Bajnokok Ligája, selejtező, H-csoport

Domino-BHSE--Rapid Bucuresti (román) 8--5 (1--2, 1--2, 3--0, 3--1)

Kőér utca, 800 néző
V: Tulga (török), Golikov (orosz)
Gól -- emberelőnyből: 8/4, ill. 3/3
Négyméteresből: 1/0, ill. --

Domino-BHSE: Pelle, SZÍVÓS 1, Biros 1, JÄGER 1, BÁRÁNY 2, Kiss G., Gombos 1
CSERE: Molnár 1, Takács, SUGÁR 1, Kovács O.
Edző: Kovács István

Rapid Bucuresti: Nenciu, Cojocariu, Ceobanu 1, Musat 1, Orasteanu, Angelescu 1, RADU 2
CSERE: Busila, Tudora, Radoi, E. Rusu, Giuclea
Edző: Corneliu Rusu

Posillipo Napoli (olasz, Kásás 6, Steinmetz B. 2)--Triglav Kranj (szlovén) 11--6 (3--2, 3--2, 1--1, 4--1)
Kőér utca, V: Sztavropulosz (görög), Moliner (spanyol)
gól: Kásás 6, Steinmetz 2, Onofrietti, Lisi, Mannai 1-1, illetve Troppan, Balderman 2-2, Stromajer, Mertelj 1-1

Egy negyedig egy közepes csapat bármikor képes tartani magát egy klasszisegylettel szemben. Egy BL-selejtezőtorna első napján akár kettőig is. Ha a gárdában több mocorog, még akár a harmadik felvonásban is hallathat magáról. Utána viszont menthetetlenül kiderül, ki a jobb.

Noha tagadhatatlan, a Kőér utca lelátóján határozott idegeskedés lett úrrá, midőn a középső szünetben az eredményjelzőn 2--4 éktelenkedett. Kezdés gyanánt étvágygerjesztő gálára számítottak az egybesereglettek, ehelyett bajnokcsapatunk egy fogyaszthatónak nehezen minősíthető valamit tálalt fel az első tizennégy perc során.

Jäger próbálkozik lövéssel

Amikor Biros kezéből a labda a hetes rajtkövön landolt, megvontuk a vállunkat, nyilván a labdával van valami. (Habár négyméteres ritkán szokott így kicsúszni a végrehajtó tenyeréből.) Miután ugyanezt Molnár is előadta emberelőnyben, feszengtünk egy sort, hogy vagy a labdát nem tudjuk megfelelő állapotba hozni hazai uszodában (ami nagy baj), vagy játékosaink koncentrációja nem megfelelő (ami még nagyobb). Elég az hozzá, hogy a túl sokat nem mutató bukarestiek három, nem túl rafkósan megjátszott emberelőnyüket voltaképpen gond nélkül értékesítették (továbbá Angelescu távolija is besurrant), hátul pedig némi meglepetésre a szoros emberfogást választották védekező taktika gyanánt. Két ilyen centernél -- mint Molnár és Bárány -- ez elvben öngyilkos húzás, hiszen tálcán kínálják a középcsatár megjátszásának lehetőségét, csakhogy állóbekkjeik felt?nő hatásfokkal szerelgették le a mieinket. Amikor pedig sikerült emberelőnybe kerülni, a honi bajnokságban halálos fegyvernek számító fór ekkortájt csupán fegyvernek látszó tárgyként szerepelt a repertoárban (a második negyedben négyből egyet használtunk ki, még jó, hogy Sugárnak helyén volt a szíve).

Egyszóval két részt követően nem uralkodott túl jó hangulat a tribünön -- a harmadikat követően viszont már-már a mosoly országára hasonlított a Kőér utca.

Részint a magára talált dominósok, részint a darálásban mind jobban elpilledő románok miatt. Két perc sem kellett, hogy egyenlítsenek a magyarok: előbb Kiss Gergő és Bárány Attila szeme villant össze, aztán a védőjéről villanás alatt "lelépő" center a halálpontos passzt kapásból bezúdította. Majd a fáradtság jeleit magán hordozó román lövésből -- szépen mellészállt -- Biros és Gombos fordult, az akcióból végül utóbbi "zsákolt" (4--4). És ettől fogva nem volt megállás: a Rapid pólósain látszott, teljesen elkészültek az erejükkel, a védekezésre még úgy-ahogy képesek voltak összpontosítani, ám a támadásokra már nem maradt tartalék. A második félidőben nem kerültek egyszer sem emberelőnybe, de nem is volt miért: centerüket elnyelte a Honvéd zónája, a külsők pedig egyre kiszorítottabb helyzetekből próbálkoztak, teljes reménytelenségbe taszajtva. Elöl már flikk-flakkra is tellett: a fórban a kapu elé bejátszott labdát Biros áttolta a másik belsőnek, Molnárnak, aki tisztán húzhatott -- a spanyoloktól láttunk ilyet Fukuokában --, azaz a záró részre 5--4-gyel érkezett a Honvéd.

