Tizenegy után néhány perccel, a sajtótájékoztatón. Kemény Dénes és Nenad Manojlovics épp értékeli a meccset, midőn az imént említett műsorközlő berohan a terembe, és közli, módosult a sorrend, a FINA Büro kubai pólófelelőse, Guillermo Martínez kiigazította Whitehouse-t, azaz az oroszok a másodikok és a magyarok a harmadikok. Senki sem érti miért, de ez van, és kész.
Fél tizenkettő, az uszoda előtt. Kezemben a FINA új holtversenyekre vonatkozó szabályának kivonatával egy illetékest keresek a tömegben. A görögök delegátusa van már csak itt, Dimitrisz Diathesszopulosz, aki Whitehouse-szal együtt felügyelte a nagy derbit. "Megmagyarázná?" "Mit kell ezen magyarázni? A jugóknak plusz hét a gólkülönbségük, a magyaroké plusz öt, ők az elsők, maguk a másodikok." "Igen, de az oroszoknak is négy pontjuk van, és egy bejelentés szerint ők a másodikok." "Hja kérem, hármas holtverseny esetén mindig ez a konfúzió van." Azzal otthagy.
Éjféltájt, a szállodában. Különféle nációk papírokat lóbálva próbálják megfejteni a megfejthetetlent. Ebben a sportágban ez messze nem meglepő. Senki nem tudja, mikor született ez a szabály, senki nem tudja, hogyan lehet úgy értelmezni, ahogy a FINA elhájasodott, magukat félisteneknek képzelő vénségei. A magyar szövetség elnöke, Martin György az angol szöveget böngészve végül kijelenti, jogászkodva ki lehet hozni ezt a verziót, minthogy hármas holtverseny esetére első lépésként azt mondja ki a regula, hogy "ha bármelyik pillanatban (sic!) az azonos pontszámmal végzett csapatok száma kettőre redukálható, úgy a páros holtversenyre érvényes szabály lép életbe."
Már csak egyet kell meghatározni: mikor jön el ez a pillanat. A FINA szerint azok után, hogy a kettes pontban leírt, régről ismert paragrafus szerint a három négypontos között az egymás elleni eredmények alapján megszületik a sorrend. Azaz: RUS-HUN 7-6, YUG-RUS 10-6, HUN-YUG 9-7, ami alapján: 1. YUG 2 pont, 19-16-os gólkülönbség, 2. HUN 2, 15-14, 3. RUS 2 13-16. Na most, a jugókat, mint elsőket kiveszik, azaz végre eljő a pillanat, amikor kettőre redukálódik a holtverseny, és akkor az oroszok és a magyarok között az egymás elleni eredmény az oroszok javára dönt.
Tudták követni?
Mi sem.
Senki sem érti, milyen alapon veszik ki a jugókat a hármas körbeverésből. Ez ugyanis nincs leírva, és ki sem hámozható a szabályból. Amelyről amúgy kiderül, hogy tavaly december óta él. Midőn aziránt érdeklődünk, hogy a patraszi Világliga-döntő hármas holtversenyét miért a régi módszerrel rangsorolták, lakonikus tömörségű választ kapunk: a VL-en más szabály volt érvényben.
Reggel folytatódik a bohózat, az oroszok ugyanis álmoskás tekintettel aziránt érdeklődnek két lágytojás között, hogy akkor most kivel is játszanak este. Mondjuk, a spanyolokkal. Keleti náció nem kérdez vissza, halad előre a kijelölt úton (lásd még anno: lenini). Egy asztallal arrébb, a hispánok trénere, Joan Jané a szokásosnál is nagyobb amplitúdóval vonogatja a vállait: "Tudom, hogy az oroszokkal játszunk, de nem értem, hogy miért."
A médiaközpontban a délelőtt folyamán megpróbáljuk rábírni a sajtófőnököt, hogy azon újságírók között, akik a legérthetőbben tudják tálalni a FINA-döntést, egy Guillermo Martínez és Gianni Lonzi által dedikált Világkupás-pólót sorsoljanak ki. Sztetovics úr mosolyog. A kollégák többsége röhög. Igazán könnyű a dolgunk, amikor el kell adni ezt a sportágat.
Mellesleg az egészről a megboldogult Karinthy Ferenc jut az eszembe. Cini régi pólóshoz méltón a balatoni lábteniszpartik során minden egyes menet után újabb és újabb szabályokat kreált, hogy a pontot megszerezze. Kossuth-díjas írónk nem riadt vissza semmitől: amikor Walter von der Vogelweidét idézte, egykori színészlegendánk, Kálmán György levonult a pályáról. Amikor a saját térfele fölé hajló faágról hozzá pattant vissza a labda, kijelentette, már Julius Caesar is a római jog alapkövévé tette, hogy "lábteniszben a fáról hozzád vissza vágódó labda után a pont téged illet." Kállai Ferenc távozása előtt csupán annyit lihegett: "Cini, nagyon jól tudod, hogy Julius Caesar ilyet az életben nem mondott!" Mire Cini: "De mondhatta volna!"
A különbség annyi, hogy ez a Nemzeti Színház siófoki üdülőjében történt. Mindaz, amit fent leírtunk, itt, az évad legjelentősebb tornájának számító Világkupán.
Elgondolkoztatóan csekély a különbség.

Nemzeti Sport 2002.08.24.