Három a magyar igazság. Még Jugoszláviában is.

A három magyart (Kásás Zoltánt a kispadon, Vincze Balázst és Tóth Lászlót a vízben) felvonultató becsei pólósgárda három nagy diadalt ünnepelhetett az idén. Elhódította a Bajnokok Ligája győztesének járó díszes serleget, majd annak rendje és módja szerint a jugoszláv bajnokságban, illetve a kupában is az élen végzett. A határ túloldalán hatalmas népszerűségre szert tett szakvezető jelenleg családja körében tölti napjait, míg Tóth center Olaszországban piheni ki a kissé megerőltető idény fáradalmait. Vincze Balázs azonban feleslegesen böngészgetné az utazási irodák katalógusait, hiszen az irányítónak mostanság akad fontosabb dolga is a nyaralásnál...

-- Csak edzünk, edzünk és edzünk -- foglalta össze programját az Újpest egykori kiválósága.

-- Két hete készülnek közösen az olimpiára. Hogy bírják a Kemény Dénes diktálta iramot?

-- Köszönjük, egész jól. Pedig ez a felkészülés legfárasztóbb, hogy azt ne mondjam, legunalmasabb része. Rengeteget úszunk, a labdával ritkán találkozunk, így estére igencsak megviseltnek t?nhetünk. Mindezt a kapitány is észrevehette, hiszen a minap egy lazább programot állított össze. No, a penzumból nem vett vissza, épp csak arról volt szó, hogy a szokottnál kisebb intenzitással kellett tempóznunk.

-- A hangulat, ugye, azért a régi?

-- Persze, jól megvagyunk a fiúkkal. Egymás megtréfálására azért mindig marad energiánk.

-- Most tizenkilencen vannak, de nemsokára sz?kül a kör...

-- Igen, igen, Sydneybe csak tizenhárman utazhatnak.

-- Miért nem úgy fogalmazott, hogy "utazhatunk"?

-- Mert egyelőre csak reménykedem abban, hogy benne leszek a szerencsés tizenháromban.

-- Miért ne lenne benne? Évek óta tagja a lassan legyőzhetetlenné váló együttesnek.

-- A különbség az, hogy korábban a meghatározó játékosok közé tartoztam, de mostanra kiegészítő ember lettem. Hadd tegyem rögtön hozzá, megbarátkoztam ezzel, hiszen elsősorban a csapatérdeket kell szem előtt tartani, és én, amiben tudom, segítem a társaimat.

-- A "prológ" mindenesetre jól sikerült: klubjával, a Becsejjel három elsőséget is begy?jtött. Tényleg, marad Óbecsén?

-- E kérdésre a jövő héten tudok pontos választ adni. A BL négyes döntője előtt beszéltünk már arról, hogy maradunk, ám ennél tovább azóta sem jutottunk. Az elnök éppen nyaral, a jugoszláv válogatott a napokban érkezik meg tengerentúli túrájáról, így mostanáig nem volt kivel tárgyalnunk.

-- Más egyesület elöljáróival azért tanácskozhatott volna.

-- Én inkább maradnék Óbecsén, elvégre ki az a bolond, aki elkívánkozik a világ legjobb csapatától...

-- És ha az Újpest hívná?

-- Azért, ha lehetne, egy darabig még külföldön szerepelnék. Talán egyszer visszatérek majd a lila-fehérekhez. Újpesten nőttem fel, ott lettem válogatott játékos, csodálatos gárdában pólózhattam. Jó lenne még egyszer egy hazai klub színeiben a BL-győzelmet ünnepelni, hiszen nem mindegy, hogy három embert vagy milliókat tesz boldoggá a magyar siker.

-- Csak önökön múlik: október elsején sokunknak szerezhetnének örömet...

-- Ezt nagyon jól tudjuk. Amúgy egy ötkarikás aranyérem a pályafutásom megkoronázása lenne. Csak jussak ki az olimpiára...

Nemzeti Sport, 2000. július 07.