Negyeddöntő

MAGYARORSZÁG-SZLOVÁKIA 12-3 (2-0, 3-3, 4-0, 3-0)

A mérkőzés osztályzata: 3
Ataköy nyitott uszoda, 300 néző. V: Süntü (török), Bervoets (holland)
Gól - emberelőnyből: 13/6, ill. 6/1
Négyméteresből: 2/1, ill. 1/1

MAGYARORSZÁG
BARÁT, Szűcs, PAJÁN 2, KOVÁCS O. 2, KIS G. 2, Weszelovszky 1, VARGA D. 3
CSERE: Suti 1, Szívós 1, Ferkó, Haufe, Bánhidy
Szövetségi kapitány: Merész András

SZLOVÁKIA
Hruskav, Grman, Hrosik 1, Polascsak, Cipov 1, Zatovic, Szabó
CSERE: Valovic 1, Stehlik, Koraus, Kratochvil, Szabados
Szövetségi kapitány: Ondrej Gajdac

A negyeddöntők további eredményei: Horvátország-Jugoszlávia 8-6 (2-1, 3-2, 1-3, 2-0), Olaszország-Spanyolország 8-7 (2-3, 3-2, 2-1, 1-1), Görögország-Egyesült Államok 8-7 (1-1, 2-2, 1-1, 4-3). Az elődöntő párosítása: Horvátország-Olaszország, Magyarország-Görögország

Vége a nevetgélésnek, a lazaságnak, a langyos mérkőzéseknek, nő a feszültség, az izgalom, az öröm és a bánat egyaránt. Pénteken már a szállodában érezni lehetett: célegyenesbe fordult az eddig valljuk be, maximum kettes fokozatban döcögő világverseny. Az ember ebéd után békésen száll be a liftbe, már csukódna az ajtó, amikor öt olasz pólós is melléje szegődik, láthatóan igen feldúlt állapotban. Mire felértünk a második szintre, olasz nyelvtudás nélkül is megállapíthattam, itt bizony a nagyválogatottban is szerepet kapó Felugónak van valami baja. A máskor rendkívül közvetlen, szimpatikus fiú szemei szikrát szórtak, amikor a másik liftből felért egy német különítmény, élén csapatuk langaléta, szintén meglehetősen durcás cserekapusával. Látszott, odalent összakaptak ők ketten valamin. Egymás lökdösődésével vezették le feszültségüket, ám ha nincsenek a békítő, közbelépő társak, ki tudja, mi a történet vége...?

Mindez persze ötévesek édesded veszekedésének t?nt ahhoz képest, amit délután a jugoszláv-horvát mérkőzés lefújásakor tapasztalhattam... Öt perc kőkemény víziboksz, brutális előadásban. Előzetesen is pikáns derbinek nézett ki a két nemzet hagyományosan felhevült összecsapása, de azért erre senki sem számított igazán. A kőkemény találkozón 5-2-ről álltak talpra az eddig csak húszgólos, semmitmondó meccseket játszó szerbek, talán éppen ezért viselték nehezen a 7-6-os horvát vezetésnél megszólaló dudaszót. Hárman kezdték el ütlegelni azt a szegény horvátot, akinek az volt a balszerencséje, hogy ő birtokolta a labdát a legvégén. Természetesen rögvest a segítségére siettek társai, tucatszámra záporoztak a jobb- és balegyenesek. A jugoszlávoktól még a kispadról is besegítettek, amiért nem zárható ki az ő későbbi kizárásuk sem. Mintegy tíz percig tartott az ütközet, amit egy időntúli négyméteres zárt le ideiglenesen.

Az olaszok és a spanyolok eztán egészen baráti hangulatban döntötték el a továbbjutó kilétét: harcos, de sportszer? légkörben a taljánok léptek a négy közé - nem mellesleg a bombagólt szerző, a felnőtt világbajnok Molinát remekül kikapcsoló Felugo volt a mezőny legjobbja. Már csak a játékába fektette a felgyülemlett energiát...

Este az is véglegessé vált, hogy az amerikaiakat nehezen lebirkózó görögök csatlakoztak harmadikként az elithez, majd az éjszakába nyúló záró meccsen a mieink múlták felül a szlovákokat. Ez speciel egy ideig nem kis nehézségek árán sikerült, lévén a szlovákok ígéretükhöz híven jól tartották magukat. Nem úgy centerünket, Kis Gábort, akit sehogy sem tudtak semlegesíteni - apró szépséghiba, hogy a kiállítások zömét parlagon hagyta az együttes. Így olyan akciógólokra (no és Barát védéseire) volt szükség, amit Szívós, Varga, Kovács, Paján vagy éppen Kis szerzett. Az ellen lendülete a harmadik negyedben tört meg, addigra felőrölte erejét a rendkívült elszánt Merész-csapat. Még Kratochvil sem tudott mit tenni - talán ha az apja, "kedvenc" bíránk állt volna a pulpituson...

Mestermérleg

Merész András: - Az admininsztratív célt elértük, most már a sajátunkért játszunk.

Ondrej Gajdac: - Elfáradtunk.

AZ, Nemzeti Sport 2001.08.18.