- Száz éve jártam itt utoljára! Legalábbis úgy nyolcvannégy és nyolcvanhat között, még vívó szövetségi kapitány koromban - sóhajtott fel Kulcsár Győző négyszeres olimpiai bajnok párbajtőröző kedd reggel a mátraházi edzőtábor bejáratánál.

Aki miatt ennyi idő után újból megtette az utat az Olaszországból hazatért edző, nem más, mint Balogh Gábor olimpiai ezüstérmes, kétszeres egyéni világbajnok öttusázó, aki hétfő óta speciális futóedzéseket végez Mátraházán, és akinek megígérte, hogy kilenc órára itt lesz, és iskolát ad neki.

De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, hogyan jött létre ez a nem mindennapi kapocsolat!

- Július elsején elkezdtem a munkát a Honvéd-LNX szakosztályánál, melynek vívótermébe sok öttusázó is jár. Gondolom, felfigyeltek rám. Az sem mellékes, hogy tanítványom, Boczkó Gábor jó barátja Balogh Gábornak, és a két fiú bizonyára elbeszélgetett egymással a vívásról. No és a legfőbb ok, hogy Móna István, a vívószakosztály vezetője, valamint Rátonyi Gábor, a honvédos öttusázók szakosztály-igazgatója előállt az ötlettel, hogy vívjon nálam Gábor - mondja Kulcsár Győző.

- Nekem csak annyi közöm van az egészhez, hogy szurkolok Gábornak, aki számomra az Év sportolója. Jó lenne, ha egyszer nem a futással kellene vébét nyernie, mert tapasztalatból tudom, hogy az milyen érzés. Egyébként érdekesség, hogy Győző edzője, Vass Imre bácsi, a világ egyik legnagyobb párbajtőrmestere, volt az öttusázók vívóedzője az ötvenes-hatvanas években, így az aranyérmet hozó helsinki olimpián, és most Győzőnek is lett öttusázó tanítványa - mondja Móna István olimpiai bajnok öttusázó.

- Kulcsár Győző edzői képességeit senki sem vitatja, ám az öttusavívás sokban különbözik az "igazi" vívástól, az egyikben csupán egy, míg az utóbbiban tizenöt találat kell a győzelemhez. Volt mát öttusázó tanítványa?

- Még nem foglalkoztam öttusázóval, de régen sokszor vívtunk velük, és tisztában vagyok azzal, mi vár rám. Tudom, hogy abban az egy percben, ami az öttusázó rendelkezésére áll a vívásban, nincs mód az akciók előkészítgetésére. Azzal is tisztában vagyok, hogy más edzést kell tartani, mert egy öttusázó már egy-két edzéssel a lábában fáradtabban jön le a terembe, mint a vívók. Nekem ezt mind figyelembe kell vennem. Gáborról az a véleményem, hogy öttusában őstehetség, bármikor világbajnokságot nyerhet, ha nem vív rosszul. Elmondtam neki a feltételeimet, hogy pontosságot, nyitottságot, teljes őszinteséget követelek, anélkül nem megy. Megmutatok neki sok mindent, mivel mint mondta, meg akar tanulni vívni, ebből kell kiválasztania a habitusának megfelelőt, amire rááll a keze.

- Milyenek az első benyomásai?

- Gábor keményfejű fickó, de meg lehet győzni. Még szokatlan neki az ilyen típusú, sokmozgásos munka. Egy-két hónap múlva megbeszéljük, hogyan működik a kapcsolat - őszintén kell elmondania, neki jó-e. Nem fogok semmin megsértődni.

- Hogyan fogja megoldani, hogy a vívókat és Baloghot is elkísérje a fontosabb versenyekre? Mi lesz, ha ütközik a program?

- Nem tudom, mi lesz... de Gábor annyira határozott karakter, hogy nem nagyon lehet befolyásolni, verseny közben meg nincs is értelme. Persze, megnézem majd versenyeken, éles helyzetben, és elmondom a véleményem. Az már két-három hetes közös munka után kiderült, hogy jó keze van. Amire nem áll rá a keze, megtanítható, mert bírja a terhelést.

Az edzőtáborban Balogh éppen befejezi a lövőedzést, majd az iskolázás előtti bemelegítésként ő tanítja lőni Kulcsár Győzőt. Aztán megkezdik egymás gyötrését, izzasztását - közben Serfőző Sándor futóedző vázolja a következő időszakban Baloghra váró feladatokat.

- Három hete kezdett el "mozgolódni" Gábor, mégpedig azért, hogy felkészüljön a kéthetes mátraházi, és az azt követő háromhetes tatai edzőtáborra. Ez az öt hét a futásé, sok-sok kilométerrel. Napi két futóedzést tartunk, ilyen még sosem fordult elő, és ez új inger a számára. Most annyit kell futnia, mint eddig még soha, délelőtt mintegy kétórányit, a délutáni edzés rövidebb. Örömmel teszi, nem kell noszogatni, sőt, már várta az edzőtábort. Érettebbé vált, szinte minden tettén látszik, hogy az athéni olimpia lebeg a szeme előtt.

És hogy mennyire igaz a céltudatosság, azt elárulják a világbajnok szavai:

- Az, hogy Kulcsár Győzőnél kezdtem el vívni, új kihívás a számomra. Igaz, hogy a júliusi vébén megnyertem a vívást, de a tavalyi edzéseken nem nagyon ment. Győző bácsi első iskoláiból kiderült, hogy szinte erőmön felüli, amit tőlem kér, alig tudom megcsinálni, és ez jó érzés. Aki ismer engem, megérti, mire gondolok. Szóval, Kulcsár Győzőnek neve van a szakmában, felnézek rá az eredményei miatt. És amit még el kell mondanom: az utóbbi évek sok sikert hoztak, de van még egy-két versenyző, aki el tudja érni azt a pontszámot, amit én. Vagyis most kell összeszednem magam, nehogy elpuhuljak. Most van szükségem olyan edzőre, aki meggyötör. Két kőkemény évet akarok teljesíteni, hogy az olimpia évében már ne kelljen annyit dolgozni, csupán a kvalifikáló versenyekre és az olimpiára figyelhessek. Szeretnék Győző bácsival egy jó olimpiai ciklust zárni. Az első iskolánk nagyon érdekes volt, alig találtam el őt. Ám ez nem vette el a kedvem. Most annyira kezdőnek érzem magam, hogy mindent meg akarok tanulni. Rajtam áll, hogy a tanultakból mit tudok majd hasznosítani a versenyeken.

(füredi), Nemzeti Sport 2000.11.07.