"Theatre" - közölte Kratochvill játékvezető Kárpáti Györggyel, amikor a magyar pólólegenda az iránt érdeklődött a meccs lefújását követően, hogy Székely Bulcsú visszarántásért nem járt volna-é esetleg négyméteres (amúgy gyurikásan: "pönalti"). A szlovák bíró azt állította tehát, hogy Székely rájátszott az esetre.

A tévéfelvétel nem ezt bizonyítja. Nehéz egyértelműbb szituációt találni egy négyeshez. Ilyenből akadt még egy (azt sem kaptuk meg), mint ahogy a képek azt is bizonyítják, az európai bíróelit krémjéhez tartozó két fehérruhás által a görögök javára megítélt két büntető sem állja ki a próbát.

Ott plusz kettő, itt mínusz kettő. Egy ilyen mérkőzésen messze nem mindegy.

A háttér? Volt egy olyan verzió, hogy a pireusziakat segítik, mert ők akarják megrendezni a négyes döntőt, ám a LEN vezetői elárulták: Dubrovnik lesz a befutó. Marad hát ama bizonyos, amerikai üzleti körökben divatozó mondás, amely szerint "soha ne becsüljük alá az egyszerű, készpénzes megvesztegetésben rejlő lehetőségeket". Erre is többen bólintottak a semleges külföldiek közül -nem mintha ez vigasztalná bajnokcsapatunk tagjait.

Tanulság?

Először is: minthogy válogatottunk négy éve uralja a világot, világos, hogy a győztest egy idő után automatikusan körüllengő utálat klubjainkon csapódik le: amikor 35 magyar pólós játszik külföldön, az ászaikat évről évre elvesztő kupagárdáinktól nem várható el, hogy kibírják ezt a nyomást. (Jó csapatot nehéz megveretni, annak idején, 1994-ben a "nagy UTE" mosolyogva bírta ki Zágrábban, hogy a Mladost elleni BEK-negyeddöntőn 17-5 legyen a kiállítási arány, s nyert 14-12-re.)

Másodsorban meggyőződhetett róla bárki, nem véletlenül kérte Kemény Dénes szövetségi kapitány Salamon Ferenctől, hogy ezt a két bírót tartsa távol a válogatottól (amit sportdiplomatánk az elmúlt négy, aranyakat hozó esztendőben el is ért).

Harmadsorban hiába reménykedett Vad Lajos, hogy Klaric ellenszenvvel viseltet majd a pireuszi tréner, Dragan Matutinovic iránt, aki tavaly még a Splitska Banka szakvezetőjeként sallangmentesen lecsalózta egy rádióinterjúban a horvát bajnoki döntő első mérkőzése után. A világ egyik legjobb bírójáról ismét kiderült, az erkölcs m?fajában továbbra is az alsóházba sorolható.

Végül pedig megállapítható: az, hogy egy szimpatikus gárda tagjai becsületesen felkészülnek feledve minden gondjukat (hónapok óta nincs fizetés), meghalnak a vízben, önmagukat múlják felül a sorsdöntő mérkőzésen, nem elég. A sportban az lett volna- egy előre lejátszott partiban kevés. Mert ez, ha úgy tetszik, színház volt.

"Theatre" - ahogy Kratochvilltól is hallhattuk.

csurka, Nemzeti Sport 2001.04.09.