Fantasztikus csatát nyertek a vasutasok a Komjádi uszodában, boldogan emelhették a lefújás után a magasba a kupát

Ünnepnap híján persze a nőnapon sem voltunk - mi tagadás, a mérkőző felek varázslatosan izgalmas produkcióval köszöntötték mind a szép számban megjelent hölgyeket, mind az ámuló urakat.
És ha már az ünnepeknél tartunk: Zoltán-napon a csapatok olimpiai bajnok Zoltánjai jézusi teljesítménnyel tették még emlékezetesebbé ezt a szombatot - más kérdés, idő kell Kósz Zoltánnak, míg pozitív oldalról közelíti meg a történéseket, mert az ugyebár a sport egyik sajátossága, hogy két gárda csatájából csak az egyik kerülhet ki győztesen.
Ezúttal ez nem a Vasas volt, pedig Kósz ezúttal is elsőrangúan tette a dolgát. Főleg neki köszönhette Somossy József csapata, hogy a nyitó negyedet 2-0-s előnnyel kezdte. Bámulatos volt, ahogy Császár elnézős lövését a kapufára tolta, majd Dabrowski duplázását ölelte magához. Szenzációs reflexmozdulattal ártalmatlanította Vincze és Gór-Nagy bombáját, hogy aztán egy újabb kipattanót, ezúttal Kis próbálkozását húzhassa le. És még hol volt a vége ... ! Amikor újfent Kis gondolta azt, túljárhat az eszén, szemtől szembe fogta a lövését. Amúgy ezek csak az első hét perc emberhátrányos védései voltak ...
Mellesleg a negyedik fórját is elpazarolta a BVSC (ezt Németh lőtte a blokkba), miáltal két fával meg tudott lépni riválisa. Meg, mert egy megúszást rögvest az elején pontosan játszottak meg az angyalföldiek (Mátyást csak négyméterest érően tudták megállítani, a büntetőt pedig Vindisch értékesítette), majd a harmadik Vasas-előnyt (a másodiknál már Szécsi is jelezte bombaformáját) Binder zúdította a kapuba (0-2).
A második felvonás aztán pont az előző ellentettjére sikeredett: ebben a periódusban a piros-kék armada hozott össze egy 4/0-s fórmutatót, kettős hátrányban is átjátszhatatlannak bizonyult a hihetetlenül jól takaró Szécsi, aki megfejelve teljesítményét, az indítás műfajában is jeleskedett. Mindehhez persze az is kellett, hogy a Varga Tamás által elhamarkodottan ellőtt szituációban Gombos elnézze Vincze megúszását ... Gólja előtt a rutinos pólós Nitsovits kezére játszott lehelletfinoman (megtört a vasutas fórátka), így egyenlítettek a Gerendás-tanítványok. Sőt! Amikor már mindenki azt gondolta, 2-2-vel mennek a röpke pihenőre, Császár villant - kihasználva, hogy Steinmetz nem támadja meg, távoli pattintással lepte meg a joggal mérgelődő Kószt (3-2).
A játékvezetők szinte az első mozdulatra kiállítást fújtak, ha volt labda a közelben, ha nem - a csapatokat azonban mindez nem zavarta, a kőkemény

