|
|
| ||||
|
|
Férfibajnokság a Dreher-kupáért, döntő, első mérkőzés
Lendületben maradt a Vasút Honvéd-Domino-BVSC-Brendon 10-12 (3-3, 2-3, 2-5, 3-1) A mérkőzés osztályzata: 3
Honvéd
BVSC
A kezdés előtt az égvilágon semmi jel nem utalt arra, hogy a harmadik negyed közepén az Ibolyára kijátszott emberfóros helyzet után az addigi legnagyobb különbség, a Honvéd szempontjából 6-9 áll majd az eredményjelző táblán. Pedig az állt...
Még Gerendás sem -vallotta be utóbb... És persze a hazaiak sem. A Honvéd nyugodtan várta fennállása első döntőjét, játékosai különösebb drukk nélkül ugrottak a Kőér vízébe. Dabrowski gólja után sem estek kétségbe, Sugár bevágta az első büntetőt, majd Gombos lőtt gyönyörűen Tromler kezei mellett a rövid sarokba. Helyre állt a világ rendje -gondolhatták a Dimonósok. Aztán csak néztek. Néztek, amint Dávid a kiállítás után ziccerben egyenlített, és néztek, amint Tromler a meccs első akciógólját lőtte. Ugyan Péter csapata második négyméteresét értékesítette, ám a 3-3-al zárult bevezető negyed már jelezte, a Vasutas bizony a sikerel megvívott elődöntőt követő harminnyolc órában erőt merített. Ja és ne feledkezünk meg Szécsiről sem! Mert az igazi jel ő volt. Hamar tudtára adta ugyanis a fehér sapkás vitézeknek, gyerekek, ma hiába próbálkoztok. Zúdultak, záporoztak az olimpiai bajnok kapujára a lövések, ám ő állta a sarat. A második negyedben is mindössze egy büntető (Sugár) és egy emberelőnyös ziccer (Varga Zsolt) végén jártak túl az eszén a honvédosok, akik mintha élő fallal találták volna szembe magukat. Még Pelle, a kapus (!) is megpróbálkozott a góllövéssel, társai buzdítására próbálta a Szécsi által üresen hagyott kaput célba venni. Nem járt sikerrel... Ellenben a túloldalon "sült" a keze mindenkinek. Madaras, Petik, Szűcs, aztán a következő hét percben Varjas, Madaras másodszor, Ibolya, Madaras harmadszor és Németh Zsolt. Egységesen, a terhet egymás között elosztva pólózott a BVSC, nem lehett tudni, melyik játékosa fog vállalkozni. Kilencen is betaláltak Pelle kapujába, mintegy bizonyítva az iménti állítás helyességét. Bárány ugyan sorra szerezte a Honvédnak a négymétereseket, Gombos és Tóth is jól játszott, mégis, tíz perccel a vége előtt, a fentebb említett Ibolya-gól után eldőlt minden. Az utolsó negyedben taktikusan, a támadóidőt végigjátszva adogattak a vendégek, akiknek bőven belefért a záró negyed 3-1-es veresége, hiszen összetettben így is két góllal, 12-10-re nyertek. Legközelebb szerdán, a Szőnyi úton mérkőznek a felek. Addig a BVSC játékosainak pihenni, a Honvéd pólósainak pedig beszélgetni lesz idejük. Rájuk fér - kire ez, kire az. A három nyert mérkőzésig tartó párharc állása: 1-0 a BVSC
javára. HONVÉD Miután a Honvéd már jó ideje bejutott a döntőbe, játékosainak bőven volt idejük felfogni, mekkora lehetőség előtt állnak. Vagyis "kellőképpen" idegesen várják a vasutast, de még az efféle rangos mérkőzésekhez hozzászokott Kovács István is egy árnyalattal sápadtabbnak tűnik, mint máskor. A meccs előtt öt perccel már csak a kezdő játékosok úszkálnak a medencében, ki-ki a maga módján az utolsó simításokat végezve idegein. Tóth Imre megjegyzi tásainak, nem szeretné, ha a BVSC elrontaná százszázalékos mérlegét a bajnoki