- Jövő héten Szófiában már az ötödik Európa-bajnokságán indul. Az eddigi négy közül melyik volt a legemlékezetesebb?

- Bizonyos szempontból mindegyik az volt. A kilencvenhetes moszkvai volt az első... Érdekes, világbajnokságon előbb szerepeltem, mint Eb-n, ugyanis kilencvenhatban már ott voltam Sienában - eleveníti fel a múltat Vörös Zsuzsanna világ- és Európa-bajnok öttusázó. - Moszkvában a váltónk bronzérmes lett, és az volt az első felnőttérmem. Egyéniben tizennyolcadik lettem. Rá egy évre Varsóban már nyolcadikként zártam, vagyis nagyot léptem előre. A tamperei Eb számomra a "hajszálak" versenye volt, azért maradt különösen emlékezetes, mert hajszálon múlott két érmem is. Egyéniben tizenhárom ponttal maradtam le a dobogóról, a záró futásban a második helyezett nagyon közel volt hozzám, csupán nyolc másodperc választott el minket. A váltóban az utolsó kétszáz méter döntött. Én voltam a befutó, eléggé kanyargós volt a pálya, és a német lány sosem engedett maga elé, hiába is próbáltam megelőzni. Nagyon kifutottam magam, és mégis lecsúsztunk az éremről.

- A tavalyi viadal bizonyára duplán kedves a szívének, hiszen lakóhelyén, Székesfehérvárott rendezték, és kétszer is a dobogó tetejére állhatott.

- Egy éve számomra az olimpia után az Eb volt a második verseny, fontosságban megelőzte a vébét. Szerettem volna hazai közönség előtt bizonyítani, és sikerült. Úgy izgultam, mint előtte talán sohasem. Ez az állapot azonban nem gátolt, hanem olyan összpontosításra késztetett, aminek segítségével győzni tudtam.

- Szófiában címvédőként áll rajthoz. Most is érzi a jó eredményhez szükséges izgalmat?

- Még nem. Ez az Európa-bajnokság egyébként is más lesz, mint a tavalyi, és nem csak a helyszín miatt. Most nem ez a legfontosabb feladat számomra, hanem a júliusi világbajnokság. Persze mindent megteszek a jó szereplésért. Csak a lósorsolástól tartok, azzal ugyanis az idén nem volt szerencsém, a lovagláson mentek el a sikerek. Három szám után mindig az első három között voltam, aztán visszaestem. Rendre olyan lovat kaptam, amit aztán a következő fordulóban ki is vettek, de rajtam ez nem segített.

- Ezek szerint rossz emlékekkel vág neki a lovaglásnak?

- Azt azért nem mondanám. Nincs értelme rágódni az eddigieken, előre kell nézni. Ha a gyenge lovaglások emléke befolyásolna, még akkor is hibáznék Szófiában, ha jó lovat kapnék. Ezt nem akarom. Az előttem álló feladatra kell koncentrálni, azt jól megoldani. Egyébként pedig az utolsó lovasélményem kellemes, mert az országos bajnokságon nem okozott gondot ez a szám. Igaz, ott minden ló jó volt.

- Bulgáriában már ismerősek lesznek a helyszínek, hiszen a kilencvenhetes szófiai világbajnokságon ön is szerepelt.

- Igen, tizedik lettem, ami második vébészereplésen nem rossz helyezés. Csak hát... A lovaglásig ezüstérmes helyen álltam, akkor is a ez a tusa vitte el az érmemet, és sokak életét megkeserítette. Csupán három-négy elfogadható ló volt, a többiről jobb nem beszélni. Remélem, ezúttal jó lovakkal rukkolnak elő a rendezők, és akkor Szófiáról is kellemes emlékek jutnak majd eszembe.

Füredi Marianne, Nemzeti Sport 2001.06.15.