- Felvette az autóversenyzést is a vívás, lövészet, úszás, lovaglás és futás mellé hatodik tusának? - kérdeztük a 27 éves világbajnoknőt, civilben ügyvédbojtárt.
- Nem, erről szó sincs, csak a sebesség és a vezetés megszállottja vagyok, s Baumgartner Zsolt, a Coca-Cola Nordic Racing Team pilótája jóvoltából tehettem néhány kört a mogyoródi pályán. Nem nyomhattam tövig a gázpedált, de így is komoly élményt jelentett a Forma 3000-es Lolában a száguldás.

- Egy hónap telt el a világbajnokság óta. Megemésztette már, hogy egyéni aranyérmes, tulajdonképpen a földkerekség legjobb öttusázónője?
- Nap mint nap próbálom emésztgetni, őszintén szólva nincs is lehetőségem arra, hogy ne jusson folyton az eszembe. Az ismerőseim, rokonaim állandóan szóba hozzák a témát. De még most sem hiszem el, hogy világbajnok vagyok, annyira hihetetlen az egész.

- Miért, hiszen egy hónappal a vébé előtt nyert egy Világ-kupa futamot, azaz nyilvánvaló volt, hogy remek formába került.
- Igen, de az 1999-es budapesti világbajnokságon olyan csúnyán leégtem, hogy abba akartam hagyni az öttusázást. Ha nincs az édesanyám, a legvérmesebb szurkolóm, no meg Ákos, a férjem (Kállai Ákos kétszeres világbajnok öttusázó), akkor be is fejezem. De ők rábeszéltek a folytatásra. Aztán 2001. május 24-én megszületett Nóra lányom, s ezzel az egész életem megváltozott.

- Már elnézést, de ezzel minden fiatal szülő így van.
- Igen, de nekem a lelkem mellett a testem is teljesen átalakult. Már a szülés után két héttel gimnasztikáztam és lőttem, hat héttel később pedig futottam, jóllehet Nórikát öt hónapos koráig szoptattam. Szinte pillanatok alatt visszanyertem a szülés előtti súlyomat, sőt, hamarosan abból is leadtam jó néhány kilót. Ezzel párhuzamosan a futóteljesítményem ugrásszerűen megnőtt, ami korábban nem ment, most simán leszaladtam 15 kilométert egy edzésen. De még ennél is meglepőbb volt, hogy úszásban is két másodpercet javultam! Mivel már addig is a világ egyik legjobb vívója, lovasa és lövője voltam, titkon elkezdtem reménykedni a jó világbajnoki eredményben. Persze az aranyérem engem is meglepett.

- Akkor mondhatjuk azt, hogy mindent Nóra kislányának köszönhet?
- Azt hiszem, mint szülő és mint sportoló is száz százalékig osztom ezt a megállapítást.

Ch. Gáll András, [origo] 2002.08.19.