Kataca.hu - Vízilabda.2002

FONTOS

12. férfi Világkupa, Belgrád
Kemény Dénes együttese másodszor is két góllal volt jobb a hazaiaknál
Újabb fricska a jugoszlávoknak

Elődöntő
Az év mérkőzése.
A szerbek fogalmaznak elsősorban így, szerintük ugyanis ha sikeresen lépnek túl fiaik a - figyelem, milyen jelzőt használnak! - "fantasztikus magyar csapaton", nyert ügyük van. Még mielőtt vitába szállnánk velük, mondván, ha úgy adódna (ne adódjon úgy!), a fináléban rajtuk kívük még egy náció képviseltetné magát, eszünkbe jut a rendőri "parancs": "Kérjük, maradjanak csendben, és ne dobáljanak vissza, akkor sem, ha eltalálják önöket!"

Világkupa, elődöntő:
Magyarország - Jugoszlávia 7-5 (2-2, 3-1, 1-1, 1-1)
Belgrád, 4000 néző
vezette: Tulga (török), Bookelmann (holland)
Magyarország: Szécsi - Steinmetz, Fodor, Kásás 4, Benedek, Molnár 1, Kiss G. 1, csere: Vári, Biros, Kiss Cs., Bárány 1, Katonás
A jugoszláv góldobók: Savic, Ikodinovic 2-2, Zlokovic 1
Emberelőny: 7/4, illetve 10/3

Nem, nem tévedés, a rend urai figyelmeztették így az uszodában helyet foglaló honfitársainkat, jelezve, ezen az estén, itt, a Tasmajdan komplexumban minden megtörténhet ...

"Erre a meccsre egy tizenötezres lelátó is kevés volna" - mondja a komor tekintetű szervező, utalva arra az őrületre, amely hatalmába kerítette szombaton a Duna-parti várost. Belgrád apraja-nagyja a bejárat előtt, idebent totális "telt ház", odakint úgyszintén - adódik is rögvest a kérdés: mi lesz, ha Kemény Dénes tanítványai keresztülhúzzák ünnepi számításaikat?
Márpedig mondani sem kell, erre készülnek. Amúgy a szokásos mederben csordogált a nap, a délelőtti tréningen ugyanúgy a fedettben nyújtóztak, úsztak vagy éppen lazítottak a kedvencek, Molnár Tamás ugyanúgy hosszú ideig gyúratta magát, Kiss Csaba ugyanúgy berúgta a labdát a partról mindkét kapuba, Szécsi Zoltán ugyanúgy heccelte az alkalmi kapusokat, Kásás Tamás ugyanúgy becsavart néhány labdát a felső sarokba.
Az év mérkőzése.
Az biztos, alakuljon bárhogy a Világkupa további programja, momentán keresve sem lehetne összehozni a magyar-jugónál érdekfeszítőbb találkozót, a mai vízilabdában vitán felül áll, ez a rangadók rangadója. Hogy éppen az elődöntőben? Maradjunk annyiban, ez nem a csapatokon, hanem a FINA váratlanul bevezetett, abszolúte logikátlan, irreális, a hozzá nem értés legfőbb jeléről tanúbizonyosságot adó szabályán múlott ...

Hiába teremtettek pokoli hangulatot a jugók, s volt össznépi kívánság a hazai siker, Benedek (felül) és társai ellen nem volt orvosság

