A szinte hihetetlen esetre egyszerű a magyarázat: az itteni magyarok szép számmal látogattak ki a verseny első programjára, a megnyitóra, és hatalmas tapssal köszöntötték a Füri mögött masírozó versenyzőket.
A megnyitó egyébként igazán amerikaias volt: elhangzott néhány köszöntőbeszéd, aztán díjnyertes tánccsoportok adtak bemutatót programjukból, láthattunk brazil, orosz és görög táncot, végül pedig gyermekkórus énekelt. Szóval, a helyiek mindent bevetettek - és nyilván be is fognak mindent vetni a hátralévő hat napban, hogy emlékezetes világbajnokságnak adjanak otthont. Ez nem lesz kis feladat, ugyanis az Egyesült Államokban eddig csak Texasban rendeztek valamilyen öttusaversenyt, Kaliforniában még sohasem. Világbajnokságon is elég régen, 1991-ben látták vendégül a sportág legjobbjait, méghozzá az amerikai öttusaközpontban, San Antonióban, és akkor is csak a férfiakat - a nők versenyét abban az időben még külön bonyolították le. Azóta pedig csak a hagyományos márciusi San Antonió-i Világkupán ismerkedhetnek meg ezzel a sportággal a szurkolók.

Bár errefelé az öttusa közel sem olyan népszerű, mint, mondjuk, Magyarországon, azért egy-egy érmet, köztük aranyat is, el-elcsípnek versenyzőik. Világbajnokságon legutóbb 2000-ben "arattak", amikor férficsapatuk és -váltójuk a dobogó tetejére állhatott.
A nőknél nem dicsekedhetnek hasonló sikersorozattal, még akkor sem, ha a legutóbbi, sydneyi olimpián éppen a hölgyek fémjelezték az amerikai öttusát, mégpedig Emily de Riel, aki hatalmas meglepetésre ezüstérmet szerzett, aztán biztos, ami biztos alapon gyorsan be is fejezte pályafutását, valamint Mary-Beth Larsen-Jagorasvili, aki negyedik lett, és most itt van a világbajnokságon.

Vörös Zsuzsa számára a vívással kezdődtek a világbajnokság selejtezői

Szóval, a nők ... kedden az ő selejtezőjükkel kezdődött meg a vb. A 61 indulóból az A-csoport, benne Simóka Bea és Füri Csilla a lövészettel, míg a B-sek Vörös Zsuzsannával és az egyéni induló Simóka Nórával a vívással kezdtek. Míg a versenyzők melegítettek, volt időnk ámulni és bámulni - nem mintha nem ezt tennénk minden egyes alkalommal a létesítményeik láttán. 
Szóval, irigykedünk.
Itt az egyetemnek olyan uszodakomplexuma és rengeteg sportcsarnoka van, mint otthon talán egyetlen városnak sem. A közönség például süppedős fotelokból szurkolhat kedvenc kosárlabdacsapatának. A körülmények profik, a rendezés azonban amatőr. A hivatalos programot elég lazán adták meg, a tájékoztatóban ez áll: vívás 7-19 óra, lövészet 8-14, úszás 11.15-14.15, futás 13.45-19.45. Aztán találd ki, mikor is vív, mondjuk, az A-csoport.
Persze azért igyekeznek, de hát az öttusa nem amerikai foci vagy baseball, amelynek lebonyolítása a kisujjukban van. Mivel nincs gyakorlatuk a rendezésben, eléggé elhúzták a számokat, találóan fogalmazott Simóka Bea a lövészet után: "Lassan ment, félóránként lőttünk egyet."
Egyébként lányaink kezdése átlagosnak mondható, Simóka Bea 176 köre 1048 pontot ért, Füri Csillának a harmadik sorozatban becsúszott egy 3-as is, így 157 kör (820 pont) került a neve mellé. A számot ebben a csoportban a brit Sian Lewis nyerte remek 189 körrel, amiért 1204 pontot kapott. Meglepetésre a britek másik világbajnoka, Georgina Harland csak 154 körig (784) jutott - többen megjegyezték: biztos nagy futásra készül.

FM, Nemzeti Sport 2002.07.17.