Lonzi sorsol
Egy sportág presztízséről, erejéről, szalonképességéről sokat, szinte mindent elárul,
mennyire veszi komolyan - vagy legalább tünteti fel komolynak - saját hivatalos
rendezvényeit. Például a különféle nemzetközi tornák sorsolását. Kell ugyan némi
jóhiszem?ség és a vakvéletlenbe vetett hit ahhoz, hogy az ember elfogadja, puszta
szerencse, ha a labdarúgó vagy mondjuk kézilabda-világversenyek rendezői mindig a
könnyebb csoportba, a könynyebb ágra kerülnek, de a sanda gyanú megfogalmazásánál
nem juthatunk tovább, mert az egész rendszer a feddhetetlenség, a hozzáférhetetlenség
látszatát kelti. A csapatok neveit rejtő, tökéletesen egyforma gömbök körbejárható
pulpitusra helyezett, átlátszó üvegedényekben pörögnek, és hol ártatlan szem? kissrácok,
hol legendává nemesült világnagyságok húzzák ki szép egymásutánban a résztvevőket.
Minden személy és minden tárgy azt sugallja: a tisztaság garantált, a manipuláció kizárt.
Vízilabdában bezzeg nem mindig adnak a körítésre. Olykor csak az eredmény számít. Ezen
elmélet leggyakorlatiasabb képviselője Gianni Lonzi, az olasz, sz?kebben a firenzei póló
mindenhatója. Aki nemcsak hiszi magáról, hogy bármit megtehet, hanem pontosan tudja.
Ezért meg is teszi.
Három éve például úgy döntött, megkönnyíti szeretett városa csapata, a Florentia útját a
KEK-elődöntőben, és ennek legcélravezetőbb módját választotta. "Akkor most sorsolunk" -
jelentette ki a budapesti negyeddöntő után, ezzel a lendülettel elkapott egy bödönt,
belehajította az általa felcímkézett és összehajtott négy cédulát, majd az utolsó kettőt
azonmód ki is vette, és kihirdette: a Ferencváros a Mladost Zagrebbel játszik, a két
legerősebb csapat tehát összekerült, ez pech, a Florentiának görög ellenfél maradt.
"Ismerünk egy-két trükköt, de ipari tanulók vagyunk hozzá képest" - vallotta be akkor
Wiesner Tamás, az FTC szakosztályvezetője, aki azt gondolta, ő biztosítja majd a
szükséges eszközöket a sorsoláshoz, de mire felért az irodába, már az eredményről
értesült.
Lonzi azóta tovább egyszer?sítette amúgy sem túl bonyolult módszerét. Vasárnap délután
az Európai Úszó Liga delegátusaként feszített a Ferencváros-Partizan Beograd
LEN-kupa-negyeddöntőn, amelynek lefújása után egy perccel, emlékezve a három évvel
ezelőtt történtekre, és gondolva a BVSC-re, odaléptem hozzá, és megkérdeztem: ki, hol és
mikor készíti el a sorsolást? Már elkészítettem - válaszolta készségesen, és mutatta, hogy
minden kellék a rendelkezésére állt. Pedig a zs?riasztalon nem volt előtte egyéb, csak egy
toll és egy félbehajtott papír, amelyen az ő kézírásával ez állt: Brescia-BVSC, Pro
Recco-Partizan.
A két olasz klub tehát, csodák csodájára, elkerülte egymást, ráadásul az erősebb Reccónak
jutott a keményebbnek tartott, de persze verhető ellenfél, a gyengébb Bresciának pedig a
BVSC.
Reklamáció nem érkezett, Lonzi pedig levonhatja az újabb tanulságot: már a toll és a papír
is felesleges. Akár a versenykiírásban is rögzíthető, hogy a jövőben fejben sorsolnak.
Ha versenykiírásra egyáltalán szükség lesz még.
Ballai Attila, Népszava 2002.02.05.
|
FONTOS