döntőkben. A kezdés után egy merő biztatás a hazai kispad, minden társ megmozdulását megtapsolják, csak úgy árad belőlük a pozitív energia. A vendégek vezető gólja után is csak az edzőn látszik némi szemrehányás, a játékosok nem bántják egymást. Azért a második kapufát követően már kicsúszik a szájakon egy-egy megjegyzés... Pelle nagy védése viszont újra fellelkesíti a fehér sapkásokat. Sugár négyméterese semmiféle reakciót nem vált ki a padon, Gombos előnygólja is csupán halk tapsot érdemel, ellenben egy emberfórban eladott labda hatására kirobban a vita. Bár még három találat esik a szünetig, szinte csak erről az esetről szól mindenki. Az első pihenő alatt is az elszalasztott lehetőséget elemzi a csapat, hiszen a lélektanilag fontos szituációban elhúzhattak volna két góllal. "Három-egy lehetett volna, helyette egyből elvitte a kapus a labdát. Nem csinálták meg a forgást..." - hangzik Kovács szájából. Talán ennek köszönhető, hogy a következő emberelőnynél már jobban figyelnek a dominósok, és Varga révén átveszik a vezetést. A cserejátékosok általában maguk között elemezgetik a szituációkat, de egy ellenük ítélt kontrafaultot már nem hagyhatnak szó nélkül. "Hé, hát ne haragudjál, hogy lehetsz kontra?!" - kiáltás hangzik el a pihenőktől, mire Székely játékvezető figyelmezteti őket, ha még egyszer szól valaki, az edző fog sárga lapot kapni, mivel nem tudja beazonosítani, ki volt az. Erre Kovács is leinti fiait egy "csend legyen"-nel, bár ez inkább hangzik a bíró felé történő gesztusnak, mint a játékosok rendreutasításának. Félidőben egy rövid eszmecsere Székely és a hazai pólósok között, majd következhet a harmadik játékrész. Itt is van egy kis galiba, hiszen Juhász játékvezető jelzése (Takács kiállítása) a játékosok szerint nem egyértelmű, így még egy négyméterest is lőhet a vendég. A pólósok egyre idegesebbek, bizonygatják az igazukat, ám ez hamar visszaüt. 6-9-nél az ötödik büntetőjüket lőhetik Bereczkiék, mikor valaki felveti: "Ezt is Sanyi lövi?" Megérezhetett valamit, hiszen Sugár ezt már kihagyja. Az ellentámadásból a zuglóiak négyre növelik előnyüket, ami már demoralizáló hatással van a honvédosokra. Tóth Imre góljának nem is tudnak igazán örülni, de egy újabb kontrafault meghozza a hangjukat. Meg is kapják a beígért sárgát, ám Németh Zsolt találata az igazi büntetés számukra. Ettől kezdve minden eredménytelen támadás fizikai szenvedést okoz
a tehetetlenül szemlélődő csapattársaknak. Lemondó legyintések, arc
tenyérbe temetése és csend jellemzi a kispadot. A vereséget a
rutinosabb játékosok még percekig elemzik, főként a folytatásra való
tekintettel. A többiek pedig letörten bandukolnak az öltöző felé, ám
már előre néznek. "Még nincs vége!" - jegyzi meg sokat
sejtetően Bárány Attila, akivel mindenki egyetért. "Ma jobb volt
a BVSC. Felkészülünk, és az összes többi meccsen győzni fogunk"
- ígéri Pelle Balázs. Takács Attila más szemszögből is
elemzi a helyzetet. "Nagyon sajnálom, hogy itthon, az
oroszlánbarlangban kikaptunk, de rendezzük sorainkat. Két éve
dolgozunk azon, hogy az élre kerüljünk, és hihetetlenül szép
eredmény lenne, ha megnyernénk a bajnokságot." Varga Zsolthamar
kipontozódott, ezért ő talán még elégedetlenebb, mint a többiek.
