Juniorválogatottunk tagjai egy, az állítólagosan romokban heverő utánpótlásnevelésről szóló újságcikket nézegetve hergelték magukat az olaszok elleni bronzmérkőzésre az isztambuli világbajnokságon. Fura erőforrás, meg kell hagyni - egyszersmind mutatja, az ifjú nemzedékek pallérozása körül annak ellenére is élénk viták dúlnak, hogy az ifik Európa-bajnokok lettek, míg a juniorok a harmadik helyen végeztek. Ha van valaki, aki e kérdés szakértője, az Kemény Ferenc: 1989-től 2000-ig az utánpótlásválogatottak kispadján ült, idén pedig szakmai igazgatóként felügyelte a munkát.

- Tíz év alatt huszonhárom játékos került be a felnőttválogatottba, igaz, durván a fele a 75-76-os generációból. Ön milyennek minősítené ezt a mérleget?

- Először is a huszonháromnál jóval többen vannak szem előtt, akik a keretedzéseken megfordultak, de a hivatalos meccseken nem jutottak szóhoz. Ami biztos: az elmúlt húsz esztendő minden egyes korosztályában találni minimum két-három extraképességű gyereket, azaz ha lenne egy olyan szabály, hogy évjáratonként csak három ember kerülhetne be a válogatottba, akkor is erős csapatunk lenne. A valóság viszont az, hogy a gárda kialakulása másképp zajlik, egy adott korosztály játékosai adott esetben jobban teljesítenek, míg a többiek egy-két apróság miatt nem érnek oda.

- A hetvenhatosoknak nevezett brancs mitől jobb ennyivel? Genetika, netán a csillagok állása?

- Nem mondanám. A magyar pólóban állandóan születnek őstehetségek. Itt van például az ifik egyik legjobbja, Szabó Nándor. A görögök elleni Eb-meccsen kettő hatnál az ellenfél fórjából lefordult, végigúszta a medencét, de nem kezdett el lóbálni, mint minden normális játékos, hanem négy méterről pöckölt egy kapufás gólt. A görög kapus még most sem tudja, hogyan került a háta mögé a labda, ám ami fontosabb, így már a háromgólos győzelem is elég volt az olaszok ellen másnap az elődöntőhöz, ami teljesíthető feladat. Ezt csak azért említem, hogy érzékeltessem, Szentesen van egy Kádár József nevű edző, aki megtanította a srácot az ilyen zseniális megoldásokra is.

- Egyes, felnőttcsapatoknál dolgozó trénerek viszont arra panaszkodnak, hogy technikai, de különösen taktikai téren retardált ifjakat kapnak a kezükbe.

- A gyerekek képzésénél a fő hangsúly a fizikális és technikai fejlődésre helyeztetik. Természetesen a fiataloknak van fogalmuk a taktikáról is, ám az egy örökkön változó terület, azaz az edzőn múlik, hogy a saját elképzeléseibe miképp illeszti be az új embert, mint ahogy az is, mi mindent tanít még meg neki technikai téren. Aki az esetleges malőrök miatt az utánpótlás-nevelést szidja, az csak a felelősséget rázza le saját magáról. Egyet látni kell: az uszodában élsportolókat faragnak a tinédzserekből, akik a felnőttcsapat küszöbére érve bírják az alapozás napi hat-hétórás edzéseit, azaz fizikális állapotuk megfelelő, úszástechnikájuk is, a labdával is köszönőviszonyban vannak. Szellemileg pedig állnak olyan szinten, hogy megértsék, mit akarnak tőlük taktikailag. Persze, lehet már korábban is az elméletre helyezni a fő hangsúlyt, én például láttam olyan serdülőcsapatot, amelyik három emberfór variációt játszott, igaz, a kölykök negyedóra alatt úsztak öt métert mellen.

- Vagyis romokról beszélni erős túlzás volna?

