Magyarország--Világválogatott 6--9(3--2, 0--2, 1--2, 2--3)

Hajós Alfréd uszoda, 5000 néző. V: Kosztolánczy, Németh A.

Gól -- emberelőnyből: 6/2, ill. 7/3

Magyarország:
Kósz, Fodor, Kásás 2, Steinmetz B., Molnár T., Benedek, Kiss G. 2
CSERE: Vári 2, Biros, Varga T., Varga I Zs., Märcz, Székely, Szécsi (kapus)
Szövetségi kapitány: Kemény Dénes

Világválogatott:
Rollán, Hagiu, Gorskov 1, Angelini 1, Pérez 2, Uszkokovics, Hadzitheodoru 1
CSERE: R. Calcaterra 2, Afrudakisz 1, Gyurcsi 1, Bonca, Sostar (kapus)
Szövetségi kapitány: Alessandro Campagna, Neven Kovacevic

Jesús Rollán elveszítette a fogadást. A világbajnok spanyol válogatott kapuszsenije péntek este egy kólát tett fel arra, hogy másnap lézengeni fognak a Hajós Alfréd uszoda lelátóin. Kapitánya, Joan Jané állt elébe -- és nyert.

Több mint százan mentek haza a szigetről úgy, hogy szerettek volna bejutni, mégsem sikerült nekik. Elkelt a műugró összes szintje, megteltek a napozóteraszok, a lelátókon heringként préselődtek össze a szurkolók. Így néz ki egy népszavazás: ugyan közbejött egy Európa-bajnoki bronz és egy világbajnoki ötödik hely, ám az olimpiai arany emléke -- még mindig nem telt el egy év Sydney óta -- továbbra is élénken él a szurkolók emlékezetében, avagy igaz lehetett az a megállapítás, hogy kevés népszerűbb bajnoka volt az ötkarikás játékoknak, mint a magyar férfiválogatott.

A meccs amúgy véresen komolyan indult: a tiszteletbeli delegátusnak meghívott LEN-titkár, Berti Muscat közölte, hogy a csapatok cseréljenek térfelet, merthogy a fehéreknek a zsűriasztaltól balra kell kezdeniük a szabályok szerint.

Így aztán a fedett felőli kapuba lőttük az első két gólt, Kásás és Kiss egy-egy előnyt vágott be, majd némi mezőnyözést követően Benedek növelhette volna az előnyt, ám Rollán résen volt, majd Hadzitheodoru távolról sütötte el híres ágyúját, eredményesen. Alig egy perc múlva megint a görög remekelt, olyan passzt adott Gorskovnak emberfórban, mintha a múltban akár egy pillanatot is egy csapatban töltöttek volna (2--2). Egy-két lezserebb megoldást követően Birosnak kellett szerelnie a meglógó Calcaterrát (nem volt kis bravúr), a kontrát pedig Kiss Gergő fejezte be. Belefért, minthogy egy röpke órazűr miatt hét helyett legalább tíz percet játszottak a felek első negyed címszó alatt...

A második rész nem sikerült valami pazarra, avagy látszott, a nagyszabású nyaralás kissé megártott a támadásszövésnek mindkét oldalon. Arról nem is beszélve, hogy Jesús Rollán átmentett valamit fukuokai formájából (a rossz passzoknál ugyanolyan csalódott nyekergés hallatszott hátulról, mint amikor a hispánok pólóznak), egyik védését még a Campagna-Kovacevic edzőkettős is megtapsolta, holott idei vb-szereplésüket alapjaiban rengette meg a piros sapkás. Nagyrészt neki köszönhették a vendégek, hogy vezetéssel tértek meg a szünetre (3--4).