Jugoszlávia-Magyarország. Csütörtökön - a szakemberek szerint eddig egyébiránt ez volt az év mérkőzése ... - csodálatos játékkal egyszer már elnémították a mieink a szurkolók hangját, ejh, ha sikerülne az ismétlés. Akkor eszméletlenül pörgött a csapat, bizonyíték erre a derbit követő este, éjszaka, mikor is fél ötnél előbb senki sem tudta álomra hajtani a fejét, sőt, akadt olyan, akinek az adrenalinja csupán fél hatkor "engedélyezte" az elalvást. No igen, de még soha nem került ilyen helyzetbe a gárda: hogy negyvennyolc órán belül kétszer mérkőzzön világversenyen az odahaza játszó, a legfőbb, legkomolyabb riválisával, amely ráadásul pihenőnap után (!) készül a visszavágásra ... Hogy kétszer egymás után (sőt, ha idevesszük a napokkal ezelőtti Unicum-kupát, akkor háromszor!) győzze le ... Ha ezt a bravúrt - merthogy ez igen is óriási bravúr volna! - véghezvinné, az páratlan csoda volna.
Az év mérkőzése.
Ha ők mondják ... Az, hogy szétfütyülik a kapu előtti szokásos magyar csatakiáltást, most hagyjuk, ennél fontosabb, hogy Vujaszinovics lövését a kapufa menti. Támadhatunk, ez a lényeg. Iszonyatosan szorosan védekeznek, atyavilág, mit lehet itt tenni? Semmit. Kiss Gergő a sarokba kénytelen helyezni, csak nehogy leforduljanak. Nem tudnak. Egy kontra itt, egy ott, amint várható volt, kemény a parti. Az első előny náluk, sőt, a második is. Sapics, Jelenics, majd újra Sapics. Blokk, Szécsi, kapufa. Jól játszik a gárda. Benedek Tibor úszik meg Csiriccsel a nyakán, a kékek kilencese húzza, ráncigálja, elképesztő, hogy semmit sem fújnak.
Na végre! Gól! De milyen! Molnár szakad el őrzőjétől, azonnal jön a labda kézbe, ahogy kell, centerünk keze pedig máris a magasban. Vezetünk, megnyugtatóbb kezdésről ezúttal aligha álmodhattunk ...

Az év meccse előtt
Most már csak előre szabad nézni

Tegnap egyik legnehezebb mérkőzését játszotta vízilabda-válogatottunk a belgrádi Világkupán. A gyengébbnek mondható görögök után az elődöntőben nem kisebb ellenfél, mint az Európa-bajnok házigazda jugoszláv csapat várt a mieinkre.

Ha csak az eredményt nézzük, a péntek esti 10-7-es, görögök elleni győztes elődöntőről úgy is szólhatnánk, hogy sima meccs volt. Ám az utolsó negyedben, amikor kiegyenlítettek Hellasz pólósai, kicsit megijedtünk. Szerencsére Benedekék nem, és bemasíroztak az elődöntőbe. A csoportmérkőzések során jó játékkal két góllal megvertük őket. Ráadásul ellenfelünk is tanulhatott a fiaskóból, és fogadkozott, hazai közönség előtt még egyszer nem fognak kikapni.

- Ez lesz az év meccse - mondja Vári Attila (képünkön), a csapat bombázója és kőkemény bekkje. - A hazai közönség előtt játszó jugókkal szemben nagyon oda kell figyelni. A csoportmérkőzésen jól játszottunk ellenük, de emberelőnyben és hátrányban kellett egy kicsit javulnunk. Az egyenes kieséses rendszerben már nincs könnyű meccs, mindig előre kell nézni. Az elején kell megfékezni őket, s az hatásos lehet.