S miután a centereket mindvégig remekül őrző Jäger kapufás gólt lőtt a következő fórból, érezhető volt, nem lehet gond. Nem is lett, ugyan a Rapid még talált egy gólt, de Biros több mint zseniális, kézilabdás technikával elengedett ejtése jelezte, van, hogy jól ül a labda a kezében. Fél perccel a vége előtt az addig is elképesztő mezőnymunkát vállaló Szívós szerelt még szépen a félpályánál, s vágtázott gólig -- slusszpoénnak nem volt rossz, avagy ismét igazolódott a törvény: az nevet, aki a végén nevet.

Mestermérleg

Kovács István: -- Az elején sokkal bátrabban kellett volna vállalkozniuk a külsőknek lövésekre, hogy ne menjenek ki rájuk olyan bátran. Nem értem, miért voltunk ilyen passzívak, jóllehet győzelmünket a fizikális különbség miatt nem fenyegette veszély.

Corneliu Rusu: --Amíg bírtuk erővel partiban voltunk, de aztán kijött a két csapat közötti különbség.

Magyarok: 11x8

Nem ment rosszul a Posillipo Napoli magyarjainak, Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás magára vállalta a góllövés orosztlánrészét. Egészen pontosan a tizenegy nápolyi gólból nyolcat a két magyar olimpiai bajnok szerzett. Különösen Kásás volt elemében, aki hatszor talált a hálóba. Minden húron játszott, szerzett gólt megúszás végén, átlövésből, emberelőnyből, sőt, négyméteresnél bedobta a csuklózós figurát is. Meg a labdát is...

LEN-kupa, selejtező, H-csoport, Hamm

Ez ám a Fradi-rajt!

Ferencváros--Primorje Rijeka (horvát) 7--3 (2--2, 1--0, 2--1, 2--0)

FERENCVÁROS: SOSTAR -- Hosnyánszky, NYÉKI 2, TÓTH L., KATONÁS 2, Takács A., LEHMANN 3. Csere: Vogel, Paján, Szirányi, Tiba. Edző: Gyöngyös András

"A legnehezebb ellenfélen vagyunk túl...!" --sóhajtott a telefonba Wiesner Tamás, majd gyorsan hozzátette: "És győzelemmel!"

Kiválóan rajtolt tehát a Ferencváros a LEN-kupa németországi selejtezőjében, ahol a nyitónapon nem mást, mint Biros Péter és Gál "Jolán" egykori csapatát, a Primorje Rijekát múlta felül. És nem ám csak egy vagy két góllal (noha előzetesen ezzel is kiegyeztünk volna...), hanem néggyel! Köszönhetően például a Gyöngyösi-csapatban felfelé ívelő formát mutató kapusnak, Alekszandar Sostarnak. A jugoszláv klasszis múlt vasárnap már a Honvéd ellen is remekelt, ám a hírek szerint amit a németországi Hamm városában m?velt, az maga volt a csoda.

"Ilyen kapusteljesítményt rég láttam!"--folytatta örömködve Wiesner. Tény és való, egy horvát együttes ellen három kapott góllal zárni nem kis bravúr (még akkor sem, ha információink szerint a Rijeka jelentősen meggyengült tavaly óta). Egyébiránt nehezen indult a találkozó, eleinte fej fej mellett haladtak a csapatok. Tóth László a tőle megszokott módon harcolta ki az emberelőnyös helyzeteket, amelyek közül azonban többet is parlagon hagyott a Fradi. Összesen nyolcszor játszhatott fórban a magyar gárda, ebből háromszor jártak sikerrel a pólósok. Így nem maradt más hátra, mint akciógólokkal idegesíteni az ellent. Sikerült.

"Nyéki, Katonás és Lehmann szebbnél szebb gólokat lőtt, térfélcsere után egész egyszer?en állva hagytuk a horvátokat" --magyarázta a szakosztály-igazgató. Tény és való, ezzel a győzelemmel óriási lépést tett a Ferencváros a hőn áhított továbbjutás felé --amelyet szombaton a görög Ethnikosz Pireusz ellen akár már ki is vívhat.

Pénteken késő este, lapzártánk előtt a Vasas-Plaket is megkezdte szereplését. Somossy József csapata a KEK-ben a belga házigazda Mouscronois csapatát intézte el játszi könnyedséggel.

KEK, selejtező, Mouscronois

Vasas-Plaket--Dapuhins Mouscronois (belga) 17--4 (4--1, 3--2, 6--1, 4--0)

A Vasas gólszerzői: Varga T. 4, Vári 3, Madaras 3, Vindisch 2, Székely 2, Varga D., Varga II Zs., Mátyás

Jellemző a találkozó barátságos voltára, hogy mindössze öt kiállítást ítéltek a játékvezetők a négy negyed alatt.

A csoport másik mérkőzésén:
Mladost Zagreb (horvát) - SKP Kosice (szlovák) 12-2
A szombati folytatásban a Vasas a kassaiakkal játszik (19 ó).

CSG, Nemzeti Sport 2001.11.24.