|
|
| ||||
|
|
Bajnokok Ligája, Westel NégyesDöntő, Budapest
Kovács plusz Kovács, balkezessel:garantált finálé A párhuzamok találkoztak Már annál a moszkvai ejtésnél érezni lehetett, hogy váltani kell. Markocs engedte el, nyolc méterről, háttal a kapunak. Mégis bement. Mátéfalvy Csaba, megannyi fantasztikus csata hőse nem ért oda a labdára. A visszavágót még megkapta, de Kovács István úgy döntött, ideje meghúzni a nagy és merésznek tetsző lépést: betenni a kapuba Kovács Zoltánt. A Posillipo Napoli ellenében, egy BEK-elődöntőn, háromezer néző előtt, a Komjádiban, az UTE színeiben, huszonkét évesen. 1996-ot írtunk, a lilák túlvoltak egy győztes és egy vesztes BEK-döntőn. S jöttek a nápolyiak. Akiket egyszer, két évvel korábban már elintéztek az újpestiek. Iksz volt ott is, itt is. Aztán a hosszabbítás a Kovács-csapaté lett, 4-0-lal. Egyszóval '96 márciusában Kovács "Gólya" beállt, igazi tétmeccsen életében először - és csodát tett. Elképesztő bravúrok sorozata, közte Gandolfi négyesének hárítása, az Újpest menetből nyert egy négyessel, a visszavágón pedig hozta a szokásos döntetlent. Hat év telt el, meglehetős kanyarok jegyében. Mégis, amikor az első negyedben Kovács Zoltán (időközben volt török bajnok, kupagyőztes a Vasassal) a lécre tolta Kásás Tamás büntetőjét (Kásás '96-ban még az újpestieket erősítette), déja vu érzése támadt az embernek. Hogy megint valami hasonlóban lesz részünk. Mármint hogy Kovács István (átülése óta két bajnoki cím és egy kupagyőzelem a mérlege a Dominóval) aktuális csapata újfent mélybe taszajtja a Posillipót. S midőn Kiss Gergely elkezdett varázsolni, még inkább acélosodott ez a meggyőződés. Végtére is annak idején rendre a balkezesek végezték ki a nápolyiakat. Nyolc éve Benedek Tibor két derbin kilencet vágott nekik. Hat éve, Dala Tamással párban, a visszavágón nyolcat. Amúgy valamikor év közben némi nosztalgiával vegyítve arról beszélgettünk Kovács Istvánnal, hogy akad némi hasonlóság akkori és mostani szupergárdája között. Hogy ugyanúgy megvan az a három bekk, aki a liláknál is. Egyik sem világklasszis. Egyik sem arról nevezetes, hogy finomkodna a gondjaira bízottal. Viszont - akárcsak akkor Zantleitner, Rázga és Vogel - Bereczki, Jäger és Takács is a megbízhatóság mintaképe. Nem lőnek róluk gólt a centerek, legfeljebb kiszórják őket a faultot követően, cserébe elöl is be-becsöngetnek. Mint pénteken Takács. Másodjára a hosszabbításban. Anno, 1994-ben Vogel csinált valami hasonlót egy lendületes támadásból. A passz akkor is bal kézről érkezett, Benedektől. Iszonyatosan fontos: akciógól a ráadásban, egy BEK-elődöntőben. Aztán itt van Bereczki. Ellőtt egyet, majdnem elment vele a meccs. Elvállalta másodjára - ezzel jött vissza a találkozó. És ha még Molnár Tamás is hasonlóan kicsipkézte volna Attolicót, mint anno szegediként LEN-kupa-randikon (két alkalom, nyolc gól), vagy mint az első Európa-bajnoki diadalmenet idején, a sevillai negyeddöntőben (egy derűs hármas). Ez persze a telhetetlenség, elvégre mégis ődoktorsága harcolta ki azt az emberelőnyt, amelyből Kiss Gergő a mindent eldöntő gólt lőtte. A mindent eldöntő gólt, amely jelkép is volt egyben: ha egy Kovács István vezette csapattal találkozik a Paolo de Crescenzo gardírozta Posillipo, akkor az ajtó bezáródik a nápolyiak előtt. A Napoli csak akkor tudott Európa bérceire hágni, amikor kikopott az útjából az Újpest. 1997-ben és 1998-ban. Most, hogy megint megérkezett az elitbe Kovács - ezúttal a Honvéddal -, szokás szerint a mieink kerültek nyeregbe. Mint régen, hosszabbításban. Korántsem mellesleg, Kovács nemhiába reménykedett. Ezt egyébiránt megemlítette tavaly novemberben, azok után, hogy a Kőér utcában relatíve sima vereséget szenvedett együttesével a Posillipótól a selejtezőkörben. Hogy nyolc éve, amikor az UTE-vel BEK-et nyert, a budapesti előtornán kikaptak a Catalunyától, ám később, a fináléban már ők voltak az urak. Ma az Olympiakosz az ellenfél. Párhuzamok? Nehéz találni. A görögök az utolsó négy évben háromszor szerepeltek európai kupadöntőben - mindhármat elveszítették. (Egyiket a Fradi ellen, a KEK-ben, 1998-ban.) Talán megy nekik negyedszerre is. Habár... Kásás Zoltán arról nevezetes, hogy ő vezérelte BL-győzelemig az óbecsei gárdát, miután a jugó bombacsapat három évig hasztalan kísérletezett a serleg megszerzésével. Afféle célba toló katalizátor a magyar mester. Az is igaz persze, hogy rajta kívül lesz még egy ilyen edző este héttől az uszodában. Történetesen Kovács István, az ellenfél kispadján. CSG, Nemzeti Sport 2002.05.25. |
| ||
BL Final Four 05.25 
BL Final Four 05.24 |
||
|
||
|
FONTOS
