A magyar vízilabdás lányokat akkor ismerte meg igazán a nagyközönség, amikor is nyáron itthon megnyerték az Európa-bajnokságot és másodikok lettek a világbajnokságon. Az egyik kiemelkedő játékos, aki maga is hozzásegítette csapatát a gyönyörű eredményekhez, a dunaújvárosi Primász Ágnes (képünkön).

- Dunaújvárosban születtem, és mindig is itt játszottam. Most a helyi főiskola másodikos hallgatója vagyok, és közgazdász szakra járok. Szerencsére az iskola csapatában játszom, így egyéni tanrendem van. Reggel nyolctól edzünk körülbelül háromig, majd este héttől két órán keresztül. Kicsit nehéz így tanulni, de valamit valamiért.

Ági nem figyel oda az étkezésre, amit megkíván, azt általában meg is eszi, ha ez egy tábla csokoládé, abból sem csinál nagy gondot. Azért az biztos, hogy edzés előtt egy órával már nem eszik, hogy bírja a terhelést. - Mostanában már reggelizem, persze ez függ attól, hogy mikor kelek fel. Egyedül élek, úgyhogy én főzök magamnak, bár hetente kétszer-háromszor kapunk ebédet az egyesülettől, úgyhogy ilyenkor legalább nem kell a konyhában tevékenykednem. Este, ha hazaérek az edzésről, akkor még néha vacsorázom, és legtöbbször kakaót iszom ilyenkor.

A vízilabdás hölgy elmesélte, hogy egy-két hetente édességhiány tör rá, ilyenkor akár egy tábla csokit is megeszik, vagy két-három kisebbet, amilyet éppen megkíván. Reggelente teázik, napközben pedig üdítőt iszik, de mindig azt a fajtát amelyiket megkívánja, teljesen mindegy, hogy hizlal-e, avagy sem.

A színes Sport 2001.12.15.