Simóka Bea pályafutása legsikeresebb idényét tudhatná maga mögött a világversenyeken szerzett három érmével -- világbajnokságon váltóarany, Európa-bajnokságon csapatarany és váltóbronz --, ha...

Ha nem lett volna ez az év az olimpia éve.

-- A megszerzett érmeket figyelembe véve Vörös Zsuzsa mögött én lettem a második legeredményesebb női versenyző. Ám mégsem vagyok teljesen elégedett, mert a nagy álmom, az olimpiai szereplés nem vált valóra. A világbajnokságon a váltóversenyen és az egyéni selejtezőben még minden rendben volt, aztán a döntőben nem tudtam megismételni az addigi produkciót, és ezzel lemaradtam a kvótáról -- eleveníti fel a júniusi eseményeket a 25 éves öttusázónő.

-- Akkoriban nagyon el volt keseredve, a júliusi Európa-bajnokságon való indulást is le akarta mondani. Négy hónap elteltével hogyan látja a történteket?

-- Még mindig fáj, hogy nem jutottam ki az olimpiára, hiszen egész évben azért vállaltam a szenvedéseket, a korai keléseket és az edzéseket. Annak viszont örülök, hogy az első elkeseredésemen úrrá tudtam lenni, mert aztán az Eb-n még két érmet szereztem.

-- A csalódás után az Eb-n teljes erővel tudott küzdeni?

-- Igen. Ezt az is jelzi, hogy három szám után a második helyen álltam. Ám lelkileg valószínűleg nem voltam teljesen rendben, és ez a lovagláson derült ki. Királyfi nyergében nem nyújtottam valami fényes produkciót, és odalett az érem. Aztán az Eb után két héttel megrendezett országos bajnokságon ugyanazzal a lóval hibátlan pályát mentem. Mit mondjak? Elcseréltem volna a két teljesítményt, és akkor dobogóra állhattam volna a kontinensbajnokságon. Kezemben volt az érem.

-- A húga, Nóra viszont ott lehetett Sydneyben. Ön hogyan élte át az olimpiát?

-- Az olimpia előtti időszak borzasztó volt! Edzőpartnerként segítettem a többieket, és fájt arra gondolni, hogy nekik van miért edzeniük. És az is megfordult a fejemben, hogy én is ott lehetnék Sydneyben. Aztán, ahogy elkezdődtek a versenyek, megszűnt minden rossz érzésem. Szinte minden adást megnéztem a tévében, hallgattam a rádiót. Feldobott, hogy aranyérmes lett a barátnőm, Nagy Tímea, és hogy Kovács Ági is győzött, akivel szintén nagyon jóban vagyunk. Egyedüli negatív élmény az olimpiával kapcsolatban csupán Nóri lovasbalesete.

-- Lassan mindenki elkezdi a felkészülést az új idényre. Ön hogy áll az edzésekkel?

-- Edzésbe álltam én is, de most az öttusa kicsit háttérbe szorul majd az életemben.

-- Megmagyarázná: edz és mégsem az öttusa a fontos?

-- Férjemmel, Kállai Ákos öttusázóval tavaszra várjuk kisbabánkat... Az orvossal megbeszélve, amíg tudok, futok, úszom és még lőni is járok. Csupán lovagolnom nem szabad, no és a vívás most nem asszózást, hanem csak iskolázást jelent. Szóval, a mozgással nem szakítok, hogy minél előbb vissza tudjak térni az öttusába.

-- Ezek szerint folytatni kívánja pályafutását?

-- Igen. Aki egyszer megszereti ezt a közeget, nagyon nehezen tud megválni tőle. No és számtalan példa bizonyítja, hogy szülés után is sikeres lehet valaki. Az öttusában említhetem a lengyel Idzi, a fehérorosz Dolgacseva, az ukrán Nakaznaja vagy éppen az újdonsült világbajnok dán Svarre esetét. Bízom benne, nekem is sikerül a visszatérés.

(füredi), Nemzeti Sport 2000.11.09.