Vasas-Plaket-Honvéd-Domino 11-10 (2-4, 4-2, 2-1, 3-3)

Komjádi uszoda, 500 néző. V: Marjay, Szentgyörgyi

VASAS: Kovács Z. - VINDISCH 3, VARGA T. 4, Kovács R., Rex-Kiss B., VÁRI 3, STEINMETZ Á. Cs: Czirok 1. Edző: Somossy József

HONVÉD: Pelle - Gombos, Jäger, VARGA II ZS. 2, BÁRÁNY 1, SUGÁR 3, TÓTH I. 3. Cs: Bereczki 1, Takács A., Szívós, Ofner, Kovács O. Edző: Kovács István

Gól - emberelőnyből: 12/8, ill. 6/4

Négyméteresből: 1/0, ill. 1/1

Kovács úr nyugodtnak tűnt, Somossy úr pedig rossz kedvűnek. Mindketten ültek a Komjádi uszoda lelátóján, és néztek maguk elé. Talán a langyos vizet figyelték, ahogy csurog és fodrozódik, vagy talán arra gondoltak, hogy ma bizony nem kellene itt befürödni. Így várták a kezdést különös hangulatban. Pedig akár örülhettek is volna. Például azért, mert Somossy úr csapata a Vasas erőn felül teljesített szombaton, és bár "ebben" a Barcelonában nem Rivaldo vagy Kluivert tempózik, az a 7-7 ott, Katalóniában bravúros eredmény.

Hanem itthon...

Somossy úr csapata, a Vasas, valahol valamikor irányt tévesztett. Úsztak, úsztak az angyalföldi fiúk becsülettel, egyszer sem kellett nekik mentőöv vagy kacsás úszógumi, de a labda olykor zavarta őket. Pedig nem így indult, a bajnokság elején rangadókat nyertek, s máris aranyesélyesként emlegették az "örök második" Vasast.

Kovács úr csapata, a Honvéd viszont egyenletes utat járt be. Egyetlen vereséggel (Szentesen, ott, ahol a hatos megáll...) és alapszakasz-győzelemmel jelezték a nagyérdem?nek, hogy eljött az idő, eljött az ő idejük, a Honvéd első bajnoki aranyának az éve. És persze Kovács úr pontosan tudja, milyen is, amikor a csapata végigveri és vezeti a mezőnyt. A lila korszakról tudna mesélni órákig az edző, de az egy másik történet.

Talán ezért is fordulhatott elő, hogy ezen a szerda estén Kovács úr nyugodtnak t?nt, Somossy úr pedig rosszkedv?nek. Az angyalföldi edző lehangoltságát fokozta, hogy nem játszhatott Katonás no meg Lehmann, aki egészen sajátságos módon a saját dobhártyáját tette tönkre. Úgyhogy az angyalföldi "vízi járőrök" bizony alig-alig voltak. A kispadon ifisták ültek, és talán Somossy úr arra gondolt, hogy szerez magának egy klasszikus fecskét, és ő is beszáll.

Aztán egészen váratlanul kezdődött. Az utazástól fáradt és a sérülésektől, eltiltástól hiányos Vasas pillanatok alatt elhúzott kettővel, megörvendeztetve kevés, de olykor hangos szurkolóit. De a folytatásban látszólag helyreállt a rend. A végig doboló, éneklő Honvéd-tábor örömmel nyugtázhatta, hogy kedvencei a Vasassal is elszórakoznak, és ez a Sugár ezen az estén több mint reménysugár. Szelte a habokat a Honvéd, és vezetett 5-2-re, majd 6-3-ra is. Aztán egy "családi dráma" egészen furcsa végjátékot hozott.

