Hogy az ausztrálok machinálnak-e ugyanúgy, mint Perth-ben, ezt azért dr. Kemény Dénes sem állítaná - 1998-ban a hazaiak végig a "centerpályán" játszottak esténként, minket csak az ellenük vívandó elődöntőre engedtek be oda, előbb nem -, mindazonáltal a hétfőn megkapott edzésbeosztás némi "kicsellózási" szándékról tanúskodik.

A magyar csapatirodától kapott fax szerint ugyanis a magyar együttes szerda délután háromtól gyakorolhat a csoportmeccsek és negyeddöntők helyszínéül szolgáló ryde-i úszóközpontban - apró bibi, hogy a válogatottunkat Brisbane-ből Sydneybe hozó járat fél háromkor landol a reptéren. "Az ausztrálok hónapokkal ezelőtt érdeklődtek, igaz-e, hogy csak huszadikán érkezünk. Visszaírtam nekik, hogy igen, mégpedig délután, ezért estére adjanak medencét. Erre beosztottak délután háromra, amiről nem tudom, mit gondoljak" - dohogott Kemény.

Megoldás ezek után csak egy kínálkozik. A későbbi időpontokra beosztott négy együttes valamelyikével lekötni egy kétkapus gyakorlást. Remélhetőleg az olimpiai faluban tevékenykedő magyar apparátus tető alá tudja hozni a meccset. A célba veendő országok: Kazahsztán, Ausztrália, Oroszország vagy az Egyesült Államok. Meglehet, az amerikaiak kivételével a másik csoport résztvevői örülni fognak a lehetőségnek - ám ez csupán reménykedés. Mert ha esetleg mégsem sikerülne megszervezni a közös tréninget, úgy a csapat először a görögök elleni nyitómérkőzésen ismerkedhetne meg azzal a medencével, amelyben nyolc olimpiai találkozójából hatszor vízbe száll - az a kapitány szerint "több lenne, mint botrányos".

A rajt előtti két napra ugyanis külső helyszínre tették a mieinket, márpedig nem mindegy, hogy egy játékos be tud-e lakni egy uszodát, megszokja-e a medence szélességét, a kapuk himbálózását, a térbeli arányokat - ezek a víz szintjéről passzoló-lövő pólósnál nem elhanyagolható tényezők.

A Sydneyben orvoslandó bajokhoz képest Brisbane-ben békésen telnek együttesünk napjai, a vasárnapi gyakorláson feltűnő fölényben voltak az olaszokkal szemben, jóllehet a játék még mindig nem volt olajozott. Ez a kapitány szerint nem is baj, az volna a rossz jel, ha már most szárnyalnának a fiúk. Akik hálŐ Istennek makkegészségesek, csupán a mobil nőtt a fülükhöz, telefonbeszélgetésünk idején Kemény doktor azon volt, hogy ha hátrafordul a mikrobuszban, és meglát egyetlen embert, aki nem beszél vagy SMS-ezik, annak fizet egy sört.

"Ez a pénz is nálam marad" - közölte kisvártatva, a terepszemle után.

A színes Sport, 2000.09.19.