A hölgy a margitszigeti Európa-bajnokságon csak egyszer tűnt fel - a finálét tekintette meg a lelátóról. Az év elején még másként tervezte, minden vágya az volt, hogy ott legyen a társak között, velük ünnepeljen, gólokat dobjon, vezére legyen Faragó Tamás együttesének. A kapitány számított is rá -hogy is ne számított volna egy huszonöt esztendős világ- és Európa-bajnokra! -, vele tervezgette a taktikát, ami már-már össze is állt a fejében, amikor közbeszólt az élet. Tóth Noémi -merthogy róla van szó -maga értesítette a montreali bajnokot: gyermeket vár. Ráadásul ikreket! Az élet csodaszép ajándéka, a két csöppség természetesen kárpótolta az előző válogatott egyik alapjátékosát azért, mert így kimaradt minden szépből és jóból, az Eb-aranyról és a vb-ezüstről, dicshimnuszokból, meghívásokból.

"Örültem a lányok sikerének, naná, hogy örültem, egyvalami azonban mégis rosszul esett. Senkitől sem kaptam jegyet a döntőre, úgy nézett ki, be sem tudok menni az uszodába... Szomorú voltam, nem tagadom. Végül az olaszok segítettek, ők vittek be, nekik köszönhettem, hogy láttam, amint a mi lányaink legyőzik őket. Ám ami a legjobban fájt: édeaspám, aki tizenegy évig volt kapitány, aki sokat tett a női pólóért, ugyanígy járt, úgy kellett kuncsorogni, ugyan már, adjanak neki is egy bérletet... "-emlékezett arra a bizonyos napra (a magyar női vízilabda megítélésében rengeteget segítő napra) a Nápolyban élő Tóth Noémi, akinek kezéből mindenképpen ki akarta ragadni egyik gyeremeke a telefonkagylót. "Kicsik még, pont most voltak nyolc hónaposak, rengeteg törődést igényelnek. Fáradt vagyok, azt mondják, másfél éves korukban már nekem is könnyebb lesz. Imádom őket."

Szerencsére nem sikerült a kicsi terve -talán mert hazaérkezett közben a férj, a Canottieri Napoliban pólózó férj is -, így folytathattuk a diskurzust. Amiből kiderült, Noémi már edz, amikor csak teheti, ott van az uszodában, kapura lövöldöz, egyre jobban úszik, magyarán, készül a visszatérésre. "Komolyan mondom, szinte már ugyanúgy úszom, mint korábban, csupán a játék hiányzik. Erre itt, Nápolyban, lenne is lehetőségem, ám inkább régi csapatomat, a Cataniát választottam" -tudtuk meg a szentesi születésű hölgytől, aki azonban február előtt nem szerepelhet a bajnokcsapatban, hiszen annak Drávucz Rita és Stieber Mercédesz személyében két légiósa is van. Ám miután megkapja az olasz állampolgárságot, ő is ott lesz régi játszótársai között. "Előbb egyedül megyek majd, május-júniusban viszont már a család is elkísér. Már várom."

Az olaszok kapitánya, Pierluigi Formiconi azonnal lecsapott a hírre, megkérdezte Tóthot, lenne-e kedve az ő válogatottjában játszani? "Azt mondtam neki, hogy a szívem szerint csak a magyar válogatottban szerepelnék. Remélem lesz még alkalmam rá. Persze, őszintén bevallom, egyelőre nem ez foglalkoztat, örülök, ha sikerül a visszatérésem" -mondta, majd nem megkerülve a kérdést, hozzátette: "Ha viszont a magyar csapatnak nem kellek, minden lehet. Az olimpián ugyanis ott szeretnék lenni."

Természetesen Faragó Tamást is megkérdeztük, aki tőlünk értesült a pólós visszatéréséről. "Amikor kicsit félve bejelentette nekem, hogy gyereket vár, gratuláltam neki, és azóta nem beszéltünk, megszakadt a kapcsolat. Örülök, hogy újra vízilabdázik, jó lenne, ha tudnám, mik az elképzelései. Klasszis játékos volt, ki tudja, mire lesz képes ezután. Új nyerő játékosokra -ilyet találtam Primász és Pelle személyében - mindig szükségem van. Részemről nincs akadálya az együttműködésnek, ha tudom, mire képes a játékos, ha engem is értesít a visszatéréséről. Mindenesetre tőle, a Tóth családtól elmaradt valami a nyáron: elfelejtettek gratulálni a sikerekhez..."-magyarázta a női válogatott mestere, aki pozitív történésekről is beszámolt: "Csütörtökön végre kifizetik a csapatot! Szép nap volt az Eb-döntő, szép napok voltak Fukuokában is, de ez is egy szép nap lesz! Ennek is el kellett jönnie. És amint az elnök ígérte: nagyvonalú lesz a jutalom. Megérdemlik a lányok."

AZ, Nemzeti Sport 2001.11.07.