Varga Tamás, a Vasas játékosa többször szembekerült a medencében öccsével, Varga Zsolttal, és bizony ezen a napon a bátyó volt ügyesebb, erősebb, sőt gólerősebb. Valami hihetetlen lelkesedéstől vezérelve fordított a Vasas (a bírókra nem lehetett bizony panaszuk a piros-kékeknek ekkor...), és ekkor már Kovács úr t?nt rosszkedv?nek, Somossy úr pedig látszólag nyugodtnak. Bárányék hallgattak, és mentek a Vasas után. Ami az elején még simának t?nt, az a végére drámai fordulatot vett. Amikor a Vasas átvette a vezetést, többször is meccslabdához jutott. De ekkor jött ki, hogy az angyalföldiek kevesebben vannak, Somossy úr, akinek időközben elment a hangja, már kiabálni sem tudott, bizony nem tud cserélni. De a záró szakaszra Kovács úr is felállt a kispadról, többször besétált a medence közepéig, bár ha tehette volna, inkább fut vagy legalább is ugrik, hogy azzal is erőt öntsön meglepődött tanítványaiba.

Jött az utolsó negyed, és minden nyíltnak t?nt.

Dobolt, szurkolt a Honvéd-tábor, de ezen az estén ez is kevés volt. Hogy mikor volt az igazi fordulat és hogy mitől kapta össze magát a Vasas, az nagy kérdés. Talán csak az egyre feszültebb Somossy úr tudná megadni a választ. Aki látta az angyalföldieket a Ferencváros ellen vízipólózni, az talán azon sem csodálkozott volna, ha "feloszlatják" a csapatot a bűn rossz játék miatt. De ez már a múlt.

Ment egy góllal a Vasas, egy perc volt hátra, és jött, úszott előre a Honvéd. A nézők az órát és persze a medencét figyelték. A jelek szerint a versenybírók nem. Egyszercsak azt lehetett látni, hogy Somossy úr magából kivetkőzve az ő rekedtes, alig hallható hangján üvölt, hogy letelt a támadóidő. Kritikus pillanat volt, mert éppen kiállítottak egy angyalföldit. Állt a játék, a versenybírók tanácstalanul néztek egymásra, aztán jobb megoldás nem lévén, kiállították, elküldték a reklamáló Vasas-trénert. Maradt az emberfór és a labda a Honvédnál, ám Kovács úr csapata valahol, valamiért irányt tévesztett.

Legalábbis ezen az estén.

Így ért véget a rangadó, aminek lefújása után gyorsan, nagyon gyorsan tűnt el az öltözők rejtekében Kovács úr és Somossy úr, hogy már senki se láthassa, hogy ők most milyen idegállapotban vannak.

(sinkovics)

Somossy József: - Szaporodtunk egy eltiltottal, bár az igazat megvallva, fogalmam sincs, miért állítottak ki a bírók. Úgy gondolom, megérdemelten nyertünk, háromgólos hátrányunknál is éreztem, talpra áll a csapat.

Kovács István: - Nem értem... Biztos vezetésünknél a második negyedben a bírók azért hozták fel a Vasast, hogy jó meccset játsszunk. Ez felfoghatatlan és felháborító!

A meccs...

...PÁRHARCA. A Varga fivérek csatája sokáig emlékezetes marad azoknak, akik látták. Különösen a vasasos Tamás játszott ezen a meccsen "teljesen felspanolva", minden egyes góljánál örömtáncot lejtett a vízben, és mintha odaszólt volna testvérének: "Na öcskös, ezt kapd ki..."

...TANULSÁGA, hogy ezt a Vasast a rossz forma és a nehézségek ellenére sem szabad leírni, hiszen a bajnokság eddigi legjobb csapata ellen állt talpra képletesen, és fordított háromgólos hátrányból, ami nagy fegyvertény. Különösen a Fradi elleni legutóbbi katasztrofális játék után...

...ÜZENETE csak az lehet, hogy Kovács István csapata a vereség ellenére bizony a legjobbak között van a honi mezőnyben. Ez a Honvéd már nem az a Honvéd, amelyiket a legutóbbi évtizedekben kézlegyintéssel intéztek el. Kovács István hasonlóan remek munkát végez itt is, csakúgy, mint Újpesten, és könnyen megadathat neki az élmény, ami a liláknál: bajnoki arannyal zárhatja a szezont. Pedig ebben a Honvédban nem játszik Benedek, Vincze vagy Kásás, és ez a nagy szó!