(buda), A színes Sport, 2002.08.25

Savics ugyan egyenlít egy erősen kérdéses kontrafaultot követően, de Kásás nyugodtan értékesíti az első fórunkat. Meglehet a negyed! Na ne, már a harmadik kiállítás nálunk. Kemények vagyunk, nem vitás, na de kérem szépen, ők sem simogatják a mieinket ... ! Szóval előny. Az utolsó másodpercek. Vujaszinovics, Szécsi odaér, a kipattanót azonban Zlokovics zúdítja be. 2.4-et mutat az óra - jaj, de kár volt ezért ...
Második menet. Jönnek, de nagyon jönnek. Piros-kék-fehér zászlók a magasban, leírhatatlan a hangulat. Szécsi formájáról nem is beszélve! Kapusunk keze mindenhol blokkol, Trobjevics nem is érti. Vári Attila és Steinmetz Barna két-két személyi hibával - jaj, csak ne legyen ebből később baj!
Így nem lesz! Így nem lehet! Kásás óriási, Kásás zseni, Kásás nyolcről bombáz a kapuba. Akcióból, emberről, Kuljacsának sansza sincs. Aztán labdát csen, eddig jól alakul.
De milyen jól! Benedek kapufára helyez, de a kipattanó ezúttal a miénk. A miénk, Bárány Attiláé. Azé a Bárányé, aki a Szigeten hármat vágott nekik! Most az első gólját jegyzi, az elsőt, a legfontosabbat. 4-2, tényleg 4-2?
Az, az óra azt mutatja - bámulatos.
Sapics helyett Savics. Ma ő a szerbek vezíre. A Florentia légiósának szerencséje van, Szécsinek balszerencséje - belefér. Hihetetlen, hogy ezt mondjuk, de belefér! Idegenben, négyezer fanatikus előtt.
Molnár Tamás. Hogy mit kap ott a darálóban, te jó ég?! Végre a bírák is észreveszik, tessék kihasználni! Fodor Rajmund ezen van, de hiába, majd Kiss Csaba is a blokkba bombáz. De a labda nálunk, megy az idő, menjen, rohanjon, legyen már vége!
Molnár újabb fórt kap, megszenvedett érte, uraim, ezt már tényleg nem kellene eltékozolni. Ez az! Amint Kásáshoz kerül a Mikasa, elcsendesül az uszoda. Micsoda csend! Bődületes, a jobb felső sarkban a háló kis híján kiszakad, 5-3, már csak kétszer hét perc, álmodunk?
Az év meccsén vagyunk?

Ferrari és Tchomakhidze
Oroszország - Olaszország 5-4

De szeret ma bennünket a kapufa! Vujaszinovics, majd emberelőnyben Csirics is a lécet trafálja telibe. Félnek Szécsitől? Lehet, könnyen lehet. Túlhelyezik a labdákat, és ez jó, nagyon, de nagyon jó.
Ez meg káprázatos! Ugyan Benedek és Kásás is akkora pofont kap, hogy attól az átlagember azon nyomban elszédül, de folytatják. Már-már kiegészülnek a jugoszlávok, feláll a védelmi faluk, amikor Kiss Gergő gondolja úgy, elég ebből. Milyen jól gondolja! És milyen jól lő! Hihetetlen! 6-3!
6-3, 6-3, 6-3!

Élőben a Petőfin!

Vasárnap döntőt játszik a csapat, amelyet ki tudja, élőben lehet-e majd követni a televízión keresztül. Ami biztos, a helyszínen lévő Török László is beszámolt róla, a Petőfi Rádión egészen biztosan az első perctől az utolsóig hallható lesz a finálé történése. És a reménybeli győzelmi eufória!

Ikodinovics szépít (Biros meg kipontozódik), már csak egy negyed, ugye meglesz?
Már verekednek, ütnek, vágnak, apait anyait beleadnak. Na ne!!!! Lejár a támadóidejük, amikor Bookelman fütyül, és kiküldi Várit. Kemény Dénes joggal reklamál, mutatja az órát, de hiába. A hazai pálya ... Kihagyják. De még egy esélyt kapnak (így Várit és Steinmetzet is végleg kiszórják!): Ikodinovics suhint, 6-5, a kutyafáját!
Katonás Gergő is a vízben, de a főszerepet Kásás játssza! Olyan magabiztosan helyezi be a fórt, szerzi negyedik gólját, mintha nem is ezen a meccsen lenne. Nyugodt, de milyen nyugodt! 7-5, már csak négy perc.
De lassan szaladnak ezek a fránya másodpercek ...
Na kitalálják, ki lopta el hátrányban a labdát egy jugó kézről? Hát persze ... Hát persze, hogy Kásás!
Meg fogjuk nyerni! Két napon belül másodszor! De szép ez a csend! Szeretünk, Belgrád!
Védelmünk zseniális, a fórokkal már csak eljátszadozunk, úristen, ez hihetetlen! Döntőben a csapat. Döntőben a csapat! Megcsinálták! Erről még sokat fognak beszélni a nagyurak. Ilyet?!
És az év meccse számunkra még hátra van!

Mestermérleg
Nenad Manojlovics: - Nem játszottunk jól, sajnos jobbak voltak a magyarok.
Kemény Dénes: - Mindent oda kellett adnunk a sikerért, és mi odaadtuk ...

AZ, CSG, ÁK (fotó), Nemzeti Sport 2002.08.25.