"Sajnálom, nem hagynak többet játszani, mert én játszani
szeretnék..." Mestermérleg Kovács István: - Nagyon sokat hibáztunk, nem
játszottunk jól. Különösen az elejét rontottuk el. Kikaptunk, de
nincs veszve semmi. BVSC Az addig kollégájával, Kovács Istvánnal beszélgető Gerendás Györgyön akkor látszik először a feszültség, amikor Székely Zoltán játékvezető a sapkák felvételére utasítja a játékosokat. Először Szécsi Zoltán jön ki a vízből, hogy felvegye a magáét, majd lassan követik őt társai is. A csapat edzője már nem tud ülve maradni, ide-oda járkál. Mielőtt vízbe küldi fiait, egy-két tanácsot ad Kis Gábornak. Aztán rajt! Gerendás pedig csak áll egy helyben. Nem nyugodtan, de szótlanul. Először az első gól előtt emeli fel a szavát. Megérte. Az addig dermedten ülő cserejátékosok is felállnak, éljeneznek. Majd egy, a meccset végigkísérő szituáció következi. Négyest dob a Honvéd. "Gyerünk, Zoli!"- üvöltik a padról, de Szécsi tehetetlennek bizonyul. 2-1-es Honvéd-vezetésnél éri először kritika a bírókat, mondván, "Szűcs nem csinált semmit, hiszen csak állt az ellenfele előtt!" Dávid egyenlít - jutalmul megkapja a cukorkát, ami a meccs előtti lakmározásból maradt. Megérdemeli. "Ez az, Miki" - harsog a padról, hiszen Tromler góljával ismét vezetést szerez a vasút. Gerendás a székbe rúg. Egy bajnoki döntő első negyedében két négyméteres kicsit sok... "Gyerünk, Cigány" - üvölti, de a hálóőr most sem tud hárítani. A szünetben Gerendás nyugodtan magyaráz, míg Szécsi a kapáslövésekre hívja fel társai figyelmét. Fülöp kiállításánál már nem olyan higgadt a tréner. És a kiküldött játékos sem. Egy hazai sarokdobásnál Gerendás "bosszút" áll a bírón. Amikor Székely arrébrendeli a dobást végző játékost, tréfásan feszegetni kezdi a játékvezető látószervének működését. Következő találkozásukkor már a vasút vezetője sem ússza meg. Sárga lapot kap. "Négyméteres lövőverseny van vagy mi a fene? - néz az égre a sárga-kékek edzője. Félidő. Gerendás persze feszült. "Ez legalább tényleg az volt"
- bólogat a padon ülőkkel egyetemben az újabb Honvéd-büntető
után. Később már ő is négyest reklamál. Mindenért. Egyet kap is a
csapat. "Csak kiabálni kell, és megkapjuk..." - jegyzi meg
Fülöp. A Dominó az ötödiket már kihagyja, ekkor érzik először a BVSC
játékosai, hogy megvan a meccs. "Azért figyeljetek"- szól a
vízbemenők után Csányi. 11-7-nél Gerendás is megváltozik.
Mosolyog, örül, nyelvet ölt, liheg. Az utolsó hét percre úgy küldi
vízbe a játékosait, hogy játsszák végig a helyzeteket. Petik
a vízben ad tanácsot: "Lóbáljunk csak huszonötöt nyugodtan,
mert azzal is megy az idő". Támad a Honvéd, de most már mindent
kihagynak, így a vasutas játékosai sem izgulnak. "Azért gólt
kellene lőni"- jegyzi meg a kiállított Fülöp, aki társat kap
Dávid személyében, akit szintén cserével állítanak ki. "Nem igaz,
ilyenért kiállítani, amikor az egész bajnokság alatt csak kétszer
küldtek ki?" - mérgelődik. Aztán hamar lecsillapodik, hiszen a
táblára néz. "Csak húzzuk az időt, lőjjünk a blokkba"-
utasítja játékosait Gerendás az időkérés során. Dabrowski új
feladatot lát el: a nagy órán nézi a hátralévő időt. Huszonöt
másodperccel később már társaival ölelkezik össze. "Lendületben
voltunk, bár a végére elfáradtunk. Szenzációs a csapat, Szécsi remek
volt" - mondja. Érkezik a kapus is: "Egyet kellett nyernünk
idegenben, jó, hogy már meg is van...". Varjas is osztja a
véleményét: "Értékes ez a győzelem, de csak a végén dől el, hogy
elég-e". A legtöbb gólt szerző BVSC-s, Madaras is boldog:
"Nagyon fáradtak vagyunk, de könnyebb volt úgy hajtani, hogy
végig vezettünk." Mestermérleg Gerendás György: - Nem hittem volna... Szombaton
hatszáz méteres levezető úszást kértem a játékosaimtól, de nehezen
ment nekik. Remegett a kezük a fáradtságtól. Le a kalapot előttük,
szenzációsak voltak. Bármi is lesz a végeredmény, büszke vagyok a