A harmadik periódusban tűnt elő megint valami, Vári bombagóljával egyenlítettünk, s eztán Kiss akár vezetést is szerezhetett volna, az ejtésből azonban kimaradt az ív, Pérez ugyanakkor felettébb eredményesen brusztolt centerben, aztán Angelini használt ki egy védelmi megingást (4--6). Mi tagadás, sehogy sem akartak összeállni az akciók, vetélytársaink pedig nem udvariaskodtak, szereltek centerben, elég sokszor, avagy a látvány helyett a vérbeli küzdelemre helyeztetett a hangsúly.

Ettől függetlenül a záró rész elején sikerült hamar egyenlíteni: Vári eresztett el egy újabb sistergőset, majd Kásás idézte júniust, akkor Rollánnak, most a második részre beállt Sostarnak csavart be egyet hétméteres szabaddobásból (6--6). Pérez mindazonáltal berakott egy emberelőnyt, aztán Sostar védte ki Benedek egy az egyes ziccerét, s miután Calcaterra is remekelt centerben, kiderült, szó sincs összekacsintásról: ezt a derbit bizony meg akarja nyerni a Világválogatott. Meg is nyerte, a végén még Afrudakisz is lőtt egyet, miután a mi centerbejátszásaink nemigen sikerültek.

Persze egy efféle gálán az eredmény másodlagos -- mint ahogy a közönség sem fogadta méla csendben a történteket, a duda után épp olyan fesztiválhangulat uralkodott, mint egész este, s utóvégre ez a lényeg.

Mestermérleg

Kemény Dénes: -- Csodálatos hangulat, rengeteg kihagyott helyzet, gálához méltó gólok.

Neven Kovacevic: -- Egész jól ment a fiúknak, de igazán ez a fantasztikus légkör dobott fel minket.

Lányok, akárcsak júniusban

Remek hangulatú volt a felvezetés: először a múlt nagyjainak meccsét élvezhette végig a közönség, avagy fehérekre és kékekre osztva mérkőztek meg a vállalkozó kedvű idősebbek. A világosabb sapkát hordóknak sokkal jobban ment: 10--3-ra nyertek, majd a vetélytársak egymásra kacsintottak: fénykorukban ők még rendszeresen ennyi néző előtt vízilabdáztak hétvégénként.

Ezt követően a nyár hőseit köszöntötték a medenceparton, elsőként a férfi juniorválogatott tagjait, akik bronzérmet nyertek az isztambuli világbajnokságon, majd az ifik következtek, akik Európa-bajnokként tértek haza Lünenből. A tinik nagy sikert arattak a válogatott pólómeccsek szlógenjévé váló "Hajrá, magyarok!" csatakiáltással (legjobbjuk, Varga Dániel egyébként csak velük vonult fel, saját bevallása szerint nem azért, mert szégyelli a juniorokkal összehozott bronzot, hanem mert csak fehér trikót hozott magával, márpedig az idősebbek kékben sorakoztak fel a parton).

Végül a legnagyobb ovációt kiváltva az Európa-bajnoki címet és világbajnoki ezüstöt szerző női csapatunk vonult körbe -- kézen fogva, akárcsak a júniusi szép napokban.

Avagy ebből a fél órából is lemérhette bárki: egy nagyhatalom fellegvára a Hajós Alfréd sportuszoda.

Szösszenetek

"Ha az amerikaiak elleni meccset is elbukjuk, és csak a hetedik helyért játszhatunk, akkor fel kellett volna állítani az Eb pótlelátóit?" -- kérdezte mosolyogva Kemény Dénes a tetőteraszon, végigtekintve a zsúfolt tribünön.

"Elvesztettük még egy jó emberünket" -- közölte az elegáns sötét öltönyben érkező Vári Attila, aki egykori csapattársa, Regős Áron esküvőjéről futott be a mérkőzésre.

"Egyre nehezebben bírom a tömeget..." -- szögezte le szája szélén hamiskás mosollyal Kásás Tamás, a kismilliomodik autogram kiosztását követően.

"Mit kiabáljunk? Forza, Ungheria?" -- tette fel a kérdést társainak Jesús Rollán a bemelegítés végén (aztán maradtak egy "Héééj!"-nél).