MK-SZTORIK

Az utolsó tíz évben csupán egyszer rendeztek kupadöntôt a Vasas nélkül (1999-ben), és csak kétszer fordult elô, hogy az angyalföldiek elbukták a finálét: 1997-ben és 2000-ben. Most, hogy a 2003 is szerepel a sorban, valamiféle matematikai ritmus körvonalazódik. Gerendás György 1992 ôszén tűnt fel a Szônyi úton, és 1995-tôl 2000-ig minden évben nyert valamit a csapatával. 2001 és 2002 kimaradt - most viszont megint révbe tudott érni a vasutasokkal. Megjegyzendô, a Vasas ellen soha nem kapott még ki döntôben: 1995-ben és 2000-ben kupafinálét, 1996-ban, 1997-ben és 1998-ban a bajnoki végjátékot hozta az angyalföldiekkel szemben. És még valami: bármilyen finálét is rendeztek eddig a Komjádiban, ebben az uszodában Gerendás mindig a vízbe repült a meccs végén. Váltóruhát most is hozott magával a BVSC zseniális mestere - pezsgôt viszont nem. Holott játékoskorában rendre azzal állított be a döntôket megelôzô taktikai értekezletekre. Egy nullgólos nyitónegyed után mindig lényeges, hogy mikor lövi az elsôt a szenvedô csapat. Nos, a BVSC egy parádés Vincze Balázs-Nitsovits Tamás összjátékkal törte meg a jeget, az irányító bejátszását a balkezes közelrôl húzta be. Látszott, a Vasas erre nem készült, ami valahol érthetô: egy 1996-os UTE-Posillipo BEK-elôdöntô kazettáját kellett volna végignézniük, hogy a negyedik negyedben találkozzanak ezzel a figurával. Ami egyébként tényleg remek - no persze, Vincze és Nitsovits már az 1986-os lila bajnokcsapatban is együtt játszott. Nem akármilyen gól döntötte el a mecscset: ahogy Varjas Attila elpattintotta a labdát Tóth Frank blokkja mellett a rövid felsôbe, az egészen kifinomult lövôtechnikáról árulkodott. Varjasnak ennyi járt: annak idején még a bôvebb válogatottkeretben is megfordult, ám a doktori cím megszerzése után már nem csupán a vízilabda létezett a számára, és kevésbé volt stabil ember klubjában, mint korábban. Jóllehet, ha valakinek egy meccs az élet-halál kérdésnél is többet jelent, az egyértelműen ô. Évekkel ezelôtt fontosabb napokon hosszasan spanolódott egy elhagyott uszodai zugban, míg valamiféle szent révületbe nem lovalta magát. Most állítólag csak annyit jegyzett meg a meccs elôtt: "Ha valaki a srácok közül nem lesz ott száz százalékig agyban, azt nagyon megverem." Egygólos hátrányban, tíz másodperccel a befejezés elôtt valakinek el kell vállalnia a lövést. Ez a létezô legkegyetlenebb feladat. Ha bemegy, mindenki emlékszik rád, te harcoltad ki a hosszabbítást, amelyben esetleg nyertetek. Ha nem megy be, csak te emlékszel rá, viszont hetekig-hónapokig nyomaszthat az emlék, hogy a te kezedben volt a csapatod sorsa. Borzalmas szerep. Kérdezzék meg mondjuk Benedek Tibort (1996, Atlanta, olimpiai elôdöntô a spanyolokkal), Kiss Gergelyt (2001, Fukuoka, vb-középdöntô az olaszokkal), milyen érzés utána nézni a labdának, és látni, hogy a kísérletbôl nem lesz gól, meg rádöbbenni, minden elveszett. Most Varga Dániel döntött úgy: felvállalja. Nem irigyeljük. Nemrég azt mondta, amikor rosszul megy neki a játék, festeni kezd. Ha így van, egy ilyen lövésbôl akár egy második Feszty-körkép is kijöhet. Továbbá, ha tanul a történtekbôl, egy érett világklasszis is.

(de sportszerű!) játékra szavaztak. Ezt is figyelembe véve a harmadik negyedben látott Varga Zsolt-csavart (Fülöp képtelen volt megállítani az akciót) nyugodtan nevezhettük a nap legcsodálatosabb találatának. Később Madaras gondoskodott arról, hogy létszámfölényben is mutasson valamit a Vasas (ügyesen találta meg a rést a kapu előtt tornyosuló kézerdőben), zúgott is az angyalföldi tábor (3-4). Örömét aztán előbb Szécsi (sydneyi hősünk Madaras álompassza után Varga Zs. húzását szedte le), majd Vincze rontotta el. A még mindig zseniális dolgokra képes irányító azok után, hogy az időkérést követő fórban elveszítette a csatát Kószzal szemben, akciógóllal tette jóvá hibáját. Szinte hihetetlen, de Steinmetz ezúttal sem támadta meg a negyed legvégén emberét - ezúttal is bűnhődött csapata. A duda megszólalása előtt Vincze a jobb felsőbe zúdította a labdát - nap gólja 2 (4-4).
Az öldöklő küzelemben fáradni látszott a Vasas, ami nem csoda: kiélezett KEK-meccsek és a csütörtöki MK-bravúr (Vasas-Domino 10-5) sokat kivett a játékosokból, ennek tudható be a rengeteg kihagyott fór, a negyedvégi elmélázások, a koncentráció hiánya. A fináléba kikövezett úton bejutó BVSC Szécsi újabb parádés indítása és Vincze újabb parádés megúszása után újfent vezetett, sőt a remekül centerező Kis révén négy perccel a lefújás előtt két találattal meglépett (6-4).
Az angyalföldi szív azonban újra megdobbant, az óriási akarattal játszó Somossy-legények maradék erejüket mozgósítva, szívósan kapaszkodtak, mi több, a két előnyt is bezúdító Varga Zsolt révén egyenlítettek (6-6)! A nagy hirigben azonban a vasutasgárda bizonyult higgadtabbak: amíg Varjas okosan tette be a labdát csapata utolsó fórjában Tóth kezei mellett Kósz kapujába, addig a legvégső támadásnál Varga Dániel elhamarkodottan pattinott a Szécsi által őrzött rövidsarokra. Így nyert a BVSC 7-6-ra, így nyerte meg a zuglói együttes fennállása ötödik Magyar Kupáját. De méltán tapsolta meg a nagyrészt angyalföldiekből álló, módfelett sportszerűen a BVSC győzelmét elismerő publikum Somossy József alakulatát is - nem vitás, a vízilabda nagy-nagy ünnepeként aposztrofálhatjuk ezt a finálét. És ha még március 15-én játszották volna ...

