Most már csak azt kellene eldönteni, hogy az aranyesélyes két csapatunk kapitánya közül kit "irigyeljünk" jobban: a pólósok főnökét-e, dr. Kemény Dénest, akinek aĘjátékosait légúti betegségek terítik le, vagy a kézilabdázók mesterét, Mocsai Lajost, akinek a lányait különféle sérülések tizedelik.

Kemény amondó, az ő helyzete annyival jobb, hogy ha normálisan kikúrálják a fiúk betegségét, akkor a bajok nyom nélkül elmúlnak, míg egy térdszalaghúzódás bármikor visszaköszönhet a későbbiekben. Épp a bacilusok elleni harc jegyében döntöttek úgy a dokik, hogy a tüdőgyulladást kapó MŠrcz Tamást kórházba dugják. "Bár ez egy kívülálló számára nyilván riasztó, valójában Tomi állapota nem annyira súlyos - magyarázta dr. Pavlik Gábor, a válogatott orvosa. - Viszont épp azért, mert közel az olimpia, ilyenkor nem lehet sokáig húzni a kezelést, lórúgásszerű gyógyszeradagokkal kell megszüntetni a betegséget. Minthogy az ő esetében az antibiotikumot a lehető leghatásosabban infúzión keresztül lehet beadni, ezért úgy láttuk jónak, ha befekszik a Sportkórházba."

"Eredetileg egy homlokröntgenre mentem be, mert fájt a fejem, de Jakab doktornő gyanút fogott, és azt tanácsolta, nézzük meg a tüdőmet is. Így derült ki az egész - mesélte a bizarr történetet MŠrcz. - Ugyan nem szerettem volna bent maradni, de Erzsi néni rám rivallt, hogy akarok-e menni az olimpiára, vagy sem, erre én már indultam is kórterem felé. Szerencsére, nem érzem gyengének magam, nincs magas lázam, azaz azt hiszem, nem sínylem meg nagyon a kihagyást. Csupán egyvalami elviselhetetlen: reggel hatkor ébresztenek, a vérvizsgálat és az injekció miatt. De ha minden jól megy, csütörtökön hazamehetek, hétfőtől pedig folytathatom az edzéseket."

MŠrcznek amúgy számos látogatója van: dr. Molnár Tamás, például, akinek az ujja csúnyán összeakadt a Steinmetz Barnáéval szerda délelőtt - szerencsére nem tört el, amint az a szomszédos osztályon kiderült -, aztán ugyanide jár kontrollra Benedek Tibor. Az ő kórisméje szolidabb, mindazonáltal egy "szépen fejlett" arcüreggyulladással ő is épp annyit edzhet, mint MŠrcz - azaz semmit. Ennek ellenére nincs különösebben elkenődve: "Kezdek megint a régi lenni. Visszatérnek az automatizmusok a játékomba, érzem magamban az energiát, kezd úgy összeállni a mozgásom, hogy az olimpián rendben legyen minden. Végtére is az a legfontosabb, hogy ott játsszon jól az ember. Bár az utolsó három meccs a legfontosabb, az sem mindegy, hogy a csoportmérkőzéseken miként megy, elvégre lelkileg azokon alapozható meg a későbbi jó teljesítmény. Úgy gondolom, a sydneyi produkció elsősorban a pszichikai tényezőkön múlik; fizikálisan aligha lesz problémánk, viszont ha idegeskedik valaki, hogy ez nem sikerül, az nem sikerül, akkor hamarabb elfárad. Ezért fontos, hogy egyre inkább érzem a ritmust."

Addig is, amíg a két pólós meggyógyul, Kemény doktor kénytelen az egymás közötti játékhoz a szigeten edző klubcsapatok tagjai közül résztvevőket rekrutálni: így "rántatott be" a tréningekre az eredetileg a nagymedence melletti büfébe induló újpesti, Kollár György, továbbá a lilák bekkje, Szabó Gábor.

A betegségek egyéb hátulütőiről szólva, a kapitány kijelentette, feltehetően hiányozni fog ez az egy hét kihagyás Benedekéknek, tönkre azonban nem teszi az eddig elvégzett munkát. "Sőt, az ilyen kényszerszünetek leplezik le legjobban az edzőket: ha Sydneyben ők játszanak a legjobban, ki fog derülni, hogy milyen hülye a tréner, aki túldolgoztatta a többieket" - nevetett Kemény két köhögés között, minthogy még ő is nyögi a lábon kihordott tüdőgyulladását. "Le kellene feküdnöm, de nem megy. Képtelen vagyok elhagyni a csapatot" - indokolta rekedt zihálását, majd jelezte, lassan szétesik a vonal, minthogy kiért az erdőbe. "Inkább a fák között gyógyulok, nem az ágyat nyomva" - mondta, az ember pedig elgondolkodott azon, hogy az ilyen betegek miatt szokták kérni az orvosok a korengedményes nyugdíjazásukat.

csurka, A színes Sport 2000.08.31.