Szőnyi út, 200 néző. V: Juhász, Vajda

BVSC: SZÉCSI - Csányi, MADARAS 2, DABROWSKY, Sz?cs 1, Kis G., Varjas 1. Cs: Petik, Fülöp G. 2, Ibolya 2, Tromler, Dávid Z., Németh Zs. Edző: Gerendás György

SZEGED: Baráth - Krnács 1, Varga P. 2, Mód, Weszelovszky 1, Szabó Z., Nitsovits. Cs: TÓTH I. (kapus), Balla, Krcsák, dr. Török, Németh Z., Éles. Edző: Horváth Viktor

Gól - emberelőnyből: 6/3, ill. 7/2

Négyméteresből: 0, ill. 1/1

Az előző fordulóban mindkét csapat bravúros eredményt ért el. Amíg a BVSC Ferencváros elleni idegenbeli sikere még benne volt a pakliban, addig a Szeged Vasas elleni győzelmére kevesen számítottak. Hamar kiderült, hogy a Szeged csak hazai pályán veszélyes ennyire. A megilletődött vendégektől ugyanis igen hamar megléptek Gerendás György tanítványai.

Már a mérkőzés elején látni lehetett, hogy a BVSC nem akar a Vasas hibájába esni. Habár az első támadásokat még kihagyták a vasutasok, a második próbálkozásukat már siker koronázta. Madaras gólja után a kapuk felváltva forogtak veszélyben, sokszor a kapufák mentettek a hálóőrök helyett. A játékrész végén egy előnyt is kihasználtak a hazaiak, így nyugodtan várhatták a folytatást. A továbbiakban sem volt sok izgulnivaló, bár ezt a hazaiak aligha bánták. A Szegednek szinte nem is volt kapura lövése, de ha mégis, azt Szécsi könny?szerrel védte, míg a BVSC tovább termelte a gólokat. Fülöp két emberelőnyt váltott gólra, Ibolya pedig akcióból talált be. Ha a harmadik negyed lett volna az első, talán izgalmasabban alakul a mérkőzés, ugyanis ezt a játékrészt a Szeged nyerte meg, de ennek már semmi jelentősége nem volt.

A BVSC védekezésének dicsérete, még inkább a Szeged támadójátékának kritikája az a tény, hogy a vendégek az első góljukat a mérkőzés 15. percében dobták - azt is négyméteresből. Ezzel megtört a jég, ugyanis még kétszer találtak be a kapuba a hét perc alatt. A mérkőzés legszebb egyéni alakítását is ebben a hét percben láthattuk, igaz, ezt már a hazai színekben játszó Madarastól, aki a saját kapuja előterében szerelt, felúszott a labdával, majd Tóth fölött a hálóba bombázott. Az utolsó felvonást 7-3-mal várták a csapatok. A négygólos különbség megmaradt a végére is, de két gólt így is láthattunk a negyedik hét percben. Előbb Petik varázsolta Ibolya elé a labdát, akinek csak ki kellett használnia a ziccert, majd a másik oldalon Szécsi kiállítása után Varga lőtte a kapuba a labdát, még mielőtt Dávid ideiglenesen átvehette volna az olimpiai bajnok kapus szerepét.

Gerendás György: - Örülök a nagy gólarányú győzelemnek, de nem volt ennyi a két csapat között.

Horváth Viktor: - A jobbtól nem szégyen tanulni.

(kalinowski)

1. BVSC	14	11	2	1	144- 90	24
2. Honvéd	14	11	1	2	148- 86	23
3. Vasas	14	10	-	4	160-109	20
4. FTC	14	8	2	4	145-109	18
5. UTE	14	4	6	4	94- 90	14
6. Szeged	14	6	2	6	102-105	14

(a.z.), Nemzeti Sport 2001.02.01.