- Szó sincs romokról. Szervezett rendszerben folyik az utánpótlás-nevelés, minden egyes esztendő azzal indul, hogy felmérjük a 12 éves korosztály hatvan legjobbját, később a fölöttük lévő négy generációnak kéthetes edzőtáborokat tartunk. Mire az ifiedzések elkezdődnek, mindegyik évjárat hatvanjából marad úgy tizenkettő, akik közül a felnőttválogatott előszobájába eljut minimum három-négy. Ez a rendszer olyan felfelé áramlást garantál, hogy a piramis csúcsán álló legjobbakra örökös nyomás nehezedik, meg tudják-e tartani a helyüket. Igaz, a szisztéma működéséhez az is kell, hogy minden egyes korosztálynak legyen egy edzője. A most győztes ifik már tavaly járták Európát Szabó Zoli vezetésével, és nyolcból nyolc tornát nyertek, azaz nem okoztak meglepetést az Eb-arannyal. Klubszinten ez a modell sajnos csak a BVSC-ben működik, ott nyolc tréner foglalkozik a gyerekekkel, nem véletlen, hogy idén letarolták az összes utánpótlás-bajnokságot. Nemzetközi téren pedig a görögök másolták le a rendszerünket: az ifi és a juniorcsapatuk is döntős volt a két világversenyen.

- A felfelé áramlás ereje azonban mintha csökkent volna: a kilencvenes években tizenévesen került be a felnőttválogatottba Benedek és Varga Zsolt, később Steinmetz és Fodor, aztán Kásás és Varga Tamás. Mostanság viszont nem látni ilyen karizmatikus fiatalokat.

- Másképp fogalmaznék: egy Eb-t majd olimpiát nyert csapatba sokkal nehezebb bekerülni, mint egy ma nyerek, holnap kikapok együttesbe. Ez olyan, mint a boksz: ki kell ütni a másikat. Jelenleg három-négy olyan srác van, aki alkalmas arra, hogy elvegye valamelyik olimpiai bajnok helyét, bár azok is kellőképp felvértezettek ahhoz, hogy megtartsák.

- Ugyanakkor nőhettek is a kihívók esélyei, hiszen az idén kissé megroggyantak a bajnokok. Ön a legapróbb mozdulatukat is ismeri, azaz sejtheti, mitől ment nekik ennyire gyengén.

- Úgy vettem észre, hogy elkezdtek egymásra várni. Nyerd már meg ezt a meccset te. Így nem lehet. De azt is tudom, hogyha letisztul a fejük, megint a régiek lesznek. Értelmes, okos gyerekek ők, akik jókor futottak bele ebbe a pofonba, s tudni fogják, mit kell csinálniuk, hogy Athénben megint a csúcsra érjenek, mert végülis az a legfontosabb. Legutóbb a világ- és Európa-bajnok francia futballválogatottat nézegettem, s azt láttam, hogy az alapvetés igen egyszerű: általában három ember van megjátszható pozícióban, és a passzoló mindig a tutit részesíti előnyben. Noha oda tudná rúgni a labdát a tizenöt méterre állóhoz is, de ha van öt méterre társ, neki adja. Csak ha nincs más megoldás, akkor kockáztat. Ugyanez vonatkozik a mieinkre is: ha rend lesz az agyukban - részben azért, mert helyretették, hogyan is kell egy olimpiai bajnoknak viselkednie, részben azért, mert megfelelő idő lesz arra, hogy normális fizikai állapotba kerüljenek -, akkor megint képesek lesznek a szuperintelligens döntések sorozatának meghozatalára. Ez magas szintű, de biztonságos játékot jelent. S egyszersmind azt, hogy ismét verhetetlenekké válnak.

Egy évtized utánpótlás-mérlege

Korosztály	Ifi Eb	Junior Eb	Junior Vb	Felnőtt világversenyen szerepeltek	Felnőttválogatottak
1971-72	1.	3.	3.	Benedek, Varga I Zs.	Szabó Z.
1973-74	-	1.	3.	Kovács Z., Märcz	-
1975-76	1.	1.	1.	Fodor, Kásás, Molnár, Steinmetz B., Székely, Varga T., Vári	Hesz, Pelle, Regős
1977-78	2.	2.	2.	Kiss Cs., Kiss G., Szécsi	Bárány, Császár, Varga II Zs.
1979-80	1.	4.	5.	-	Madaras, Steinmetz Á.
1981-82	3.	5.	3.	-	-

(Az olimpiai bajnokokat dőlt betűvel jeleztük.)

CSG, Nemzeti Sport 2001.08.30.