Akad, aki előtt homályos a kép, Pelle Anikó jobb szeme alja - Györe Lajos edző szavaival élve - például szilvalekváros, miután egy holland kézzel találkozott az elmúlt hétvégi felkészülés találkozókon. Kicsire nem ad a Catania átlövője, Sós Ildikó viszont kénytelen kihagyni a keddi edzés(eke)t, betegsége miatt nem állhat kapuba az első számú hálóőr. Rajta kívül a keretszűkítésnek áldozatul eső két olaszországi légiós, Rédei Kata és Valkay Erzsébet hiányzik, az imperiai kvótaszerző tornáról szintén lemaradó hazaiak (így Bódi Anett, Horváth Patrícia, Sipos Edit, Tomaskovics Eszter) azonban továbbra is együtt edzenek az utazókkal.
A csapatkapitány Stieber Mercedes - Faragó Tamás szövetségi kapitány engedélyével - a tréning befejezése előtt néhány perccel kimászik a vízből, hogy egy kis hangulatjelentést tegyen.
- Másfél hónapja együtt vagyunk, s egyre inkább összekovácsolódik a társaság - kezdi Stieber, aki már 1988-ban, nem egészen 15 évesen fejére húzhatta a válogatott sapkáját. - Nem tagadom, néhány dolgot a helyére kellett rakni, ami korábban a helyén volt, de részletesebben nem akarom kibeszélni ezt. Elég annyi, hogy január közepén, amikor az olaszok négy napig velünk edzőtáboroztak, volt egy rosszabb időszakunk. Szerencsére minden megoldódott, kezdünk hasonlítani arra a nagybetűs csapatra, amelyik megnyerte az Európa-bajnokságot és a Világkupát.
- Faragó Tamás - két szakaszban - véglegesítette az imperiai névsort. Hogy hatott mindez lelkileg az együttesre?
- Megnyugvást adott azoknak a játékosoknak, akik sokáig bizonytalanok voltak a csapatba kerülésükkel kapcsolatban, jótékony hatása a hollandok elleni felkészülési meccseken is érződött. Pénteken és szombaton is nyertünk, pedig a holland válogatottban jó néhány nyolcvan-kilencven kilós játékos található, ráadásul durván pólóznak. Szuszi (Szremkó Krisztina - a szerk.) vállát például valósággal átharapták.
- A csapat nehézségeiről már ejtettünk szót, de milyen problémákkal kellett önnek szembenéznie a közelmúltban?
- Tavaly a Cataniában nem voltam kellő összhangban az edzőmmel, meglehetősen keveset játszatott, ami nagyon bántott. Mostani csapatomban, a Pescarában kifejezetten jól érzem magam, irányító szerepkörben számítanak rám. Szeretem, ha sok terhet raknak rám, pozitívan hat a teljesítményemre, sokkal több energiát szabadít fel bennem. Amit terveztem, tehát megvalósult: az olimpia előtt nyugodt légkör vesz körül.
- Vegyük biztosra az athéni szereplést? Azt hallottam, ha nem verjük meg eléggé a spanyolokat a csoportunkban, esetleges ellenünk aratott győzelmük után az olaszok lepaktálnak velük, hogy kigolyózzanak minket.
- Természetesen mindenki mindent elkövet, hogy ott lehessen az olimpián, de azt én sem tudom elképzelni, hogy az olaszok ennyire erkölcstelenek lennének. Egyébként is jobbak vagyunk a spanyoloknál, s remélhetőleg nem csak egy góllal nyerünk ellenük. A vébén kilenc volt a különbség, ami az egyik szélsőség, de az Eb-n látott négygólos differencia most is reális lehet.
- Úgy tudni, az olimpia után több tapasztalt játékos is befejezi pályafutását a válogatottban. Ön is közéjük tartozik?
- Nem. Túlságosan szeretem ahhoz a sportágat, hogy abbahagyjam. Bárki is lesz a szövetségi kapitány, ha beválogat, megyek. Ha netán az a számomra elképzelhetetlen szerencsétlenség érne, hogy nem jutunk ki Athénba, akkor legfeljebb depressziós leszek, ám a vízilabdához hű maradok.