"Ennyi elég volt, viszont ennél szebb búcsút nehezen lehet elképzelni" -- összegezte a véleményét Dmitrij Gorskov, az oroszok irányítója, aki ezen az estén szállt utoljára vízbe játékosként, merthogy befejezte pályafutását.

Pérez sikerekkel heveri ki, hogy nem lehetett ott Sydneyben

-- Hány szivart szívott el Fukuoka óta? -- kérdeztük a légiósok talán legnépszerűbbikét, a spanyol válogatott harmincesztendős kubai származású centerét, Iván Pérezt, akiről küztudomású, hogy rajong a szivarokért.

-- Erre könnyű válaszolnom: csak egyet.

-- Egyet?

-- Igen, egy olyan igazit. Tudja, ez számomra ünnepélyes alkalom, csak kivételes esetekben szívok, amikor van mit ünnepelni. Ilyen példa a világbajnoki arany, ami után igazán megérdemeltem.

-- Nagy buli volt a győzelem után?

-- Ajjaj! Még most is ennek a levét iszom... Rendesen megünnepeltem a csapattal, a barátokkal, sosem fogom elfelejteni ezeket a pillanatokat.

-- Eszem ágában sincs kötekedni önnel, de bizony az Eb-n nagyon messze voltak még a mosolygós pillanatoktól is. Jól tippelek, ha azt mondom, hogy feladták az Eb-t a vb kedvéért?

-- Ezt így egyértelműen nem jelenteném ki. Ha jobban belegondol, emlékezhet arra, hogy mennyin múlott a kiesésünk. Amennyiben a horvátokat legyőzzük a negyeddöntőben, amennyiben kicsit kedvezőbb számunkra a bírásokodás, most nem kérdezte volna ezt tőlem. Azt persze nem vitatom, hogy a világbajnokság mégiscsak fontosabb a kontinensbajnokságnál, ám elhiheti nekem, mindkettőt meg szerettük volna nyerni. Csak hát az Eb-re időnk sem volt készülni, ellentétben a vb-vel, amelyre igazán összeállt a csapat.

-- Számított erre a sikerre?

-- Természetesen. Tudom, hogy nagyon jó a csapatunk, igaz, azt is tudom, hogy jók a magyarok, az olaszok és a jugoszlávok is. Nagyon együtt voltunk, nagyon akartuk a sikert. Szerintem ezzel sikerült révbe érnünk.

-- Olimpia. Gondolom, fájó pont az életében.

-- Tényleg az. Nagyon készültem Sydneyre, minden beképzeltség nélkül mondhatom, velem még jobban szerepelhetett volna az együttes. A kubaiak azonban sajnos az utolsó pillanatban nem járultak hozzá a szereplésemhez, amit azóta nehezen tudok megemészteni. Nem haragszom senkire, csak úgy érzem, elvettek egy esélyt tőlem. Sebaj, csak kiheverem idővel -- az olyan győzelmek, mint a fukuokai, biztosan segítenek ebben. Előre kell nézni, egyébként is két év múlva Barcelonában, hazai közönség előtt játszunk, úgyhogy lesz dolgunk bőven. Athénban pedig újra olimpia, új reményekkel.

-- Kicsit visszatérve hazánkra: nem őrizhet túl kellemes emlékeket Budapestről. Itt volt ugyebár az emlegetett Eb, valamint jól emlékszünk a LEN-kupa-negyeddöntőre, ahol is az ön csapatát, a Barcelonát a Vasas győzte le. Háromezer ember látta a Komjádiban őrjöngeni önt, miután az utolsó támadásnál nem fújtak a bírók Vári Attila ellen.

-- Emlékszem a szituációra. Valóban nagyon haragudtam a bírókra, és valóban eddig nem igazán sikerültek magyarországi fellépéseim. Ettől függetlenül imádok idejárni, szépek a nők, na és a magyarok: a vízilabda imádata egészen elbűvölő. Mit mondjak, lennék Kásásék helyében...