|
|
| ||||
|
|
A múlt árnyéka, a jelen nyugalma Rendhagyó közgyűlés
A Magyar Vízilabda-szövetség szerdán a margitszigeti Danubius Thermal Hotelben tartotta rendes évi közgyűlését, amelyen - és ez nem véletlen elírás -, az 1998-as esztendőt tárgyalták a megjelentek. - Négy nap múlva már kétezert írunk, úgy gondolom, eléggé viccesnek tűnik az egész. Ha lehet, tegyünk majd valamit azért, hogy a jövőben sokkal korábban tartsuk ezeket az összejöveteleket - szólalt fel először dr. Faragó Tamás. Mindenki bólogatott, az elnök, dr. Martin György pedig a válaszában fejtette ki egyetértését. Teljes összhangban voltak tehát az illetékesek. Mint ahogy később, az első napirendi pontot, a "Beszámoló a szövetség 1998. évi tevékenységéről" című, az elnök által aposztrofált gondolatokat illetően. Miről is lehetett itt egyáltalán beszélni. Hiszen tavaly novemberben a pólóstársadalom megvonta a bizalmat az előző vezetőségtől, új elnököt, ügyvezető igazgatót, valamint elnökséget választott, amely a beszámolási évben mindössze egy hónapot tevékenykedett. Ha az új garnitúra hamarabb kezdi... Akkor talán nem kellett volna a számvizsgáló bizottság elnökének, dr. Bodnár Istvánnak a beszámolója után feltenni bizonyos passzusokra utaló (ilyenek voltak például a hirdetési és reklámköltégek, a sportszolgáltatások és az egyéb, egyenként több mint 16 millió forintos kiadások) kérdéseket, amelyekre nem érkezett kielégítő válasz. - A múlt árnyéka... - összegzett Somossy József, mintegy kimondva végre a sokak álltal várt mondatot. Nem érkezett reakció. Akitől jöhetett volna nem tisztelték meg jelenlétükkel a közgyűlést, így pedig tényleg nem volt kivel megvitatni ezt-azt. Tán ezért is, ha nem is szívből, de elfogadták a tavalyi költségvetést, így végre valahára fátylat boríthattak a sokat emlegetett múltra. Ebben is meg volt az egyetértés. És ha már egyetértés: a KSI növendékei között is teljes volt az összhang. "Jó" iskolásokhoz méltón huncudkodtak a tőlük távol helyet foglaló vezetőjükkel, az olimpiai bajnok Dömötör Zoltánnal, akinek a mobiltelefonját hívogatták egymás után. A sok csengetés, a telefon dallama amúgy aláfestésnek sem volt rossz (persze kérdés, hogy az egykori nagyszerű játékos mit szólt hozzá...), hiszen ünnepi hangulatban csordogáltak az események. Bizony rég volt erre példa vízilabda közgyűlésen... - Nem is rólunk, hanem róluk kell hogy szóljon a sportág - fejtette ki véleményét, és mutatott közben a sorok között megbúvó, pénzjutalomban és emlékplakettben részesülő férfiválogatott tagjaira, szövetségi kapitányára Cservenyák Tibor, az egykori nagyszerű kapus. Nem lehetett vele vitatkozni. A három megüresedett elnökségi helyre Dóczi Istvánt, dr. Konrád Jánost és Papp Albertet választotta a közgyűlés, illetve megerősítette ezen minőségében Godova Gábort, a fegyelmi bizottságba pedig a Koós László, dr. Konrád Sándor kettőst szavazták be a tagok. Meglepően az utolsó, "egyebek" fedőnevű napirendi pont tárgyalása során csupán Lemhényi Dezső kért szót (alapszabálymódosítási kéreleme, miszerint a sportág minden olimpiai bajnoka felszólalásal bírjon a közgyűléseken elfogadást nyert), máskülönben semmiféle változtatás, rágalmazás, negatívum nem hagzott el. Tényleg rendhagyó közgyűlés volt. (amler), Nemzeti Sport 1999. december 30. |
| ||
|
||
VÍZILABDA.1999 |
||
|
FONTOS