csapatomra. Itt, ott, amott Bonyolult játék a vízilabda. Bemegy a labda centerbe, rázuhan Bárány, rázuhannak Bárányra, karok erdeje, labda hol a víz felett, hol a víz alatt, Bárány hol a víz felett, hol a víz alatt. Juhász játékvezető épp "beleállna" a kontraítéletbe, azaz a BVSC-nek adná a labdát, amikor a túloldalról Székely fütyül egyet, majd oldalra fordítja egy pillanatra a fejét, szeméből valami olyasmit lehet kiolvasni, hogy "nem igaz, hogy ezt nem veszed észre", aztán ítél egy négyméterest a Honvéd javára, Szécsi ellen. Egy biztos: a kapu előtt támadt hatalmas fröccsből ezt is, azt is le lehetett szűrni. Mint ebben a sportágban általában... * Gerendás György nagy pszichológus. Vitatható négyméterest ítélnek csapata ellen, a negyed utolsó percében. Lenyeli. Viszont a középkezdésnél emelt hangon közli az övéivel: "Fórban az egyest vagy a kettest játsszátok!" Hogy a bírók is hallják, minek kellene következnie. Az egészben az a legszebb, hogy Gerendás nem veszi észre, néhány másodperccel a vége előtt tényleg megkapják a kiállítást. "Attila, lődd el!" - kiabál Varjasnak, aki viszont higgadtabb edzőjénél. Gerendás térfélcserénél méri fel a történteket, ki is szól a sajtópáholynak: "Hogy én mekkora baromságot mondtam... Nem láttam a kiállítást." Amiből alkalmasint lemérhető egy edző idegállapota a bajnoki finálé kellős közepén... * Kovács István kissé csalódottan állt a parton. Még peregtek a másodpercek, ám a tréner már tudta, bizonyosan megszakad egy nem mindennapi sorozata. Merthogy a kilencvenes évek legeredményesebb klubedzője első ízben veszített a gondjaira bízottakkal mérkőzést a bajnoki döntőben. Annak idején az Európát uraló UTE együttesével 1991-ben a Szentes, 1993-ban a BVSC, 1994-ben és 1995-ben pedig a Vasas ellen egyaránt 2:0-ra győzött, azaz nyolcból nyolcszor örvendhetett eddig. Most kilencedszerre, a Honvéddal kikapott. Gerendásnál nem találni ily izgalmas számokat: a Vasutast hetedízben döntőbe vezénylő tréner a mai találkozóval 10-7-re javította finálébeli statisztikáját. Annyi érdekesség persze akad, hogy 1993-ban az első "döntős"
vereség után épp Kovácsnak kellett gratulálnia. Számok víztükrében
Kapusteljesítmény. Pelle Balázs: 16 lövés/4 védés: 25%
Csapatstatisztikák. Összes lövés: 31-26 (negyedenként: 7-8, 12-6, 6-8, 6-4). Kontrafault: 3-0. Ráúszás: 3-1 Nemzeti Sport 2001.04.30.  A fekete sapkás Varjas dr. (BVSC) mintha integetne, Tóth Imre (Honvéd) csendesen fuldoklik Tegnap megkezdődött a Honvéd-BVSC vízilabda-bajnoki döntő. A kispestiek voltak a találkozó favoritjai, hiszen a zuglóiak pénteken keservesen vergődtek be a fináléba. A vasutasok lőtték az első gólt, ám a Honvéd ekkor még tartotta a lépést, és az első játékrész 3-3-mal zárult. A második negyedben 4-3-nál örülhettek utoljára a piros-fehérek, a BVSC percei következtek. A félidei egygólos vasutas előny a harmadik negyed végére négyre hízott. Madaras négyesből és távolról is eredményes volt, dr. Varjas is megtalálta a rést Pelle kapus feje fölött és Ibolya gyönyörűen húzta be a labdát emberelőnyben. A túloldalon csak Sugártól és Tóth Imrétől, a két rutinos játékostól jött válasz, így 11-7-es vasutaselőnnyel kezdődött a zárónegyed. A Honvéd ugyan közelebb került, ám a későn jött hajrá annyira volt elég, hogy szépítsen. A mérkőzést 12-10-re a BVSC nyerte, így lépéselőnybe került a három nyert meccsig tartó fináléban. Gerendás György, a BVSC edzője: - Nem vártam a győzelmet. A tegnapi úszás után volt olyan játékosom, aki remegett a fáradtságtól. Kovács István, a Honvéd edzője: - A helyzeteinket és az emberelőnyöket sem tudtuk belőni. buda, A Színes Sport 2001.04.30. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||
|
||
Vízilabda.2001 |
||
|
FONTOS
Kétségkívül váratlanul érte az embert a vendégek vezetése,
elvégre még a legelvakultabb zuglói szurkolók (nincsenek sokan...)
is egy hullafáradt BVSC-t vártak. Azok után, hogy Gerendás György
fiai az azonos játékerőt képviselő Vasassal kimerülésig húzták,
hogy csak a hatodik (!) derbi után jutottak a bajnoki fináléba,
senki nem gondolt erre az eredményre.
