FONTOS


  

Megint az a fránya döntő ...
Újabb ezüst a pólósok dicsőságtábláján
Négy szegedi srác az Universiadén
A két Molnár, dr. Török és Dr. Szabó egyelőre a "szabira" koncentrál

A napokban ért véget Japánban, pontosabban Fukuokában az egyetemisták, főiskolások nagy sportseregszemléje, az Universiadé. Mi, szegediek elsősorban a férfi vízilabdacsapat eredményeit lestük, hiszen a gárdában három Szegedi VE-s pólós (dr. Török Tibor, Molnár Péter, Molnár Tamás) és egy volt szegedi, jelenleg az UTE-ban játszó Dr. Szabó Zoltán is helyet kapott.



A srácokban ezúttal sem kellett csalatkoznunk, hiszen ragyogó teljesítményt nyújtva ezüstérmesek lettek, A csoportmeccsen Kazahsztánt 12-6-ra, Brazíliát 16-2-re verték, míg Juguszláviával 8-8-at csináltak. A középdöntők során előbb Kínát győzték le 15-3-ra, aztán Szlovákiát 12-7-re, végül Olaszországot 10-8-ra. Az elődöntőben az oroszok sem jártak sokkal jobban, 12-9 arányban maradtak alul. A döntőben aztán, sajnos, a jugoszlávok megálljt parancsoltak, egy végtelenül izgalmas, drámai csatában, hosszabbításos mérkőzésen nyertek 10-9-re.

Az ezüstérmet nyert csapat szombaton késő este érkezett Ferihegyre, ennek ellenére a három fiú (Molnár Peti egyből Szolnok felé vette az irányt a szülői házba) vasárnap délben készségesen válaszolgatott a kérdésekre.

- Gratulálok a 2. helyhez! Milyen színvonalú tornán sikerült ezt kiharcolnotok? - fordultam dr. Török Tiborhoz.
- Az első négy helyezett igen magas szintet képviselt - válaszolt a szőke óriás, majd így folytatta. - A jugókról tudni kell, hogy három év után ez volt az első nemzetközi tornájuk. Nagyon készültek a visszatérésre, gyakorlatilag majdnem a komplett nagyválogatottal érkeztek. A harmadik helyezett ausztrálok pedig alig egy hónappal ezelőtt Pesten megnyerték a rendkívül erős Unicum Kupát.
- Milyen volt a rendezés? Kitettek magukért a japánok? - kérdeztem a junior világbajnok centertől, Molnár Tamástól.
- Le a kalappal előttük. Minden sportág rendezése rendkívül magas színvonalú, precíz, pontos volt. Rengeteget költöttek az eseményre, de gondolom, megérte, mert az összes sportoló csak a legjobbakat mondhatja a viadalról. Az uszoda, ahol a meccseket játszottuk, gyönyörű, a víz kórházi tiszatságú volt.
- Sikerként könyveltétek el a 2. helyet? - adtam át a szót Dr. Szabó Zoltánnak, akinek ez már - Tiborhoz hasonlóan - a második Universiádéja volt, a '93-as buffalói után.
- Tulajdonképpen igen, s nem csak mi, hanem a vezetők is. Az előzetes elvárás ugyanis úgy szólt: a négy közé kell jutnunk. Ezt simén hozta is a csapat. Viszont nem a legmegfelelőbb érzés a döntőben kikapni, olyan közel volt az áhított arany ...


A két Molnár (fehér sapkában) támadásban is remek dolgokra képes

- Hát, igen. Idén eddig válogatott szinten a magyarok öt döntőt játszottak, de abból csak a junioroknak sikerült nyerniük ...
- Én például a finálé előtt szokatlanul nem voltam lámpalázas - emlékezett vissza dr. Török Tibor. - Úgy éreztem, a mienk lesz az arany. Jól is kezdtünk, de a jugók össze-vissza kapkodtak. Később aztán belejöttek. Felváltva vezetett mindkét csapat, már csak 10 másodperc volt hátra a rendes játékidőből, mikor kiegyenlítettek a "plávik", s kiharcolták a hosszabbítást. Itt már tulajdonképpen a cserék játszottak, hiszen ekkorra már tőlünk négy, míg a jugóktól öt játékos pontozódott ki a rendkívül kemény, mondhatni, durva meccsen.
- Hogy ment a játék?
M.T.: - Kicsivel többet vártam magamtól. A legjobb teljesítményt az elődöntőben nyújtottam, amikor hármat "rámoltam" be az orosz kapuba. ELég sok embert küldtek ki rólam, az egész mezőnyből a 4. legtöbb kiállítást szereztem.
Sz.Z.: - Én Molnár Petivel felváltva jutottam szóhoz. Úgy érzem, kiegyensúlyozott volt a produkcióm, a döntőre - a vereség ellenére - szívesen emlékszem vissza, mert három gólt sikerült szereznem.
T.T.: - Két évvel ezelőtt Buffalóban többet játszottam. Ennek az az oka, hogy most két olyan védővel kellett felvennem a harcot (Steinmetz, Vári), akik felnőtt válogatott kerettagok. Amikor lehetőséget kaptam, nem vallottam szégyent.
- Most biztosan nagyon fáradtak vagytok. Hogyan alakul az elkövetkező hetek programja?
M.T.: - A JATE jogi kar 2. évfolyamát kell minél sikeresebben befejeznem. Ezért most gőzerővel készülök a vizsgákra. Uszodát két hétig nem is akarok látni ... Aztán viszont mindent bele, jöhet a bajnokság, jöhet a LEN-Kupa!
Sz.Z.: - Egy hét szabit kaptam a munkahelyemtől, a California Fitnesstől. Az UTE-ban szeptember 13-án kezdem el a tréningeket. Nagyon szeretnénk visszahódítani a BEK-serleget ...
T.T.: - Akárcsak Zoli, én is szabadságon leszek egy hétig. Köszönet ezért a Dental Stúdiónak. Edzések? Egy ideig biztoan nem fognak hiányozni ...

Szélpál László, Délmagyarország, 1995

Férfi válogatott
VÍZILABDA

KÉPEK

 

 
LINKEK

  Szeged