Legkésőbb a válogatottunkat a reptérről a tündéri kis szállodába szállító buszon megcsaphatott mindenkit a futball-világbajnokság szele, már persze olasz erősséggel. Ez valamelyest odébb van a labdás Beaufort-skálán, a félórás úton például végig az élő körkapcsolás ordító hangja töltötte be a járművet (mire játékosaink leszálltak, az argentinok elszálltak). A Hotel Colony idős tulajdonosasszonya a kulcsok kiosztása után őszinte élénkséggel érdeklődött a tv-szalonban, hogy akkor 1-1 maradt-e a reggeli derbi, míg az olasz televízióban gyakorlatilag csak az időjárás-jelentésből hiányzott a foci, egyébként reggeltől estig a vb ömlött a csatornából (a vallás az vallás ...).
Legjobbjainkat mindazonáltal inkább a vízilabda köti le, elvégre idén első ízben szerepel éles mérkőzésen együttesünk. Amely egyébként elég jól kiegészült itt, az olasz fővárosban, hiszen Nápolyból a hotel parkolójába kanyarodott autójával Kásás Tamás, akinek plusz öt nap pihenést engedélyezett Kemény Dénes. Minthogy a Bajnokok Ligája budapesti négyes döntőjében felmérhettük, mennyire megviselte a nápolyiak ászát a hosszúra nyúlt idény, a kapitány úgy ítélte meg, mindenki jobban jár, ha Kásás jól kinyaralja magát. Hogy alighanem jól döntött, arra déltájban kaphattunk bizonyságot, elvégre a szőke óriás szinte a föld fölött lebegve lépett be a Hotel Colony halljába. Aki látta, milyen állapotban érkezett meg tavaly az Európa-bajnokságra, az tudja, bízvást lehetünk optimisták idei produkcióját illetően. Esztendeje egy teljesen felőrlődött, kedvét vesztett, nyűglődő játékos szenvedte végig a nyarat, az Eb alatt előfordult, hogy a csapat edzése alatt a tökéletesen elsötétített szobában aludt fél egyig. Amikor viccelődött, akkor sem olyan felszabadultan tette, mint korábban - ehhez képest most permanensen vigyorgott, az újoncokkal is úgy élcelődött, mintha évek óta együtt játszanának. Tekintettel arra, hogy tavaly két év fáradalmait kellett volna kipihennie néhány nap alatt, ez a két és fél hét aranyat érhet a későbbiekben - ebben bízik Kemény is.
Rómában természetesen az építkezés az első számú cél, persze, Kemény úgy véli, senki sem fogja jól érezni magát a gárdában, ha hozzuk a kötelezőt (Románia, Ausztrália, Franciaország), viszont kikapunk attól a két egylettől, amelytől elvben ki lehetne, elvégre tavaly az Eb-n és a vb-n is előttünk végzett (Olaszország, Jugoszlávia). "Legalább az egyiket jó lenne megverni, persze, a vereség közös utálata elvezethet oda, hogy esetleg mindkettőt legyőzzük. Azt azonban látni kell, hogy új centerekkel idegenben, az olaszok ellen rendkívül nehéz lesz, és az évek óta szinte azonos összetételű, a maga sémáit bármikor megjátszani képes jugoszlávok is igen erősek."
Tán a kapusoknál kereshetünk valamit, ott ugyanis mindenütt ingatag a helyzet az öreg zsenik nélkül: a pláviknál Alekszandar Sostar, a taljánoknál Francesco Attolico, míg nálunk Kósz Zoltán tölti a nyarat szabadon (előbbi kettővel gyaníthatóan nem találkozunk többé a lécek előtt), a fiatal beugrók napi formáját pedig még csak megsaccolni sem tudják az edzők. Az olaszoknál Stefano Tempesti tavaly jól indult, idei, firenzei szezonja azonban finoman szólva mulatságos jelenetek sorát hozta, míg nálunk a két Zoltánnál, Szécsinél és Kovácsnál is sok minden benne szokott lenni a pakliban. Természetesen, ha az ászértékű lapok kerülnek elő, semmi sem lehetetlen - habár Kovács indulása kissé rögös volt az örök városban. Vári Attilával megosztott szobáját a korai érkezés időpontjában még takarították, így a két örök barát az ebédhez is bőröndjeivel vonult fel. A többiek persze legott megjegyzéseket tettek: "Gyerekek, azért ez egy kultúrhely, nem lopnak annyira, hogy mindig mindent magatokkal hozzatok ..."
Egy biztos, ha az urak a medencében is így használják ki a ziccereket, igen vidám víkend elébe nézünk.

CSG, Nemzeti Sport 2002.06.12.