Mestermérleg
Gerendás György: - Nem szakadt meg a sorozat!
Somossy József: - Fáradtságunk befolyásolta a játékunkat, gratulálunk a BVSC-nek. Megpróbáljuk a KEK megnyerésével kárpótolni magunkat és a mellettünk
állókat.

A medence széléről

Madaras Norbert: - Nehéz most olyat mondanom, amit esetleg később ne bánnék meg ... Sajnos fele olyan jól sem játszottunk, mint ahogy tudunk. Olyanokat is ellőtünk sokszor, amit nem lett volna szabad. A BVSC-sek nagyon lelkesek voltak, igaz mi is, csak nem úgy és nem annyira, amennyire kellett volna.

Varga Tamás: - Nagyon gyengén használtuk ki az adódó lehetőségeinket, egyesek úgy érzem túl sokat vállaltak magukra. Rengeteg fórt hagytunk kihasználatlanul, néha felelőtlenül lövöldöztünk.

Ibolya Tamás: - Kérdezzék Vinczét, ő játszott a legjobban.

Hesz Máté: - Igazából semmi különöset nem tudok mondani, csak annyit, hogy rosszul használtuk ki emberelőnyünket. Gratulálok a BVSC-nek.

Szécsi Zoltán: - Tudtuk hogy lehetetlen, ezért megcsináltuk. Nagyon örülök.

Nitsovits Tamás: - Piszok nehéz volt, úgy éreztem mi voltunk töbször hátrányban. Mindenki százszázalékot vagy még afölött teljesített, így győzhettünk. Még nem tudom felfogni.

Németh Zsolt: - A Vasason érezhető volt, hogy két Honvéd elleni elődöntő után fáradtabb, de így is kegyetlenül nehéz volt. Jól játszottunk és azt hiszem, megérdemelten nyertünk. Külön örülök hogy azt a Vasast sikerült legyőznünk, amely a múltkor a Dominót verte öt góllal.

Fülöp Gergely: - Be vagyok rekedve, nincs hangom, vizet kérek! Szenzációsan játszottunk, a sikerünk megérdemelt.

Péter Imre: - Kemény volt, mindkét csapat remekül védekezett. Az döntött, hogy több akciógólt lőttünk.

Vincze Balázs: - A mi csapatunk nagyon lelkes, talán nem olyan jó mint a Vasas vagy a Domino, nem is vagyunk annyira sztárolva, mint ők. Ám egy kupameccs pont a mi csapatunknak fekszik, hiszen egy meccsen bárki győzhet bárki ellen. A Vasast nagyon becsülöm, hiszen kegyetlen két hét áll mögötte és talán még nehezebb napok előtte. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ők az Újpesten és a Honvédon át jutottak a döntőbe, mig az elődöntőben mi "csak" a Szegeddel játszottunk. Nagyon örülök.

Derekas Szilárd, a BVSC másodedzője: - Bejött az, amit annyian mondtak: a BVSC egy meccsen bárkit megverhet.

A légiósokat és a kézsérülése miatt a lelátón ülő Primász Ágnest nélkülöző magyar hölgykoszorú hatásos védekezésének, az M-zóna precíz végrehajtásának köszönhetően tetszés szerint fordult le riválisáról, és érte el góljait. Vasárnap Fehérvárott újra megmérkőzik egymással a két együttes - igaz, a dunaújvárosi és a BVSC-pólósok nélkül. A válogatott találkozó után ugyanis a női kupadöntő következik, a Dunbaújvárosi Főiskola és a BVSC-Felina összecsapása.
Női felkészülési válogatott mérkőzés

Magyarország-Anglia 17-3 (2-0, 7-0, 4-3, 4-0)
Komjádi uszoda, 300 néző. V: Kun, Bátori
MAGYARORSZÁG: Sós - Kisteleki 2, Györe A. 3, Szremkó 1, Zantleitner 2, Valkay Á. 2, Benkő T. 2. Csere: Tiba 1, Tóth A. 1, Tomaskovics 1, Molnár A. 1, Bódi 1, Horváth P. (kapus). Szövetségi kapitány: Faragó Tamás
ANGLIA: Hawney - H. Dacre, Lawton, Leighton 1, Winter, Danies, Hales 1. Csere: K. Dacre, Bartlett, Mohaw 1, Evans, Smith (kapus). Szövetségi kapitány: Nick Hume
Gól - emberelőnyből: 2/0, ill. 2/0