcot figyeltük, a többieket nem kellett. Fülep további négy másodpercet vert Zemaitisre, Kállai valamit leadott az előnyből Krungolcassal szemben. A végére maradt Horváth Viktor és az egyéni aranyérmes Zadnieprovskis. Horváth az elején teljes erőből futott, hogy lelkileg összetörje vetélytársát. A taktika bevált, a magyar váltó az első számtól vezetve lett Európa-bajnok, megvédve tavalyi címét.

Az Eb legeredményebb válogatottja a magyar lett 3 arany- és egy bronzéremmel.

Európa-bajnokság, Szófia

Férfi váltóverseny (15 csapat). Európa-bajnok: MAGYARORSZÁG (FÜLEP SÁNDOR, egyesület: UTE, edzői: Balaska Zsolt, Deák Ferenc, Magyary István, HORVÁTH VIKTOR, egy: Alba Volán, e: Kulcsár Antal, Komlódy Zsolt, ifj. Deák Ferenc, Mészöly Gábor, Varga Domokos, KÁLLAI ÁKOS, egy: Honvéd-Steffl, e: Balaska Zsolt, Kancsal Tamás, Kelemen Péter, Magyary István, Rátonyi Gábor -- Pálvölgyi Miklós szövetségi vezetőedző, Berka Imre gyúró) 5560 pont, 2. Litvánia (Krungolcas, Zadnieprovskis, Zemaitis) 5508, 3. Lengyelország (Bogucki, Horbacz, Stefabek) 5464, 4. Csehország 5356, 5. Fehéroroszország 5328, 6. Németország 5304

Aranyszavak

Fülep Sándor: -- Nagyon nehéz győzelem volt! Igaz, hogy az első számtól az élen álltunk, és a vívás elején is jók voltunk, de aztán gödörbe kerültünk. Akkor azt hittem, elszálltak az aranyremények. Aztán a vívás után kiderült, hogy így is az élen maradtunk, és megint bizakodni kezdtem. A futás előtt sejtettem, hogy a 30 másodperc elég lesz a litvánokkal szemben, ennek ellenére teljes erőből kellett futnunk, hogy biztosan nyerjünk.

Horváth Viktor: -- Nagyon jó lövészet és jó vívókezdés után azt hittem, akkora előnyünk lesz, hogy futnunk sem kell. Aztán jött a hullámvölgy, amelynél már csak az éremben reménykedtem. A jó úszás után megint felcsillant a győzelmi esély. A lovaglás után pedig azt éreztem, hogy innen már csak elveszíthetjük az aranyat. A táv elején edzői utasításra teljes erőből kellett futnom, hogy a nálam jobb futó Zadnieprovskisnak eszébe se jusson, hogy van valami keresnivalója. Kikészített ez a taktika, mert nem így szoktam kezdeni, de bevált, és ez a lényeg!

Kállai Ákos: -- Ma egy hónapos a kislányom, Nóri, akinek ennél szebb ajándékot nem is vihetnék haza. Szófia számomra kellemes emlékű helyszín. Négy éve, első felnőtt világbajnokságomon aranyérmes lettem, szombaton sógornőm, Simóka Nóri lett Európa-bajnok, most én. Különösen annak örülök, hogy végre világversenyen is jól ment a vívás.

Füredi Marianne, Nemzeti Sport 2001.06.25.